Kit rejthet a titokzatos amphipoliszi sír?

Másfél héttel ezelőtt görög régészek egy monumentális sírt fedeztek fel, ahol a szakértők szerint egy Nagy Sándor uralkodása idején élt, magas rangú személy aludhatja örök álmát, de az sem elképzelhetetlen, hogy a nagy hódító hitvese és a trónörökös holtteste pihen a sírban - a merészebb elméletek szerint pedig maga III. Alexandrosz. A csaknem fél kilométer hosszú márványfal övezte sírhely bejáratát két fej- és szárnynélküli szfinx őrzi, amelyet a kutatók most eltávolítanak, hogy hozzáférhessenek a bejárathoz.

Fej nélküli szfinx

A görög sajtó által szenzációs felfedezésnek aposztrofált sírra Amphipolisz közelében bukkantak a régészek. A szakértők a bejáratnál két fej- és szárny nélküli szfinxet találtak, továbbá előkerült egy, a sírba vezető 4,5 méter széles út, oldalán freskókkal borított fallal. A még felnyitatlan sírkamrát 497 méter hosszú márványfal veszi körbe. Állítólag ez a legnagyobb sírhely, amelyet valaha felfedeztek Görögországban.

A régészeknek nincs könnyű dolguk, ugyanis a 146 centiméter magas szfinxek egyenként másfél tonnát nyomnak. A szakértők szerint a mitikus lények hajdanában vörös színűek voltak, amire a lábukon megmaradt, kopottas festéknyomok utalnak, s a görög kulturális minisztérium kutatói szerint a fejükkel együtt a kétméteres magasságot is elérhették.

A sír az i. e. 325-300 közötti időszakra datálható, vagyis III. Alexandrosz makedón király uralmának végére, illetve a halála utáni évekre. A Görögország Közép-Makedónia nevű régiójában található Amphipoliszt még az athéni gyarmatosítók alapították, Nagy Sándor édesapja, II. Philipposz i. e. 357-ben foglalta el. A későbbi hódító családja számára különös jelentőséggél bírt a város: Alexandrosz halála után 12 évvel, i. e. 311-ben itt ölték meg feleségét, Róxanét és fiát, IV. Sándort az egyik diadokhosz, Kasszandrosz parancsára.

A régészek 2012-ben kezdték el feltárni a hatalmas területet, a 497 méter kerületű, és több mint három méter magas falon lévő bejáratot két hete fedezték fel. A vizsgálatok azóta megállapították, hogy az építéséhez használt márvány Thasszosz szigetéről származik. A régészek azt feltételezik, hogy a nem mindennapi sírt Dinokratész, a korszak egyik leghíresebb építésze, Nagy Sándor közeli barátja tervezte. A sírhely megközelítőleg tízszer nagyobb, mint Alexandrosz édesapjának nyughelye volt, amelyre az 1970-es években bukkantak rá a Közép-Makedóniában található Verginában.

A szfinxek elveszett szárnyait végül megtalálták a kutatók, akik úgy vélik, az amphipoliszi kőoroszlán szobrának hátulsó darabjaira is rábukkantak. A több mint öt méter magas, 2300 éves szobrot még 1912-ben fedezte fel a görög hadsereg, most a sírtól 5 kilométerre található, azonban egykoron a hatalmas sírhely tetején állhatott. Hellász római megszállását követően több sírt is lebontottak, és több márványszobrot a Sztruma folyó partjára állítottak, hogy megerősítsék a folyómeder omladozó szélét.

Ellopott holttest

A görög kulturális minisztérium szakértői szerint a szfinxek és az oroszlán is ugyanazon technikával, thasszoszi márványból készültek. "Az egyiptomi művészethez hasonlóan a szfinxeket általában fekvő pozícióban örökítették meg, így szokatlannak nevezhető a két ülő szfinx" - mondta Dorothy King régész, hozzátéve: "a legközelebbi párhuzamként a délnyugat-törökországi Labraunda perzsa királyi ikonográfiájának szfinxeit tudnám említeni."

Az amphipoliszi szfinxek mögötti bejárat előtt a régészek fekete-fehér rombuszokból kirakott padlót találtak. Hogy mi fekszik a lezárt ajtó mögött, még mindig rejtély. A Katerina Peristeri vezette kutatócsapat reméli, hogy a hónap végére kiderül, kinek a sírjára bukkantak. A fantasztikus régészeti lelet bejelentése után azonnal elkezdődött a találgatás, sokan úgy vélik, Nagy Sándor sírját találták meg. A világhódító, a görög városállamoktól Indiáig terjedő birodalmat kiépítő uralkodó i. e. 323 júniusában, néhány nappal 33. születésnapja előtt hunyt el Babilonban. Sírjának helye máig az egyik legnagyobb történelmi talány.

A források szerint a hódító maradványait eleinte - a diadokhoszok közös döntése alapján - Egyiptomba kívánták szállítani, mondván, a halott uralkodót nem földi, hanem égi apja, a Zeusszal azonosított Ámon mellé kell eltemetni Egyiptomban. Az egyik legnagyobb hatalmú hadvezér, Perdikkasz azonban felülírta ezt a döntést, és úgy határozott: Nagy Sándor Makedóniában lesz eltemetve. A holttest azonban sohasem jutott el Európába. Ptolemaiosz, Egyiptom kormányzója ugyanis egy merész akcióval rajtaütött a meneten és elorozta az istenként tisztelt hódító földi maradványait.

Nagy Sándor csontjai először Memphiszbe, az ősi egyiptomi városba került, majd a Ptolemaioszok Egyiptomának legragyogóbb városába, a Nagy Sándor által alapított Alexandriába vitték. A sír helyét az i. sz. 4. században már senki sem ismerte. A szakértők többsége azt az elméletet pártolja, hogy az amphipoliszi sírban III. Alexandrosz egy magas rangú tábornokát temethették el, ám az sem kizárt, hogy a nagy király számára készült eredetileg a sírhely - az ismert okokból azonban sohasem került a tetem Makedóniába.