A csata, amely összetört japán álmokkal és amerikai „pulykavadászattal” zárult

Hat repülő – ennyit lőtt le a büszke amerikai, Alexander Vraciu

1944 júniusára az amerikaiak ellenőrzésük alá vonták a Csendes-óceáni térség középső részét és a japán fővárostól, Tokiótól valamivel több mint 2400 kilométerre fekvő, a japán belső védelmi gyűrűhöz tartozó Mariana-szigetek (Saipan, Guam, Tinian) elfoglalását tűzték ki célul.

Amikor az amerikai alakulatok partra szálltak Saipanon, a Japán Császári Haditengerészet admirálisa, Tojoda Szoemu úgy vélte, hogy megérett az idő egy régóta várt, mindent eldöntő küzdelemre az amerikai haditengerészettel.

A japánok által csak „döntő csapásnak” (Kantai Kesszen) hívott összecsapás kikényszerítésére azonban egy kissé későn került sor, Hirohito császár katonáinak győzelmi esélyei ugyanis a csata kezdeteitől fogva kétségesek voltak.

A japán haditengerészetnél szolgáló tapasztalt pilóták száma 1944 nyarára jelentősen megcsappant a korábban vívott Korall-tengeri, a Midway- és a Salamon-szigeteki tengeri ütközetekben, így az 1944 júniusi csatába a japánok zömmel tapasztalatlan pilótákkal vágtak bele.

Amerikai tengerészek szemlélik a légi harcot 1944. június 19-én

A veszteségekkel párhuzamosan a japánok repülők és a hajók terén megszerzett technikai előnye már 1942 végére odalett, ráadásul az amerikai gyárakban több hajót és repülőgépet állítottak össze. A japán katonai fölény 1944 nyarára már csak távoli vágyálom volt.

A filippínó-tengeri csatában a japánok három repülőgép-hordozó anyahajójukat vesztették el. Kettőt amerikai tengeralattjárók torpedóztak meg, eggyel pedig az amerikai repülőgépek végeztek. A japán repülők nagyobb része – tapasztalt pilóták híján – az amerikai Ötödik Flotta hajóinak közelébe sem tudott jutni, mert vagy az amerikai harci repülők lőtték le őket, vagy az amerikai hajók légvédelmi tüzében enyésztek el.

A csatában a japánok több mint 600 repülőt vesztettek, míg az amerikaiak csupán 123-at, ennek is nagyobb részét, mintegy 80-at úgy, hogy a csatából éjszaka visszaérkező repülőgépekből kifogyott az üzemanyag, így a pilótáknak a nyílt vízre kellett letenniük harci madaraikat. 

Bár az amerikaiak nem üldözték a visszavonuló japán hajókat, így elszalasztották az esélyt a teljes japán flotta szétzúzására, a Japán Császári Haditengerészet anyahajókra támaszkodó légierejének ütőképessége megroppant és nem is állt helyre a háború végéig.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

29. A kétpólusú világrend
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Alig egy évtizeddel élte túl a jugoszláv állam Josip Broz Titót
• Mind az Anschlussról, mind a Habsburgokról lemondott Ausztria az önállóságért
• Megnyerhetetlen versenybe kényszerítette Moszkvát a „csillagháborús” terv
• 1958-ban elsüllyedt amerikai tengeralattjárót fedeztek fel Hawaii mellett
• Azonnal heves indulatokat gerjesztett világszerte Churchill híres fultoni beszéde
• Az emberélet nem számított, Észak-Vietnám elérte célját a Tet-offenzívával
• Egy spanyol halász segítségére is szükség volt az elveszett amerikai hidrogénbombák megtalálásához
• Kiment a mosdóba, majd a vonaton hagyta 1953-ban a hidrogénbomba titkos dokumentumait
• A Szovjetunió vonakodó segítségével vált atomhatalommá Kína