A Nobel-díj sötét oldala

A Nobel-díjat már több mint száz éve a legfigyelemreméltóbb emberi eredmények jutalmaként tartjuk számon, azt azonban eddig kevesen boncolgatták, vajon miért is jött létre. Legrövidebben így lehetne megfogalmazni: a svéd kémikus lelkiismerete és nevének tisztára mosása végett.

Orosz földön

Az 1833-ban Stockholmban született Alfred Bernhard Nobel mérnök-feltaláló édesapja egész életében anyagi gondoktól szenvedett. Miután 1838-ban csődöt kellett jelentenie, Immanuel Nobel úgy döntött, Oroszországban próbál szerencsét. Szentpétervárott telepedett le és kezdett dolgozni, amikor I. Miklós cár felfigyelt a robbanóanyagok felé forduló feltaláló egyik találmányára, a tenger fenekére süllyesztett aknára, amelynek tömeges használata megóvhatná az országot egy esetleges tengeri inváziótól.

A sikeressé váló családfő úgy döntött, feleségét és nyolc gyermekét is az orosz fővárosba költözteti. Fiai már az új országban tanultak; közülük kitűnt Alfred, aki több nyelvet is elsajátított, s a kémiában, fizikában, természettudományok területén, de még a költészetben is otthonosan mozgott - idézte fel a történetet a LiveScience a Nobel-díjak kiosztásának alkalmával.

Mivel az apa nem nézte jó szemmel fia irodalom iránti szenvedélyét, külföldre küldte tanulni, s meghagyta, hogy csupán a kémiával és a mérnöki tanulmányokkal foglalkozzék. Nobel Párizsban találkozott Ascanio Sobrero itáliai kémikussal, aki 1847-ben feltalálta a nitroglicerint (glicerin-trinitrát), egy olajos, folyékony halmazállapotú oldatot, amely glicerinből, salétromsavból és kénsavból állt.

Bár a vegyületet enyhén szólva sem tartották túl biztonságosnak, hogy bármilyen gyakorlati hasznot is húzhassanak belőle, ennek ellenére a Nobel család, amelynek orosz és svéd földön is több nyereséges vállalata volt, tovább folytatta a robbanóolaj kereskedelmi és ipari felhasználása lehetőségének kutatását.

A vizsgálatoknak azonban tragikus eredményei lettek: 1864-ben Alfred öccse, Emil és több munkatársuk életét vesztette egy robbanás következtében az egyik svédországi üzemükben. A katasztrófa végül tovább ösztönözte Nobelt, hogy megtalálja a halálos vegyszer felhasználásának biztonságos módját. A siker nem jött könnyedén: egy másik alkalommal puskaporral próbálkoztak a család San Franciscó-i gyárában, ami végül szintén gyászos következményekkel járt: 15 embert ölt meg a robbanás.

A megoldásra Nobel végül 1867-ben jött rá, amikor kovafölddel keverte össze a folyadékot. Egy stabil és könnyen alakítható masszát kapott, amelyet főként bányászati vállalatok használtak kőzetek kirobbantásához. A kémikus pokoli találmányát dinamit néven szabadalmaztatta, amely a „dunamis” (hatalom) görög szóból származott.

A halál kereskedője

Az eszköz forradalmasította a bányászatot, ezenkívül a vasútépítkezések alkalmával is hasznosnak bizonyult a megszelídített robbanóanyag, amelynek segítségével játszi könnyedséggel lehetett alakítani a földfelszínt. Nobel végül 355 szabadalmat nyújtott be találmányával kapcsolatban, amely révén hihetetlenül gazdaggá lett.

Mint minden pusztító anyag, a dinamit sem csupán békés, építő céllal került felhasználásra, ugyanis a hadsereg is gyorsan rájött az előnyeire, s az 1898-as spanyol-amerikai háború idején már a bevetésére is sor került. Nobel szerette magát a pacifista jelzővel illetni, azonban az nem ismert, hogy találmányának katonai felhasználását jóváhagyta-e vagy sem.

Hogy valójában mit is gondolnak róla az emberek, arra 1888-ban fivére, Ludvig halálakor eszmélt rá. Egy újságírói hibának köszönhetően a sajtótermékek nekrológjaiban a saját nevét olvashatta. A zsurnaliszták nem rejtették véka alá ellenszenvüket a „halál elhunyt kereskedőjével” kapcsolatban, aki mesés vagyonát milliók halálából szerezte.

Nobelt állítólag megdöbbentette az, amit olvasott, s ehhez a sokkhoz lehet köze annak, hogy elhatározta, tesz valamit azért, hogy javítson a megítélésén. Egy évvel halála (1896) előtt megalkotott végrendeletében létrehozta a róla elnevezett díjat, amely olyan kutatók pénzügyi jutalmazására szolgál, akik nagyon alkottak a tudomány területén vagy a béke előmozdításában segédkeztek.