A hangját vetette be a nácik ellen a háború alatt Marlene Dietrich

Felszáradt könnyek

Újabb és újabb filmek jöttek más rendezőkkel, de a tömegek Dietrich felé irányuló rajongása az 1930-as évek közepére lanyhulni kezdett. A színésznő szülőföldjét elkerülve Nyugat-Európába utazott, ahol leginkább szerelmi ügyeivel hívta fel magára a figyelmet. Ebben az időszakban lépett be a politika az életébe.

Dietrich lakásában volt egy családi fotó, amelyből egy részt egyszerűen letéptek. Kiderült, ő rongálta meg a képet, amelynek a kitépett részén valamikor nővére volt látható. Később vált csak világossá: attól kezdve, amint Hitler átvette az irányítást Németország felett, egészen a második világháború végéig, tudatosan kerülte a családját.

A Szőke Vénusz című, 1932-es filmben

A Harmadik Birodalom propagandagépezetének feje, Joseph Goebbels a harmincas években számtalan kecsegtető ajánlattal próbálta Dietrichet hazacsábítani, az ünnepelt sztár azonban minden alkalommal udvariasan elhárította a náci propagandafőnök ajánlatát. A művésznő úgy gondolta, hogy ezzel rendben is van a dolog. Aztán jött a hidegzuhany. Svájci vakációja alkalmával Dietrich összefutott a Nyugaton a helyzet változatlan című híres háborúellenes regény írójával, Erich Maria Remarque-kal.

Remarque elmesélte, hogy egyik alkalommal az éjszaka közepén egy telefonhívást kapott, és jóakarói figyelmeztették, hogy azonnal tűnjön el az otthonából, mert a Gestapo már úton van, hogy letartóztassa. Remarque a nácizmus hangos bírálójaként tudatában volt annak, hogy rajta van egy, a rendszer ellenségeiről fenntartott listán, de bízott abban, hogy nemzetközi elismertsége majd megvédi őt a zaklatásoktól. Tévedett, szökése után Svájcban értesült arról, hogy a feldühödött és bosszúálló Gestapo letartóztatta, majd halálra kínozta a nővérét. Az író szinte belebetegedett a fájdalomba és a bűntudatba.

Dietrichet szinte sokkolta a történet, és társaságban egyre többször kikelt a nácik ellen, de soha nem a sajtóban. Korábbi szeretője, Douglas Fairbanks elmesélte, hogy egy párizsi hotelben töltött éjszaka során Dietrich elárulta neki: egy Hitler elleni merénylet tervét fontolgatja. Hosszas és szenvedélyes beszélgetés során Fairbanksnek végül sikerült lebeszélnie a sztárt a merész idea megvalósításáról, aki szinte egyáltalán nem rejtette véka alá véleményét a gyűlölt náci rendszerről. Hollywoodba visszatérve Dietrich üzeneteket kapott a német kormánytól, amelyben burkoltan utaltak arra, hogy ha nem tér vissza szülőföldjére, akkor csúnya dolgok történhetnek otthon maradt szeretteivel.

Hollywoodban eközben egyre több, a filmiparban dolgozó, Németországból elmenekült emberrel találkozott, akik azt javasolták neki, hogy nyíltan vállalja náciellenességét, de abban az időben a filmstúdiók nem tolerálták az ilyen típusú politizálást. Így, amikor az újságírók azt kérték tőle, hogy mondjon vélemény a Németországban folyó dolgokról, a színésznő röviden lezárta a kérdést azzal, hogy idiótának titulálta Hitlert.

Dietrich 1937-ben határozott lépésre szánta el magát: kérelmezte az amerikai állampolgárságot. „A németek és én többé nem beszélünk egy nyelvet” – nyilatkozta a sajtónak. Ez bátor kijelentés volt, amely komoly dilemmával járt. Dietrich így nyilatkozott az esetről később: „Miután világossá tettem, hogy nem térek vissza Németországba, és felveszem az amerikai állampolgárságot, illetve azt, hogy megtagadom a nácikat és a bukásukért fogok ténykedni, attól fogva a nővérem biztonságáért kezdtem aggódni. Nem tarthattam kapcsolatot az anyámmal és a nővéremmel, akit még a családi fotóról is kitéptem és megpróbáltam a létezését is kitörölni a gondolataimból. Attól féltem, hogy a nácik bosszúból rajta torolják meg tetteimet.”

A háború kitörése Európában áttörést hozott Dietrich karrierjében, aki így ismét reflektorfénybe került. Az 1939-es népszerű, Destry Rides Again című westernfilmben, az ízig-vérig amerikai Jimmy Steward oldalán játszott, és ebben a filmben énekelte el a See What the Boys in the Back Room Will Have kezdetű, Frank Loesser által írt dalt, amely a Lili Marlene mellett repertoárja egyik állandó darabjává vált. A színésznő ismét felfutó népszerűségét kihasználva megragadta az alkalmat, hogy világossá tegye, melyik oldalon is áll. Szilárdan és nyíltan kiállt a német rendszer ellenzői mellett. A sajtónak egyértelműen megfogalmazta a véleményét: „A könnyek, amelyeket eddig Németországért ejtettem, felszáradtak.” Amikor az Egyesült Államok háborúba lépett, Dietrich személyes varázsát latba vetve segített a háborús kötvények népszerűsítésében, és az országot a nyakába véve számtalan laktanyában és kiképzőtáborban szórakozatta a bakák ezreit. Ebben az időben hallott először az OSS-ről, vagyis a Központi Hírszerző Ügynökségről.

1. Ha zavart akarsz, vess be nőket
2. Felszáradt könnyek
3. Küzdelem a katonalelkekért

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

sport

• Már az első percben gólt rúgott az Aranycsapat az évszázad mérkőzésén
• Zenével reformálta meg Kronberger Lili a műkorcsolyázást
• Párhuzamosan játszott filmekben és a medencében is Bud Spencer
• Csak a kommunista sportvezetés tudta megállítani Papp Lacit, a „ring lovagját”
• Nagyon hamar a biciklisek népszerű célpontjává vált a Városliget
• Többször kerültek életveszélybe a Földet vitorlással megkerülő Fa Nándorék
• Milliók voltak kíváncsiak a „Nemek csatájának” keresztelt teniszmérkőzésre
• Rengeteget jelentett a Fradi-pálya az Aranylabdával jutalmazott Albert Flórián számára
• Saját hazájában is vonakodtak elismerni Jesse Owens kimagasló teljesítményét