A fociról ábrándozott, édesapja hittérítőnek szánta, végül a színpadon kötött ki Csákányi László

Csákányi László a Vígszínházban, 1963 (Kép forrása: Fortepan/ Hunyady József)

Csákányi László a ma Ausztriához tartozó Németújváron (Güssing) született. A trianoni békediktátumot követően pénzügyőr édesapja nem kívánt az osztrákoknál maradni és családjával Kőszegre költözött.

A határátlépés más változtatással is járt: a horvát eredetű Zsigovits családnév Csákányira változott. Édesapja László fiát egy papi internátusba íratta Kőszegen, afféle misszionáriusképzőbe. Csákányi az Ország-Világ című hetilapnak 1988-ban adott interjúban így emlékezett vissza apja iskolaválasztási stratégiájára:

„A szüleim – akárcsak a többi, szegényebb sorban élő ember – arról álmodoztak, hogy a gyermekük majd többre viszi, karriert csinál. S mi volt ekkoriban a karrier? Ha pap, jegyző, rendőrtiszt vagy gyógyszerész lett a gyermekből.”

A papa azonban hiába igyekezett, fiából nem lett hittérítő. Az ifjú Csákányi szerelme akkor ugyanis a futball volt. Ám miután egy szentgotthárdi kölyökmeccs során kihagyott egy ziccert, és az apja a pálya szélén nyilvánosan felpofozta a fiát, a foci ábrándja szépen lassan elúszott.

A sors szeszélye folytán egy kötelező kőszegi színházlátogatás alkalmával az internátus növendékei Huszka Jenő operettjét, a Gül Babát tekintették meg. A darab olyan nagy hatást gyakorolt a tinédzser Csákányira, hogy az a papi hivatás helyett a színészi pályát választotta. Édesapja, aki nem örült az ifjú lelkében izzó művészi elhivatottságnak, az érettségihez kötötte az általa egzisztenciális öngyilkosságnak vélt csepűrágó hivatást.

Csákányi László 1942-ben diplomázott, majd a Nemzeti Színháznál kezdte a pályáját. Nem sokáig örülhetett éppen megkezdett színészi munkájának, ugyanis megkapta a behívóját. Bár a második világháború már javában zajlott, az ifjú színművész 1943-ban tartalékos tisztként még bejárhatott a Nemzetibe dolgozni.

A szép napok azonban hamarosan véget értek, századosa ugyanis egy nap leripacsozta Csákányit, aki bosszúból nem szerzett belépőjegyeket felettesének a Nemzeti Színházba. A retorzió nem késett: az egyenruhás színész hamarosan a Csallóközben teljesített szolgálatot.

Csákányi végül Ausztriában esett orosz fogságba, ahonnan csak 1948-ban térhetett haza. Mivel „fasisztának” bélyegezték, nem kapott állást a Nemzetiben. Csákányi, aki elmondása szerint a színészeten kívül semmi máshoz nem értett, és egy szöget sem tudott a falba beverni, nehéz anyagi helyzetbe került.

Rátonyi Róbert, Dalos László és Csákányi László a Ruszwurm cukrászda bejáratánál, 1962 (Kép forrása: Fortepan/ Kotnyek Antal)

Az édesapja nadrágját hordó, egyik napról a másikra tengődő művész vidéki kultúrházakban haknizott a túlélésért. 1949-ben aztán rámosolygott a szerencse, felvették az Ifjúsági Színház tagjai közé, így végre búcsút inthetett a nomád életnek.

1953-tól a Fővárosi Operett Színházhoz szerződött és a Csárdáskirálynőben olyan nagy nevek mellett játszott, mint Honthy Hanna, Rátonyi Róbert vagy Feleki Kamil. Ebben a darabban Melchior doktor szerepében énekelte el a „Doktor úr, doktor úr, a maga szíve sose fáj” című dalt, amellyel óriási sikert aratott. A közönség rajongott a nótáért és Csákányi évek múltán sem tudott úgy színpadra állni, hogy a nagyérdemű ne követelje tőle a „Doktor urat”.

Bár a hosszú évtizedek alatt rengeteg népszerű nótát énekelt, köztük volt „A vén budai hársfák békésen suttognak” című is, saját bevallása szerint nem értett a zenéhez. Az összhangzattan és a kottaolvasás nem az ő világa volt, de kitűnő hallásával és remek orgánumával, mély recsegős hangjával elbűvölte a közönséget.

A művész nemcsak énekelt, hanem remek szinkronszínész is volt, az ő hangján szólalt meg Foxi Maxi, a Frédi Béni sorozat Frédije, illetve a Vukban Karak, a róka. A szinkronizálás Csákányi visszaemlékezései szerint egy idő után kezdett terhessé válni.

Pódum 64 - Japán című műsor felvétele a Magyar Rádió 1-es stúdiójában Benkő Gyula színművésszel, 1964 (Kép forrása: Fortepan/ Szalay Zoltán)

A művész, akinek futballszeretete azért megmaradt, nagy ívben el kellett, hogy kerülje a stadionok környékét, mert amikor megjelent a tribünön, a szurkolók rajzfilmbeli hangját utánozva kórusban kiáltották: „Itt van Csákányi Lászlóóóuuu!”

Mindenki Frédije, a rádiókabarék állandó szereplője sokoldalú színészként tündökölt a színpadon. 1956-tól a Petőfi Színház, 1963-tól a Vígszínház, 1971-től a József Attila Színház, majd 1974-től a Vidám Színpad színészeként szórakoztatta a nagyérdeműt.

Munkájáért 1959-ben Jászai Mari-díjat kapott, 1979-ben érdemes művész, 1984-ben kiváló művész lett. Csákányi László a Vidám Színpad színészeként 1992. november 3-án hunyt el Budapesten.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

17. A polgári átalakulás programja és megvalósulása a 19. századi Magyarországon
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• Az öntörvényű Garibaldit két magyar bajtársa is segítette a szicíliai partraszállásában
• Újjáélesztette a hazai szabadkőművességet a „dualizmus kultúrpápája”
• Egyedülálló módon megbecsülte gyárának alkalmazottait Ganz Ábrahám
• Elismert régész és szabadkőműves is volt a "dualizmus kultúrpápája"
• A fogságból is megszökött a magyar statisztika atyja, Keleti Károly
• Veszteséges pénznyelőből jövedelmező ágazattá tette a magyar vasutat Baross Gábor
• Sokallta Bosznia megszállásának költségeit, ezért lemondott a miniszterségről Széll Kálmán
• 10 tény a dualizmus kori Magyarországról
• Egy „második kiegyezés” juttatta hatalomba a Generálist és mamelukjait