Hetven év után végre felébredt Csipkerózsika-álmából a Szépművészeti Román Csarnoka

2018. március 27. 18:51 Múlt-kor

A Szépművészeti Múzeum mélyén található a monumentális méretű, lenyűgöző díszítésekkel ellátott Román Csarnok. A második világháború idején megrongálódott terem hét évtizeden keresztül állt elzárva a nyilvánosság elől. A Szépművészeti átfogó felújítása keretében azonban most ismét megújult. A Román Csarnok megnyitása alkalmából az intézmény egy önálló kiadványt szentelt a nem mindennapi terem történetének, Újranyítás hetven év után címmel.

Korábban

Baán László főigazgató bevezetőjéből kiderül, hogy egészen a közelmúltig csak kevesek tudták, hogy a Szépművészeti Múzeum mélyén található egy monumentális méretű, lenyűgöző díszítéssel kialakított csarnok, amely több mint hetven éven keresztül elzárva állt a nyilvánosság elől. A múzeum ugyanis súlyos sérüléseket szenvedett a második világháború idején, és míg az épület többi részét helyreállították az évek során, a Román Csarnok esetében csak a megrongálódott tető befedésére került sor.

A háború utáni évtizedekben először a múzeum gipszmásolat-gyűjteményét tárolták itt, majd fokozatosan egy kaotikus raktárhelyiséggé alakult. A Szépművészeti 2015-ben megkezdett átfogó rekonstrukciója végül lehetőséget teremtett a páratlan terem felújítására is. A megnyitó alkalmára készült Újranyitás hetven év után című, képekkel gazdagon illusztrált kötetben művészettörténészek és restaurátorok tanulmányaiból tárulnak fel a múzeum eme titkos szegletének titkai.

Katona Júlia a Román Csarnok falfestéséről és épületszobrászati kialakításáról szóló írásából megismerhetjük például a restauráció során felfedezett időkapszula történetét, amelyből egy kis papírcetli került elő. A rajta olvasható szöveg szerzője a terem díszítő festéseit készítő Beszédes Ottó volt, aki így rögzítette saját és kollégái – a terem festését tervező Glaser János, illetve a figurális részleteket megalkotó Reissmann Miksa – nevét és a munkálatok pontos időintervallumát. Utóbbi szerint a festést 1903 októberében kezdték meg és 1904 júniusában fejezték be.

A fejezetben bemutatja továbbá, hogy a Reismann által megfestett történelmi ábrázolások – köztük Árpád-házi királyok vagy éppen Luxemburgi Zsigmond híres hadvezérének, Ozorai Pipo alakja – milyen előképekre nyúlnak vissza. Bemutatja azt is, miként illeszkedik az ezredéves államiság eszméjét megidéző terem a milleniumi ünnepségek keretei között létesített Szépművészeti Múzeum egészének programjába.

Rózsavölgyi Andrea tanulmányában megismerkedhetünk a Román Csarnok 1945 előtti történelmével, valamint a később a terembe költöztetett középkori-reneszánsz gipszmásolatokból álló gyűjtemény eredetével. Ebből kiderül, hogy ilyen gipszgyűjtemények a 19. század második felében már szerte a nyugati világban elterjedtek voltak. A magyar kezdeményezést elindító Pulszky Ferenc és fia, Pulszky Károly így egy régóta fennálló hiányosságot igyekezett orvosolni a hazai közgyűjtemények tekintetében. A következő évtizedekben gyarapodni kezdő gyűjtemény darabjait egyrészt idehaza készítették, másrészt külföldi műhelyektől rendelték meg.

A Román Csarnok talán leginkább emblematikus eleme a freibergi Aranykapu gipszmásolata. A freibergi dóm 1225 körül épült kapujáról készített másolat megrendeléséről, elkészítéséről, majd a Csarnokba illesztéséről Szőcs Miriam írásából tájékozódhatunk. A kötet zárótanulmányában aztán Káldi Richárd vezeti végig az olvasót az idő vasfoga által igencsak megtépázott alkotás aprólékos rekonstrukcióján, amelynek végére a kapu ismét visszanyerte régi fényét.

Szőcs Miriam egy másik tanulmányában Budapest ostromának lezárultától folytatja a Román Csarnok történetének elbeszélését. A háború során keletkezett károk felméréséről, a betört ablakok pótlását nehezítő üveghiányról, majd a Szépművészeti épületének első rekonstrukciójáról is olvashatunk. Kiderül, hogy bár mér ekkor is tervben volt a Román Csarnok helyreállítása, arra végül nem került sor - feltehetőleg pénzhiány miatt. A restauráció elmaradása végül évtizedekre megpecsételte a gyönyörű terem sorsát, amely így a későbbiekben egy egyre inkább rendezetlenebb raktárhelyiségként funkcionált.

A későbbi évtizedekben több terv is született a Román Csarnok helyreállítására, ezek azonban különféle okokból mindig meghiúsultak. Mindezek ellenére a terem megúszta az átépítéseket is, így eredeti formájában vészelhette át a 20. századot. A végül 2015-ben meginduló restauráció is azt tűzte ki célul, hogy műemlékként, a Csarnok eredeti állapotát kell helyreállítani.

A terem restaurálásnak grandiózus munkafolyamatát Kürtösi Brigitta Mária és Seres András tollából ismerheti meg az olvasó. A részletes szakmai beszámolót gazdag képanyag egészíti ki, így szinte saját szemünkkel követhetjük végig, amint a Román Csarnok és a falakat díszítő festmények ismét elnyerik régi fényüket.