Vaktában választott áldozatot Sisi merénylője

Magyarországon kellene eltemetni

Őszinte gyász és a veszteség érzése hallható ki e hetek megnyilatkozásokból, még úgy is, ha ez nem is csak a királyné lényének szól, hanem mindannak, amit személye szimbolizált magyar kortársai számára: a biztonságnak valamiféle érzetét, a magyar fél képviseletét, letéteményt az osztrák-magyar együttműködésre. Bár Erzsébet királyné egyre kevesebbet foglalkozott a politikával, és tevőleges szerepe, befolyása nem volt, a magyarság nagy része mégis a védelmező szerepében látta őt. A személyhez, illetve az általa megtestesített gondolatokhoz való ragaszkodás fejeződött ki abban a - többször hangoztatott - elképzelésben is, hogy a királynét a Monarchia magyar területén kellett volna eltemetni.

Az említett törvényi rögzítés mellett kezdeményezések sora célozta Erzsébet emlékének megőrzését. Az uralkodó a temetés napján a magyar miniszterelnöknek írt levélben közölte az Erzsébet Rend és Érem megalapítását a császárné és királyné, illetve annak „névvédnöknője", thüringiai (Árpád-házi) Szent Erzsébet tiszteletére. Az elismerésben jótékony cselekedeteikkel kitűnő, illetve hivatásuk területén kiválóan munkálkodó nők részesülhettek.

A megemlékezés igénye az állampolgárokban is erős volt. Példaként említhetjük a Magyarországi Nőegyletek küldöttségének képviseletében özvegy gróf Teleki Sándorné mellett elnökként eljáró Jókai Mór bejelentését egy jótékony alapítvány létesítéséről, amelyben kérvényezték, hogy az Erzsébet királyné nevét viselhesse. A haláleset után kórházak, árvaházak, közterületek, fürdők és más alapítványok sokasága kérte a hasonló névviselés engedélyezését.

Tömegeket mozgatott meg a földművelésügyi miniszter, Darányi Ignác arra vonatkozó javaslata is, hogy - amint ez a Milleniumi ünnepségekhez kapcsolódóan már ismert kezdeményezés volt - emlékfákat ültessenek a meggyilkolt királyné tiszteletére. Mindenek előtt kisebb-nagyobb ligetek kialakítása volt a cél, Erzsébet Királyné emlékfái feliratú jelzésekkel megjelölve, hogy a fákat a bántalmazástól óvják és gondozzák. Az előterjesztés szerint az ültetésre elsősorban a leboruló koronájú fákat választották ki, amelyek egyben az emlékezéshez méltónak is tűntek: a szomorúfűzt, a kőrist, a szomorú bükköt, illetve Erzsébet királyné kedvenc fáit is, tölgyeket és fenyőket, valamint más hosszú életű fákat. A végrehajtás az évek során ugyan vesztett erejéből, az indítványra mégis több millió fa ültetése volt a válasz - e ligetek közül némelyek ma is jelentős emlékhelynek számítanak.

Klettner Csilla cikke a Magyar Nemzeti Levéltár Archívumában található

1. Az olasz királyt is megölte volna
2. A gyász formái
3. Magyarországon kellene eltemetni

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

6. Erdély etnikai, vallási helyzete a 16–18. században
II. Népesség, település, életmód

• Hogyan került Erdély Habsburg uralom alá?
• Erdély és Lengyelország számára egyaránt virágkort jelentett Báthory István uralkodása
• II. József haláláról tudósított nyitószámában az első erdélyi magyar újság
• Már ötéves korában megválasztották, de sohasem uralkodott az utolsó erdélyi fejedelem
• A trianoni békét "morális köntösbe öltöztették"