2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Igaz a viking napkőről szóló legenda

2013. március 8. 08:32

Először találtak fizikai bizonyítékot a tengeren való navigáláshoz használt viking napkövek létezésére.

Egy viking legenda szerint izzó követ kellett a nap felé tartani, s az égitest még a legsűrűbb köd ellenére is megmutatta magát. Ez elsőre varázslatnak tűnik, a tudósok azonban miután megmérték a fény tulajdonságait, kijelentették: a polarizált fény – amely ugyanúgy viselkedik, mint a mitikus kristály – segíthette a hajósokat az Atlanti-óceán átszelésében.

A Skandináviából érkező, Észak-Európát, a brit szigeteket és az Atlanti-óceán északi felét 750 és 1050 között pusztító és meghódító harcosok jól képzett tengerészek voltak, könnyedén teljesítették a Norvégia, Izland és Grönland közötti több ezer kilométeres távokat. A nyári hajózási szezon alatti folyamatos napfény azonban megakadályozta őket abban, hogy a csillagokat használják, ráadásul akkor még a mágneses iránytűt sem fedezték fel Európában.

A Sigurd nevű harcosról szóló izlandi saga egy bizonyos sólarsteinn-nek (napkő) nevezett tengerészeti eszköz meglétére utal, amelyet a hódító utak során használtak. A történet szerint Olaf király a nap elhelyezkedéséről konzultál Sigurddal, s hogy megadja a választ a kérdésre, „Olaf megragadta a követ, felnézett az égre és meglátta honnan jön a fény, hol van a láthatatlan Nap”. 1967-ben egy dán régész, Thorkild Ramskou úgy gondolta, hogy ez a kő egy polarizált kristály lehetett, például az ún. izlandi kristály, a kalcit egyik átlátszó formája, amely nagyon gyakori Skandináviában.

Azt, hogy a vikingek napkövet használtak útjaik során, már régóta gyanították, de ez az első alkalom, hogy fizikai bizonyítékot találtak a létezésére. A hat rombuszlappal, kétféle éllel, kétféle csúccsal rendelkező romboéder kristályt búvárok találták meg a La Manche-csatornában található kis sziget, Alderney mellett egy 1592-ben elsüllyedt hajón. A kő mellett egy pár navigációs körző is volt, ami azt sugallja, hogy a becses tárgyat a navigációs eszközökkel együtt tárolták – közölték a Rennesi Egyetem kutatói.

A kémiai vizsgálatok kimutatták, hogy a kő egy izlandi kristály, ami azért érdekes, mert eddig egyetlen ilyen leletet sem találtak a vikingek által alapított településeken. A régészek hozzátették: nem valószínű, hogy valaha előkerül egy komplett kristály a sírmellékletekből, mivel a vikingek általában elhamvasztották a halottakat.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár