Igaz a viking napkőről szóló legenda
2013. március 8. 08:32
Először találtak fizikai bizonyítékot a tengeren való navigáláshoz használt viking napkövek létezésére.
Korábban
Egy viking legenda szerint izzó követ kellett a nap felé tartani, s az égitest még a legsűrűbb köd ellenére is megmutatta magát. Ez elsőre varázslatnak tűnik, a tudósok azonban miután megmérték a fény tulajdonságait, kijelentették: a polarizált fény – amely ugyanúgy viselkedik, mint a mitikus kristály – segíthette a hajósokat az Atlanti-óceán átszelésében.
A Skandináviából érkező, Észak-Európát, a brit szigeteket és az Atlanti-óceán északi felét 750 és 1050 között pusztító és meghódító harcosok jól képzett tengerészek voltak, könnyedén teljesítették a Norvégia, Izland és Grönland közötti több ezer kilométeres távokat. A nyári hajózási szezon alatti folyamatos napfény azonban megakadályozta őket abban, hogy a csillagokat használják, ráadásul akkor még a mágneses iránytűt sem fedezték fel Európában.
A Sigurd nevű harcosról szóló izlandi saga egy bizonyos sólarsteinn-nek (napkő) nevezett tengerészeti eszköz meglétére utal, amelyet a hódító utak során használtak. A történet szerint Olaf király a nap elhelyezkedéséről konzultál Sigurddal, s hogy megadja a választ a kérdésre, „Olaf megragadta a követ, felnézett az égre és meglátta honnan jön a fény, hol van a láthatatlan Nap”. 1967-ben egy dán régész, Thorkild Ramskou úgy gondolta, hogy ez a kő egy polarizált kristály lehetett, például az ún. izlandi kristály, a kalcit egyik átlátszó formája, amely nagyon gyakori Skandináviában.
Azt, hogy a vikingek napkövet használtak útjaik során, már régóta gyanították, de ez az első alkalom, hogy fizikai bizonyítékot találtak a létezésére. A hat rombuszlappal, kétféle éllel, kétféle csúccsal rendelkező romboéder kristályt búvárok találták meg a La Manche-csatornában található kis sziget, Alderney mellett egy 1592-ben elsüllyedt hajón. A kő mellett egy pár navigációs körző is volt, ami azt sugallja, hogy a becses tárgyat a navigációs eszközökkel együtt tárolták – közölték a Rennesi Egyetem kutatói.

A kémiai vizsgálatok kimutatták, hogy a kő egy izlandi kristály, ami azért érdekes, mert eddig egyetlen ilyen leletet sem találtak a vikingek által alapított településeken. A régészek hozzátették: nem valószínű, hogy valaha előkerül egy komplett kristály a sírmellékletekből, mivel a vikingek általában elhamvasztották a halottakat.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.

Múlt-kor magazin 2018. különszám
- Hitler és a nők
- Tamáska Mária az "Öreg" árnyékában
- Magyar deportáltak felszabadulása és hazatérése
- Petőfi halála és a túlélés költői
- Kádár János és az ő Piroskája
- A Nagy Háború osztrák–magyar tábori bordélyai
- Vágy és vezeklés
- Rákosi Mátyás 15 évig tartó „gyógykezelése”
- Az elveszett csejtei "Vérgrófnő"
- Futballsztár lehetett volna, de egy súlyos betegség az orvostudomány felé terelte Czeizel Endrét tegnap
- A törökök Trianonja, avagy így hullott darabjaira az Oszmán Birodalom tegnap
- Rekordidő alatt épült fel, és már 1986-ban fogadta a száguldó cirkuszt a Hungaroring tegnap
- Az isztambuli kalifa bukása hozta létre az Egyiptomban máig meghatározó Muszlim Testvériséget tegnap
- Politikai realitás vagy a magyar érdekek elárulása volt a vasvári béke? tegnap
- Amikor a portyázó magyarok nyilaitól végleg megmenekültek a nyugati szomszédok tegnap
- Pihenés egy napra, új erő egy hétre – belföldi utazások az IBUSZ-szal 1945 után tegnap
- Azonosították Szent László maradványait a Szegedi Tudományegyetem munkatársai 2022.08.09.