A legenda szerint csak a férfi tulajdonsokra jelentett veszélyt az elátkozott gyémánt

2024. szeptember 24. 14:20 Paul McEvans

Korábban

Keleti keringő

Aurangzeb volt az utolsó mogul uralkodó, aki komoly politikai és katonai sikereket ért el, a halála után a birodalom lassú hanyatlásnak indult. Perzsiában ezalatt Nádir sah ragadta magához a hatalmat, és egyre nagyobb területre terjesztette ki befolyását. 1739-ben legyőzte a mogul uralkodót, és elfoglalta a fővárost, Delhit. A perzsa sah kezére jutott a Pávatrón és vele együtt a Koh-i-Noor is.

Egy fennmaradt történet szerint, amikor Muhammad Naszír sah vereséget szenvedett, és ki kellett szolgáltatnia a kincstárát a győztes Nádirnak, ravasz trükköt eszelt ki, és a turbánjába rejtette a gyémántot. Ám az egyik háremhölgye elárulta, és Nádir arra kérte a mogul uralkodót, hogy barátságuk jeléül cseréljék ki a turbánjukat.

A történet valószínűleg szintén csak legenda, egy megbízhatónak minősített szemtanú szerint ugyanis a gyémántnak (és a Pávatrónnak) központi szerep jutott Nádir sah zsákmányában, tehát azt nem dugta el senki.

Nádir sah

Állítólag a gyémánt neve is a perzsa sahtól ered. Amikor ugyanis meglátta a drágakövet, így kiáltott fel: Koh-i-Noor, ami perzsa nyelven a Fény hegyét jelenti. Nádirt azonban szintén elérhette a gyémánt átka: hiába hódított meg hatalmas területeket, 1747-ben összeesküvést szőttek ellene, és meggyilkolták. Utódai alatt az ő birodalma is szétesett.

A Koh-i-Noor egyik unokájára szállt, aki 1751-ben az Afgán Birodalom megalapítójának, Ahmed Sah Durraninak adta, cserébe a támogatásáért. Afganisztán azonban alig fél évszázadig adott csak otthont a gyémántnak. Viszont ott láthatták meg először a britek. Mountstuart Elphintsone-t, a birodalom küldöttét Shudzsa Sah Durrani, Ahmed unokája Pesawarban fogadta, közben egy karperecen viselte a Koh-i-Noort.

A britek és az afgánok kölcsönösen előnyösnek tűnő megállapodást kötöttek, mivel ekkoriban egyaránt tartottak az Orosz Birodalom afganisztáni terjeszkedésétől és Napóleon India inváziójáról szövögetett álmaitól. Shudzsának azonban nem hozott szerencsét a gyémánt viselése, mert a következő évben a testvére letaszította a trónról, és menekülni kényszerült az ékszerrel együtt.

Ezt követően egy újabb birodalomalapító kaparintotta meg, sajátos körülmények között. Shudzsa a Szikh Birodalom maharadzsájához, az 1801-ben megkoronázott Randzsit Szinghez menekült. Önéletrajza szerint 1813-ban a szikh vezető Lahorba hívta, ám a vendéglátás nem várt fordulatot vett: elzárták a háremétől, házi őrizetbe helyezték, éheztették, szomjaztatták.

Shudzsa azonban még ekkor sem adta át a gyémántot. Ám amikor még ketrecbe is zárták, és egy forrás szerint a szeme láttára kínozták meg a legidősebb fiát, végül elárulta az ékszer rejtekhelyét.

előző oldal következő oldal 3 / 4