A mérföldkövek évszázada
2014. április 15. 18:02
Eric Hobsbawm szerint 1848 egy elbukott mérföldkő volt a történelemben, miközben a 20. századot épphogy a túl sok fordulópont jellemezte - mondta el Marci Shore, az amerikai Yale kutatója a prágai Európa Emlékezete című nemzetközi szimpózium keretében, ahova - a magyarországi médiumok közül egyedüliként - a Múlt-kor is meghívást kapott.
Korábban
2014. április 9-11. között harmadik alkalommal került megrendezésre az Európa Emlékezete című nemzetközi szimpózium. A 20. századi történelemmel foglalkozó mintegy 170 - köztük számos magyarországi - intézet és társadalmi szervezetek delegáltjai harminc országból érkeztek Prágába, hogy az ez évre eső jelentős történelmi évfordulók kapcsán - első világháború, második világháború, 1989-es rendszerváltás - a modern emlékezetkultúráról tanácskozzanak. A rendezvény az Emlékezet és Szolidaritás Európai Hálózatának kezdeményezéseként valósult meg.
Marci Shore, az amerikai Yale Egyetem 20. századi kelet-európai történelemre specializálódott történésze a konferencia nyitó előadásában több, a kommunista rezsimekkel kollaboráló neves személy - így a cseh Milan Kundera, vagy a lengyel Leslaw Maleszka - esetén keresztül mutatott rá: ama erős vágyunk, hogy szembenézzünk a múlttal, bár érthető, azt a veszélyt hordozza magában, hogy eltávolít bennünket az emberi természet és a múlt lényegének megismerésétől. A történész úgy vélekedett: még mindig nem foglalkozunk eleget azzal a kérdéssel, hogy milyen reláció van a totalitárius rendszerek és a magánszféra, a magánéletek tönkretétele között.
Małgorzata Omilanowska, a lengyel Kulturális Minisztérium és Nemzeti Örökség államtitkára nagy sikernek tartja a szimpóziumot, és örömét fejezte ki, hogy a résztvevő intézetek száma évről évre nő. "Közös történelmünk van, de különböző tapasztalatokkal rendelkezünk, az Emlékezet és Szolidaritás Európai Hálózata pedig egy modellt kínál az emlékezetpolitika problémáinak megoldására" - fejtette ki.
A hidegháborús örökségről szólva Laure Neumayer, a Párizsi Egyetem kutatója kifejtette, hogy a kommunizmus bukása után 25 évvel sem vontuk még le teljesen a morális és politikai következményeket. A korszak egyik hatalmas örökségének, egyben az Európai Unió előtt álló nagy kihívásnak a nemzetenként eltérő interpretációkat (memory gapes) nevezte.
Lukasz Kaminski, a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézet igazgatója a lengyel forradalommal kapcsolatban elmondta: az angol szakirodalomban limited revolution (korlátozott forradalom) néven emlegetett 1989-es események legnagyobb eredménye, hogy a rendszerváltásra vér nélkül, tárgyalás révén került sor. Hozzátette, 1989-et nagy várakozás előzte meg, de ugyanolyan nagy csalódás követte a gazdasági helyzet, az új politikai osztály és az elmaradt felelősségrevonások miatt. Kiemelte, hogy Közép-Kelet-Európában egyfajta regionális versengés folyik a tekintetben, hogy melyik nemzet szenvedett többet a kommunizmus alatt, ki kezdte a felkelést a rendszer ellen és ki tett többet a bukásáért.
Mindannyian az új generáció tagjai vagyunk - jelentette ki Sandra Vokk, az észt Unitas alapítvány munkatársa, aki a legújabbkori európai történelem tanításának új interpretációit vizsgálta. Rámutatott: az új generáció számára már nem elég egyetlen csatorna, mivel az nem elégíti ki az érdeklődésünket, ezért új technológiákat (virtuális múzeumok, mobilapplikációk) kell bevonni a történelemtanításba. Sandra Vokk úgy vélekedett, attól, hogy új médiumok révén juttatjuk az üzenetet, nem fogjuk "elveszíteni" történelmünket, mivel az eredeti forrást nem tévesztjük szem elől, csupán azt kell megtanítani a fiataloknak, hogyan válasszák ki a hiteles forrást.
Az Európa Emlékezete idei programsorozatának középpontjában az 1942-es lidicei mészárlás állt. A Prágától 16 kilométerre található Lidice arról ismert, hogy 1942. június 10-én a németek földig rombolták és lemészárolták a falu teljes férfilakosságát, megtorlásul a Reinhard Heydrich német helytartó ellen elkövetett merényletért.
A helytartót Angliából útnak indított, ejtőernyővel ledobott cseh partizánok ölték meg 1942. május 27-én, s bár a falunak semmi köze nem volt a gyilkossághoz, a nácik a lidiceieken álltak bosszút. A falu összes, 15 éven felüli férfi lakosát - 192 főt - agyonlőtték, a 196 asszonyt a ravensbrücki koncentrációs táborba hurcolták, az édesanyjuktól elválasztott 105 gyermeket pedig a lengyelországi chełmno-i megsemmisítő táborba vitték, ahol közülük nyolcvankettőt gázkamrákká alakított teherautókban gyilkoltak meg.
A háború végeztével csupán 153 nő és 17 gyermek térhetett haza Lidicébe. A második világháborút követően az elpusztított falut újraépítették, az egykori település helyén pedig nemzeti emlékhelyet alakítottak ki.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Kertész Mihálynak köszönhetjük a Casablancát, a világ egyik legmeghatóbb romantikus filmjét 09:50
- Szoknyával a politikában - megjelent a Múlt-kor téli száma 09:20
- Féllábbal is a színpad sztárja maradt 08:20
- Kölcsönös bizalmatlanság jellemezte az antikomitern paktum aláíróit tegnap
- „Dzsingisz nem volt megátalkodott fickó, csak rossz volt a sajtója” tegnap
- 10 érdekes tény a csók kultúrális történetéről tegnap
- Nem volt esélye, hogy bármire is vigye, végül kétszer lett az USA elnöke tegnap
- Koholt vádak alapján hurcoltak kényszermunkára több százezer embert tegnap
