A középkori nemesasszonynak nem csupán lehetősége, de kötelessége volt az extravagáns öltözködés
2021. február 11. 16:21 Múlt-kor
Korábban
Eleonóra ruhái
A 13. századi Európában a gyapjú volt a ruhakészítés fő alapanyaga, minősége pedig rendkívül széles skálán mozgott. Az Eleonóra által vásárolt fajták közt megtalálhatók mind a rozsdabarna, mind a fehér változatai a legelterjedtebb, durva háziszőtteseknek, amelyek költséghatékony megoldást jelentettek a mindennapi szabadtéri ruházatra, illetve a háztartási munkához viselt ruhákra. A spektrum másik végén megtalálható a listákban a „skarlátnak” nevezett vörös, illetve a „pers” néven ismert kék színezetű gyapjú, amelyek a legfinomabb elkészítésű változatok voltak.
Eleonóra igen sok lent is vásárolt, szintén különböző minőségekben. A len lehetett angol gyártású, vagy külföldről importált is, azonban ez nem adott egyértelmű jelzést a minőségét illetően. A nemesi háztartások rendszerint nagy mennyiségben vásároltak fel olcsó lent, és ebből készítettek szalvétákat, konyharongyokat, törölközőket, lepedőket és ágyneműhuzatokat. A legfinomabb len a „sindon” néven ismert variáns volt, bár egyes források arra utalnak, ez az anyag valójában nem is len, hanem selyem volt.
Amíg szüzességi fogadalma szerint élt, Eleonóra kizárólag a legolcsóbb, legdurvább, rozsdabarna gyapjúból készült ruhákat viselt. Ez főként a parasztok, szolgák és más közrendű kétkezi munkások viseletének számított, így Eleonóra esetében a gyász mellett a világi hívságoktól való elzárkózását is jelképezte. Ehhez az öltözködéshez 1265-ös, második megözvegyülése után is visszatért, azonban amíg Simon de Montfort felesége volt, ruházatával igyekezett minél jobban hangsúlyozni státusát és gazdagságát.
A háztartási feljegyzésekben megtalálható például egy adag Itáliából importált, „vérvörös” skarlát, amelyet 8 fontért, 6 shillingért és 8 pennyért vásárolt. A különféle vörös textilszínezékek, különösen a karmazsintetű nevű rovarból készült karmazsin előállítása rendkívül költséges volt, így az ezekkel színezett ruhák a legdrágábbak közé tartoztak.

1265 húsvétján Eleonóra egy fekete len csuklyát vásárolt magának, valamint egy evet bundát lányának. A különféle bundáknak nagy jelentősége volt a középkorban státuszszimbólumként, a ruháin alkalmazott prémszegély alapján azonnal azonosítható volt az illető helye a hierarchiában.
A kizárólag uralkodók és rokonaik által viselhető prém a hermelin volt, amely az azonos nevű menyétféle bundájából készült. A második legértékesebbnek a szürke mókus bundájából készült evet volt, amelyet szintén csak a legtehetősebbek engedhettek meg maguknak – így Eleonóra és lánya a király közeli rokonaiként. A közrendű emberek leggyakrabban birkabőrt alkalmaztak hasonló célra, illetve – ha tehették – szarvasbőrt.
1265. július végén Eleonóra magának és lányának egy tucat pár, ismeretlen anyagú kesztyűt rendelt, 12 pennyért (azaz egy egész shillingért). Ami bizonyos, hogy a birtokában volt egy ezeknél jóval drágább, finom borjúbőrből készült pár is, amely szintén magas státusát jelezte a külvilág felé.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.


holokauszt
- Az életmentő svájci konzul: Carl Lutz
- A holokauszt áldozataira emlékezünk a mai napon
- Túlzsúfolt lakások, éhezés és vég nélküli razziák – a budapesti gettó borzalmai
- Mások életéért adta sajátját Salkaházi Sára
- „Zenedobozokkal” vette fel a küzdelmet Hitler ellen a Rote Kapelle
- Embertelen körülményekkel szembesültek a budapesti nagy gettó lakói
- Már gyermekkorában tragédiák kísérték Radnóti Miklós életét
- Szenes Hanna a Szentföldön maradhatott volna, de visszatért, hogy segítsen
- Munkaszolgálatosok a keleti fronton
- 10 érdekesség a kártyajáték múltjáról 20:28
- Tiltott falatok: a sertéshús-tabu vallási és kulturális gyökerei 19:03
- Különleges kelta tőrre bukkantak Lengyelországban 18:02
- Kivétel nélkül mindenkin segített „a szegények püspöke” 16:58
- Olaszok a két világháború közötti Magyarországon 16:05
- 500 év után találták meg az elveszett reneszánsz festményt 15:21
- Történelem és nyelvészet: a gladiátor szó nyomában 14:53
- Több ezer éves temetkezések kerültek napvilágra Franciaországban 13:57