Hitler és Sztálin ismét Lengyelország ellen

Sztálin "segítségnyújtása"

Augusztus 13-tól az alig néhány tíz kilométerről felszálló szovjet légierő is megkezdte az utánpótlás ledobását a felkelőknek, ám a ládák hol ejtőernyő nélkül értek földet - életveszélyesen és tartalmát sokszor tönkretéve -, hol olyan töltényt tartalmaztak, amely egyetlen, a Honi Hadsereg által használt fegyverbe sem illett. De Sztálin így legalább elmondhatta: „én megpróbáltam segíteni".

Szeptember 10-ére (az egyébként lengyel apától származó) Konsztantyin Rokoszovszkij, az I. belorusz front tábornoka támadásba lendült, de csak Varsó keleti részéig jutott. Annak ellenére, hogy az összeköttetés is megtörtént a felkelők és a szovjetek között, az offenzívával a következő évig vártak.

A szovjeteknek ugyanis kapóra jött, hogy a nyugatbarát, polgári demokrata lengyel vezetést a háborút lassan elvesztő nemzetiszocialisták fejezik le, elvégezve helyettük a Sztálin által piszkosnak vélt munkát. A Vörös Hadsereg így végignézte a Visztula jobb partjáról, amíg szemben az ellenségük legyőzi a velük elvileg szövetséges felkelőket, majd szisztematikusan elpusztítja a lengyel fővárost.
Bór tábornok szeptember végén már ultimátumokat küldözgetett Rokoszovszkij marsallnak, hogy ha nem indítja meg a felmentő támadását, akkor beszünteti a harcokat. Így is történt: a német-lengyel tárgyalások révén október 2-án a varsói felkelés utolsó lövése dördült el, másnap a felkelők megadták magukat.

Az alig 12 ezer, fegyverét letett felkelő fogolytáborba került, míg a civil lakosság zömét evakuálták. Ezután légvédelmi ágyúkkal, lángszórókkal és egyéb pusztító eszközökkel Hitler speciális egységei a földdel tették egyenlővé Európa egyik történelmi fővárosát.

Varsót az I. belorusz front (melynek élén akkorra már Zsukov marsall állt) több mint öt hónappal a felkelés kitörését követően, 1945. január 17-én "szabadította fel". A lengyel államot négy évszázada irányító főváros háború előtti épületeinek 85 százaléka pusztult el, a felkelők közül több mint 15 ezren haltak meg, míg a civil lakosság vesztesége 150-200 ezer fő volt. Úgy tűnt, hogy a felkelés 63 napja alatt - ahogy 1939-ben is - ismét közrejátszott Hitler és Sztálin a polgári, demokratikus Lengyelország elpusztításában.

A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és műödtetése konvergencia program„ című kiemelt projekt keretei között valósult meg.

1. Baljós atmoszféra
2. Miért volt fontos a németeknek Varsó?
3. D-nap után W-nap
4. Sztálin "segítségnyújtása"

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

kommunizmus

• Bunkerország apafigurája, akit minden bűne ellenére mélyen gyászolt népe
• Minden várakozást felülmúlt a Skála kezdeti sikere
• Gumibottal nyomták el a gyertyák lángját Pozsonyban
• Még rendőrök sem tudták megfékezni a tömeget a Corvin Áruház első megnyitóján
• Elrendelői sem tartották be a magyarországi szesztilalmat
• Molotov nem ellenkezett, mikor feleségét a lágerbe küldték
• A kommunizmus áldozataira emlékezünk ma
• Lenin szobra előtt sorolta el Sztálin bűneit a szovjet főtitkár
• Eltitkolta Lenin utódja a forradalmár politikai végrendeletét