A földrajz fogságában – hogyan befolyásolja a táj a világtörténelem menetét?
2018. június 29. 18:54 Múlt-kor
Tim Marshall, külpolitikai elemző, az angol Sky News korábbi szerkesztője új könyvében azt a kérdést igyekezett körbe járni, hogy mennyire határozzák meg a földrajzi viszonyok egyes országok történelmi magatartását. A földrajz fogságában című kötet pedig határozott választ ad erre a kérdésre: nagyon is befolyásolta.
Korábban
Tim Marshall könyvének alcíméhez (Tíz térkép, amely mindent elmond arról, amit tudni érdemes a globális politikai folyamatokról) hűen tíz fejezetben tárgyalja a modern világrend kialakulását és bemutatja, hogy miként befolyásolja a földrajzi fekvés egy-egy ország vagy éppen régió történelmének alakulását. Rögtön az első fejezetben mögé pillanthatunk korunk egyik legélesebb nemzetközi konfliktusának, az orosz-ukrán szembenállásnak. Marshall éles szemmel mutat rá, hogy az orosz állam mindenkori vezetői – legyenek azok a cárok, a kommunisták vagy éppen napjainkban Putyin – ugyanazzal a két fő problémával voltak kénytelenek szembenézni.
Az első, hogy az ország kikötői messze északon fekszenek és telente rendszeresen befagynak, elvágva így Oroszországot a világtengerekhez való folyamatos hozzáféréstől. A másik jelentős tényező, hogy a központi orosz területeket nem védik természetes határok – tengerek vagy hegységek –, így a Moszkvát célzó támadások évszázadokon keresztül a tőle nyugatra elterülő síkvidékekről – Lengyelországból és Ukrajnából – indultak ki. Ez a két tényező pedig mindig arra késztette az orosz vezetőket, hogy saját védelmük érdekében hatalmas pufferzónákkal vegyék magukat körül és Isztambul, illetve India felé araszolva igyekezzenek kijáratokat szerezni a meleg tengerekhez.
Hasonló megfontolások vezetik a kínai kormányt Tibet esetében. Bár Kína és a térségbeli legnagyobb riválisa, India a történelem folyamán csak ritkán kerültek nyílt fegyveres konfliktusba egymással – köszönhetően a határ mentén futó Himalája áthatolhatatlan hegyláncainak –, a Tibeti-fennsík elhelyezkedése szempontjából mindig is létfontosságú volt és lesz Peking számára. A terület feladása ugyanis azt jelentené, hogy a kínai állam elvesztené természetes védvonalait és sebezhetővé válna nyugati irányból.
Marshall ismerteti azt is, hogy egy régió adottságai miként bizonyulhatnak sorsszerűnek az ott lakók sikereire vagy kudarcaira nézve. Európát számos egymáshoz kapcsolódó, hajózható folyam tagolja, ami kulcsszerepet játszott abban, hogy az Öreg Kontinens különböző részei között már a történelem kezdetétől virágzó kereskedelem alakult ki. Az áruk áramlásával a különféle technikai és szellemi újdonságok is könnyedén terjedhettek, így nem meglepő, hogy Európa fejlődése fokozatosan lehagyta a világ többi nagy régióját. Európával ellentétben Afrika szubszaharai részein a folyók nehez hajózhatók és nem alkotnak összefüggő hálózatot. Ez alapvetően meghatározta a térség tartós elszigeteltségét és mindmáig fennálló elmaradottságát.
Európa folyói ugyanakkor nem csak összekapcsolták, hanem a hegységekkel együtt tagolták is a kontinenst. Eme tagoltság következtében különféle kultúrák és nemzetek sokasága népesíti be a vidéket, ami az évszázadok során számos véres konfliktushoz is vezetett. Ezzel szemben a kulturálisan jóval egységesebb Egyesült Államok azzal, hogy képes volt nemzetállamként Észak-Amerika hatalmas részét, az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig egyesíteni, Marshall szerint törvényszerűen arra ítéltetett, hogy a világpolitika leginkább meghatározó szereplője legyen.
Marshall könyve bemutatja azt is, hogy a kulturális és földrajzi viszonyok „tiszteletben tartása” alapvető fontosságú egy térség stabilitásának megteremtéséhez. Az Afrikában és a Közel-Keleten önkényesen meghúzott határvonalak már a kezdetektől magukban hordozzák az újabb és újabb konfliktusok magvait.
A kötet utolsó fejezetében Marshall a világpolitika legújabb színtere, az Északi-sarkvidék felé fordítja figyelmét. A jégsapka rohamos visszahúzódásával egy új, nyersanyagban rendkívül gazdag régió és vele új hajózási útvonalak nyílnak meg – amely a jövőben egyaránt válhat az emberiség közös hasznára és alakíthat ki új konfliktusokat a térségben érintett hatalmak között.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
11. A kiegyezéshez vezető út, a kiegyezés tartalma és értékelése
IV. Politikai berendezkedések a modern korban
- Véreskezű zsarnokból Ferenc Jóska – hét évtized „a birodalom első hivatalnokaként”
- A Magyarországgal való kiegyezés felé mozdította el Bécset a königgrätzi vereség
- Külpolitikai kudarcok kényszerítették Bécset a Kiegyezésre
- Deák Ferenc tollba mondta a húsvéti cikket, hogy kézírását se ismerjék fel
- Ferenc József is fogadta az 1849-ben jelképesen felakasztott Andrássyt
- 10 tény a dualizmus kori Magyarországról
- Egyenes út vezetett a kiegyezéstől Trianonig? – az 1867. évi alku 150 év távlatából
- Kossuth a bukás biztosítékát, mások az ország aranykorát látták a Kiegyezésben
- Megoldódott Sisi koronázási fotóinak rejtélye
- Viktória királynő szabadítatta ki a csatornaépítéssel is foglalkozó 1848-as hőst tegnap
- Egy kertész lányát vette el a később női ruhában bújkáló jakobinus vezető tegnap
- Az Eufrátesztől a Magyar Királyságig tartott a kétszer is trónra ültetett II. Mehmed birodalma tegnap
- Börtönbe zárták a Mediciek a politikatudomány megteremtőjét, Machiavellit tegnap
- A maffia információi segítették a szövetségeseket a szicíliai partraszállásnál tegnap
- Hiába szereztek fegyvereket, mégsem tudtak megszökni a rabok az Alcatrazból 2024.05.02.
- Több ezer harckocsit és repülőgépet vetettek be a szovjetek Berlin elfoglalásához 2024.05.02.
- Dél-Amerikába kalauzolja a látogatókat fotókiállításain a Néprajzi Múzeum 2024.05.02.