Hitler jazzbandája
2014. szeptember 8. 10:59
Bár a nácik ki nem állhatták a dzsesszt, az "elfajzottnak" tartott zenei műfajban kiváló propagandaeszközt látott a Goebbels vezette propagandaminisztérium az angol és amerikai hallgatóság harci moráljának befolyásolására a második világháborúban.
Korábban
Nemet mondtak a néger muzsikára
A dzsesszzene népszerűsége - különösen a szving - a harmincas években érte el tetőpontját Németországban. A náci hatalomátvétel után a mélyen az afro-amerikai kultúrában gyökerező, világszerte egyre inkább meghatározóvá váló zenei stílussal szemben komoly fenntartásai voltak a nemzetiszocialista vezetésnek, amely azt összeegyeztethetlennek tartotta az árja fajelmélet gyakorlati alkalmazásával. Látva a húszas évek óta nemzetközileg is ismert műfaj töretlen népszerűségét, a nácik 1935. október 12-én betiltották az elfajzottnak tartott dzsessz sugárzását a német rádiókban.
Volt azonban előzménye a pejoratívan csak Negermusiknak nevezett dzsessz állami szintű üldözésének. Wilhelm Frick birodalmi belügyminiszter ugyanis már 1930. május 4-én rendeletet adott ki "A néger kultúra ellen - a német örökségért" címmel, Franz von Papen birodalmi kancellár kormánya pedig 1932-ben betiltotta a színesbőrű zenészek nyilvános előadásait Németországban.
"A szinkópálás öncélú használata", "a dobok orgiája", "műszaki kicsapongás", "korrupció a zenei kifejezésben" - ilyen és ehhez hasonló kritikákat fogalmaztak meg a német tisztviselők a dzsesszel szemben. A harmincas évektől kezdődően az összes modern zenei műfajt árgus szemekkel szemlélték a német hatóságok, azokban ugyanis "a zsidóság politikai fegyverét" látták, s ez alól nem volt kivétel az Egyesült Államokból hódító útjára induló dzsessz sem.
A Joseph Goebbels vezette Propagandaministerium természetesen tisztában volt a zenei műfaj népszerűségével és a művészetekben rejlő propagandaértékkel. Ugyan a német vezetés üldözte a dzsesszt, egy olyan hatékony eszközt látott benne, amellyel sikeresen lehetett terjeszteni a náci ideológiát külföldön. E törekvés "zászlóshajója" a Charlie és bandája nevű banda volt: a nemzetiszocialisták támogatását élvező szving együttes külföldi slágereket játszott nácibarát dalszövegekkel megspékelve. A cél egyértelmű volt: gyengíteni a barakkokban és az otthon ülő szövetségesek morálját.
A bandát Lutz Templin szaxofonos gründolta, s a legtehetségesebb német és európai művészekből állt össze. Fritz Brocksieper ült a dobok mögött, Kurt Abraham volt a klarinétos, Willy Berking a harsonás és az együttes névadója, Karl Schwedler ("Charlie") énekelt. A Charlie és bandája hivatalosan 1940 januárjában született meg.
A Reichsministerium égisze alá tartozó banda 1941. március és 1943. február között összesen kilencven hangfelvételt készített berlini stúdiójukban. A szövegeket a Propagandaministerium írta, s Schwedlert bízták meg azzal a feladattal, hogy a semleges, illetve a megszállt országokba utazva zenéket gyűjtsön. A banda tagjai a hét öt napján, reggeltől estig dolgoztak, míg éjszaka és hétvégéken illegális zenei performanszokon léptek fel.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Jane Grey, aki kilenc napig volt királynő 20:27
- 10 érdekesség a pénz történetéből 19:07
- 250 ezer amerikai áldozatra számítottak a Világkereskedelmi Központ első támadói 17:05
- Botrányos pápaválasztás, melynek emlékét is igyekezett kitörölni Róma 16:39
- A kártérítés is hozzájárult a burgenlandi kérdés rendezéséhez 16:05
- Kazimierz Pułaski és a Kováts Mihály: „az amerikai lovasság atyjai” 14:20
- Mikor alakultak ki a születésnapi ünnepségek? 13:20
- Évtizedekkel hátráltatta a szabadságharc a dunai árvízvédelem ügyét 13:20
