Szent Korona a mocsárban

A korona országjárása

Szent István Koronája 1848-49-ben valóságos kálváriát járt be. Ám annak ellenére, hogy Magyarország Habsburg királyai azt hosszú időn át bécsi, vagy prágai székhelyükön őrizték, 1849-ben nem történt meg ismételt külföldre vitele. A napóleoni háborúk óta a Szent Korona csak V. Ferdinánd 1830-as pozsonyi koronázásakor hagyta el Budát. Az 1848-as forradalom után a Szent Korona jelentősége megnőtt. Az 1848-ban megválasztott első népképviseleti országgyűlés már vizsgálóbizottságot küldött ki félvén, hogy az Ausztriába távozó István nádor azt magával vitte – ami álhírnek bizonyult. Szeptember 28-án ismét elterjedt a Korona ellopásának híre, ám Ürményi Ferencz, az akkori egyetlen koronaőr parancsnok megcáfolta a hírt és mindent rendben talált.

Az önvédelmi harcát vívó új magyar polgári állam tehát kényesen féltette a Szent Koronát. November 19-én Kossuth Lajos, az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökeként négy képviselőt bízott meg, hogy ismételten megbizonyosodjanak arról, hogy „az ország koronája és ehhez tartozó egyéb kincsek tökéletes biztonságban léteznek-e?”. Másnap a képviselők a koronázási jelvényeket tartalmazó ládát még igen, de a magát a koronát őrző kisebb ládát kulcs hiányában már nem tudták fölnyitni. December közepén az Országgyűlés képviselőháza tizenkét sorsolt, míg a felsőház hat választott tagját küldte ki, hogy Ürményi koronaőrrel megbizonyosodjanak a kisebbik láda tartalmáról is.

A rendben talált korona országos menekítése december 30-án kezdődött, amikor a móri vereség után vészes közelségbe került Pest-Buda eleste. Kossuth Lajos OHB-elnök nyílt rendeletében utasította Bónis Samu országos biztossá kinevezett képviselőt, hogy vigye a koronát és a koronaékszereket Windisch-Grätz elől Debrecenbe. Bónis így maga mellé vett 24 gránátos koronaőrt, és saját hintóján azt sebtében Budáról Pestre vitte. A Szent Korona első útja a Lánchídon egyáltalán nem volt ünnepélyes. Innen a korona Magyarország másodikként átadott vasútvonalán ment Szolnokig (akárcsak az Országgyűlés), onnan ismét szekéren Debrecenbe. Az úton a kocsi egy ízben felborult, de a láda ezúttal puhára esett: a méteres hóban landolt.

A nemzeti szimbólumot Debrecenben érte az 1849-es tavasz, majd a főváros visszafoglalása után ismét Pest-Budára szállították. Alig egy hónap múlva, a főváros újabb kiürítésekor Szemere Bertalan miniszterelnök, Duschek Ferenc pénzügyminiszter, és Kossuth mint kormányzó-elnök tanakodtak a korona tovább sorsáról. Duschek és Kossuth a fővárosban akarták hagyni, de Szemere a saját kezébe vette az ügyet. Az Országgyűlés és a kormány Szegedre menekülésével együtt a koronát saját szegedi szállására vitte, a Koronaőrség nélkül, és egy üres lakást akart venni, hogy annak padlójába rejtse, de a szabadságharc forgatagában erre nem maradt ideje. A korona rövid szegedi tartózkodása után Szemere azt Nagyváradra, majd Görgei visszavonulásával Aradra vitte – szintén saját szállására.

1. A korona országjárása
2. A Korona nem miniszterelnöknek való
3. Ásókkal a korona nyomában
4. Az amerikai fogság

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­ősz
Múlt-kor magazin 2019

• Széchenyi Zsigmond vadászkalandjai
• Az 1990. októberi taxisblokád
• Az amerikai modernizmus első nagyasszonya
• 1918 - Az őszirózsás forradalom tündöklése és bukása
• A zselízi Eszterházy-kastély
• 1849 - Az aradi vértanúk tragédiája
• A szesztilalom rettegett szélmalomharcosa
• A Drechsler-palota különc asztaltársasága
• Hét híresség, akit elutasítottak a seregtől