A légszennyezés már a középkorban is fenyegette az emberek egészségét

„Tengeri szén”

A 13. századi Angliában ugyanis már használtak szenet fűtőanyagként. A korban „tengeri szén” néven ismerték, mivel jellemzően a szénlelőhely Newcastle és a célállomás London között járó hajók eredetileg ballasztként használták, ekkoriban azonban korlátozott mennyiségben a nagyváros lakói már vásároltak is belőle, hogy elégessék.

Habár bizonyított, hogy a 13. század elején már használták Londonban a szenet, a város szénimportjáról szóló első feljegyzések 1580-ból származnak.

A szénimport korai időszakában az elsődleges felvásárlók a kovácsok és a mészégetők voltak. A szakértők vélekedése szerint más mesterségek űzői a rendkívül nagy füstje miatt nem használták, egyes káros hatásai miatt pedig a fent említett mesterek sem használták minden esetben.

A kovácsok tapasztalata például az volt, hogy füstjének magas kéntartalma miatt a Newcastle-ból származó szén rideggé és törékennyé tette a vasat, a szénnel próbálkozó sörfőzők pedig azt vették észre, hogy a szénfüsttől rosszabb lett a termék íze.

A korban elsődleges tüzelőanyagnak a rőzse, illetve a szárított fa számított, azonban elképzelhető, hogy a nagyvárosban idővel hiány alakult ki belőlük – annak ellenére, hogy Angliában ekkor még nagy kiterjedésű erdők voltak.

London lakói számára egyértelműen a városhoz közeli erdőségek voltak a legelérhetőbb források, azonban ezek fokozatos kivágásával egyre távolabbról kellett a városba hozni szárazföldön a fűtőanyagot, ami egyre költségesebbé vált, így a tüzelőfa ára egyre nőtt.

Ekkor jöhetett a képbe szélesebb körben is a „tengeri szén”, amelynek szállítása ekkor már olcsóbb volt a vízen, mint a fáé a szárazföldön. Mindazonáltal amikor a 14. és a 15. század során ismét olcsóbbá vált a fa, a londoniak visszatértek a használatához.

Az egész középkor során jellemzőnek mondható az, hogy az emberek a fát preferálták a szénnel szemben általános fűtőanyagként, azonban a szén időközönkénti használata több újításhoz is vezetett.

A 12. és 13. században épített tűzhelyeken például megfigyelhető, hogy a korábbiaknál lényegesen nagyobb hangsúlyt fektettek tervezésük során a füst elvezetésére, így jóval markánsabban megjelentek az egyes házakban is a kémények a társadalom minden szintjén.

E kémények nem csupán kivezették a házból a kellemetlen szénfüstöt, de valamelyest el is oszlatták a magasban, hogy kevésbé zavarja a lakosságot.

1. „Tengeri szén”
2. Középkori vélemények a szénről

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

18. IV. Béla uralkodása és a tatárjárás
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Élete utolsó évtizedét a fiával való háborúskodással töltötte IV. Béla király
• Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
• Kétnapi járóföldre mindent holttestek borítottak a muhi csata után
• A legenda szerint Árpád-házi Szent Kinga imádsága mentette meg Lengyelországot a tatárdúlástól
• Mégsem az extrém időjárás kergethette ki a tatárokat a Kárpát-medencéből
• Batu kán és a szláv favágók