Hunkori aranykincs a szántásból

A kincslelet előkerülése

A szikáncsi kincslelet előkerülése és összegyűjtése egy olyan izgalmas történet, mely mindenképpen méltó a megemlékezésre és felelevenítésre. Fél évszázaddal ezelőtt, 1963. őszén a hódmezővásárhelyi határ délkeleti részén, az egykori Gorzsai Állami Gazdaság melletti tanyavilágban lakó Józó Erzsébet parasztasszony pulykaőrzés közben, botjával a földet turkálva találta meg az eddig ismert legnagyobb és legjelentősebb hunkori pénzleletet, a szikáncsi aranykincset.

A pulykák őrzése közben figyelt fel a felszínre került fényes, kerek tárgyakra, melyekhez hasonlóakat azelőtt még nem látott, és melyek előbb egyenként, majd tucatjával kerültek elő a földből. A tárgyakat megmutatta a szomszédoknak, sőt adott is nekik mutatóba belőlük, továbbá összegyűjtött „egy befőttesüvegre valót és eltette a kamrába.” Az egyik szomszéd gyerek vitt belőlük kettőt a vásárhelyi Óra-Ékszer boltba, de az eladó elküldte, mondván: „sárgarezet nem vesznek.”

Józó Erzsébet kérésére veje, Ale Sándor október 30-án a Magyar Nemzeti Múzeumban megmutatott néhányat a tárgyak közül Huszár Lajosnak, az éremtár akkori vezetőjének, aki felismerve jelentőségüket azonnal intézkedett a továbbiakról. Másnap Korek József, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese az éremtár munkatársával, Bíróné Sey Katalinnal a helyszínre utazott. A szakembereket a környékbeliek a következőképpen irányították a helyszínre: „menjenek ahhoz a tanyához, amelyiknél a legtöbb pulyka van."

A szikáncsi éremlelet feltárása, 1963 

Összegyűjtötték a szomszédoktól az elajándékozott érméket, Józó Erzsébettől a „befőttesüvegnyi aranyat”, és még az aznap esti vonattal Budapestre szállították a leleteket. Néhány nappal később Horváth Béla régészgyakornok közreműködésével fémkeresővel átkutatták a tanya környékét és további érméket találtak. A pénzeket megtaláló Józó Erzsébet akkoriban meglehetősen komoly összegnek számító jutalmat, 70 ezer forintot kapott a Művelődésügyi Minisztériumtól, melyet a Tornyai János Múzeumban vett át dr. Liptai Ervintől.

Az éremkincs

Az éremkincs tudományos feldolgozását és publikálását a megmentésében is résztvevő Bíróné Sey Katalin végezte el. Az 1439 darabból álló, darabonként 4–4,5 gramm, összesen 6446 gramm tömegű arany solidusból álló leletegyüttes zömét II. Theodosius (402–450) Konstantinápolyban kibocsátott veretei (1405 darab) jelentik. Kisebb részben előfordulnak III. Valentinianus (425–455) ravennai és római pénzei (32 darab), valamint Honorius (395–423) veretei (két darab). A legkésőbb vert érme 445-ben készült, a többség a 429–430 utáni években. A leletek döntő többsége a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárában található, két darab a megtaláló, Józó Erzsébet tulajdonába került, öt darab II. Theodosius-érme pedig a Tornyai János Múzeum gyűjteményébe.

A kiállítás helye: Tornyai János Múzeum (6800 Hódmezővásárhely, Dr. Rapcsák András út 16-18.)
Időpontja: 2014. január közepe - 2014. május közepe.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2022

• Lacikonyhák és társaik
• A gumigyártás és árnyoldalai
• A spanyol polgárháború külföldi önkéntesei
• A szabin nők közbelépése
• Hét híres fal
• Fugger Mária, a Pálffy család nagyasszonya
• Lajos Ágost és Marie Antoinette egybekelése
• A zalaújvári Festetics-kastély
• Horthy István és Edelsheim Gyulai Ilona esküvője