A kötéltáncos elefántoktól a rendőrséget helyettesítő kutyákig – hat meghökkentő tény az ókori Róma állatairól

Panem et circenses

A rómaiak háziállat-tartására utaló bizonyítékokkal éles kontrasztot képez a jelek szerint a Kr. e. 3. században kezdődött állatviadalok elképesztő kegyetlensége az arénákban. A korai műsorszámok egyszerű bemutatók voltak, melyeken a köznép megismerkedhetett olyan egzotikus állatokkal, amelyekkel amúgy csak az elit sokat utazó tagjai, vagy azon római arisztokraták találkozhattak, akik vagyonukat és kapcsolataikat saját vivariáik, azaz állatkifutóik feltöltésére használták. Volt hogy az olyan egzotikus állatokat, mint például az elefántokat, táncolni, kötélen táncolni, vagy tárgyakat felvenni idomították idősebb Plinius és más ókori szerzők leírásai szerint.

A rómaiak által venatio, azaz vadászat néven ismert erőszakot és harcot tartalmazó mutatványok lehetséges, hogy Kr. e. 186-ban kezdődtek, amikor oroszlánok és leopárdok szerepeltek egy Marcus Fulvus Nobilior által szponzorált műsorszámban. Hogy az állatok egymás, vagy emberek ellen harcoltak-e itt, nem ismert. A venatio jellegű események minden bizonnyal a gladiátorküzdelmek kultúrájából alakultak ki. Ilyen állatviadalok még Kr. u. 523-ban is voltak.

A nyilvános gladiátor- és állatviadalok szponzorálása arra szolgált, hogy Róma leggazdagabb és leghatalmasabb polgárai fitogtassák vagyonukat és emeljenek státuszukon, befolyásukon és hatalmukon. Maga a támogatás a politikai versengés színterévé is vált a késő köztársaság korában, és a császári bőkezűség egyik arca lett. Augustus császár Res Gestaejában, mely egy számszerűsített összefoglalása uralkodásának és eredményeinek, büszkén írja le, hogy az uralkodása alatt tartott 26 venatión összesen 3500 afrikai állatot öltek meg, magasra helyezve a lécet a későbbi császárok számára.

Amikor Iuvenalis római költő panaszkodott a kései 1. és korai 2. század polgárainak politikai apátiájára, amikor a nép nem reagált az uralkodók indokolatlan és szeszélyes viselkedésére, egy később híressé váló kifejezéssel élt: ezek a polgárok csak panem et circensesre vágytak, kenyérre és cirkuszra, és ennyivel meg is voltak elégedve. A császárok közül is sokan kihasználták, hogy a tömeges szórakozás nyújtása és időről időre ingyen gabona osztogatása könnyen elvonja a kritikusok figyelmét uralkodásuk negatív aspektusairól. Az ilyesfajta látványosságok rendezése valóságos szükséges stratégiává vált a birodalom hatalmának láthatóvá tételére Rómában.

1. Madarak, mint a szerelem metaforái
2. A feláldozott házikedvencek
3. Kedvenc és a rend őre: a kutya
4. Pompeji elpusztult ebei
5. Honnan érkeztek a házimacskák?
6. Panem et circenses

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

26. Nagyhatalmi konfliktusok 1618–1820 között
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• A legitimitás elvére épült a Napóleon legyőzése után Bécsben megszabott új európai rend
• A trónt is szeretői segítségével szerezte meg a kegyencek cárnője, Nagy Katalin
• Bár sokan a halálát kívánták, valószínűleg mégsem mérgezés lett Napóleon veszte
• Hogyan kerültek franciák vagy éppen magyarok az amerikai függetlenségi háború csatatereire?
• Ifjúkorában édesapja halálra ítélte Nagy Frigyest, helyette azonban legjobb barátját végezték ki
• Miért hisszük úgy, hogy Napóleon alacsony volt?
• Miért raboltatott el Napóleon két pápát is?
• Bekerítő manővere miatt fölényesen nyerte Napóleon a „három császár csatáját”
• Lépésről lépésre falták fel Lengyelországot szomszédai a kora újkorban