Miért sikerült a lengyeleknek az, ami a magyaroknak nem?

A szocialista „bekerítés”

Agitátorok érkeztek 1960 telén Csongrád megyébe, ahol egy, a téeszesítés ellen tiltakozó parasztot pisztollyal fenyegettek meg, üldözték a nagy hóban, többször utána lőttek, majd egy tanyán alaposan meg is vertek. Ráadásul megtiltották, hogy mentőt hívjanak neki Szegedről, mesélte el Ö. Kovács József, az MTA kutatója a magyar kollektivizálás egyik legjellemzőbb dél-alföldi példáját, amely korántsem volt egyedülálló. A „Szocialista bekerítés.” A kollektivizálás befejezése, 1958-1961 című előadásában kifejtette, hogy a radikális, brutális, gyors és erőszakos, valamint terrorisztikus eszközökkel a kommunista hatalom végül elérte a célját.

Mint kifejtette, a parasztság, mint meghódítandó egység szerepelt Kádárék listáján, hiszen már évek óta ellenpolitikai bázist képviseltek. A tulajdonfosztással induló proletarizáció azonban kudarcokkal indult, és 1956 végére alig maradt néhány száz termelőszövetkezet. Ám a teljes kollektivizálás programját 1957-ben újra a zászlójukra tűzték. 1958 második felére végrehajtották a megtorlási akciók többségét (Nagy Imréék kivégzése, az egyház megtörése), Ö. Kovács szerint ennek ellenére is csupán egy igen koncentrált, 1959-1960 közé eső kampánnyal tudták beterelni a parasztságot a téeszekbe.

Tevékenységük során nem riadtak vissza a verbális vagy pszichikai presszionálástól, az adminisztrációs fenyegetéstől, de a fizikai erőszaktól sem, még akkor sem, amikor egyre több téesz elleni tüntetés alakult, ahol a parasztság tömegei kezükben a kilépési nyilatkozattal követelték az engedélyt a téesz elhagyására. Mint később a konferencia levezető elnöke, Marjanucz László, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezetője megjegyezte: Kádár ugyanazt csinálta, mint Rákosi, csak másként – Rákosi a statisztikai győzelmeket, valamint a parasztok pokollá tételét tartotta célra vezetőnek, míg Kádárék kombinálták mindezt az előnyök kihangsúlyozásával. Ö. Kovács végül megjegyezte: a kollektivizálás az emberi munkaerő fejlesztése helyett egyértelműen annak gyengítését eredményezte, ugyanakkor győzelemmel ért fel a kormányzat számára, hogy a parasztok a kollektivizálás után már nem jelentettek többé egyházi bázist.

1. Magyar kikötő a Balti-tengeren
2. A szocialista „bekerítés”
3. A lengyel nép sikere
4. 1956 a lengyel vidéken
5. Agrárlobbi a Kádár-rendszerben

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

6. A trianoni békediktátum és következményei
II. Népesség, település, életmód

• Amikor megkondultak a harangok: 101 éves a trianoni békeszerződés
• A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
• „Burgenlandért Sopron”– egy szavazás, amely megmásította a trianoni döntést
• Csak mélyítette a szakadékot győztesek és legyőzöttek között a kisantant létrejötte
• Hiábavaló volt a magyar delegáció minden érvelése a trianoni béke feltételeivel szemben
• Így került Erdély 100 éve a románokhoz
• Milyen szerepet játszott Tisza István az 1918-as „nagy összeomlásban”?
• Az orvos, a macskakő és az angol beteg – így írta át egy sikeres műtét a trianoni határokat
• Hat rövid életű állam Magyarországon, amelyet elsodortak a trianoni béke viharai