Még ma is rejtélyes Tutanhamon

Februárban volt 90 éve, hogy Howard Carter brit régész és a dúsgazdag régiséggyűjtő, Lord Carnarvon először belépett Tutanhamon Királyok Völgyében található mesés sírkamrájába. Ahhoz, hogy a bebalzsamozott tetemet megtalálják, még három – a szarkofágban elhelyezett – koporsót kellett felnyitniuk. Az utolsó koporsó felnyitása után került napvilágra maga a múmia, illetve az arcára helyezett arany halotti maszk, amelyet azóta a sírlelet leghíresebb és legismertebb darabjaként tartanak számon szerte a világon. A 3300 éve élt Tutanhamon csupán szűk egy évtizedig állt Egyiptom élén, élete és rejtélyes halála azonban sírjának felfedezése óta nem hagyja nyugodni a régészeket. Kérdések és válaszok az ókori Egyiptom történetének legismertebb fáraójáról.

Újságírók találták ki Tutanhamon átkát

Amikor Carter először járt Tutanhamon sírhelyén 1922 novemberében, pénzügyi támogatója, a vagyonos, s nem mellesleg az egyiptológia iránt lelkesedő George Herbert is elkísérte a történelmi felfedezés színhelyére. Négy hónappal később Herbert vérmérgezésben váratlanul elhunyt, amit egy fertőző szúnyogcsípés okozott.

A korabeli híradások arról szóltak, hogy a mecénás valószínűleg "Tutanhamon átkának" áldozata lett, amire egyébként állítólag a gyermekfáraó sírja előtt megtalált agyagtábla is sejtelmesen utalt. A Tutanhamon bosszújával kapcsolatos hiedelmek – amiről kiderült, hogy szárnyaló képzeletű zsurnaliszták puszta agyszüleménye volt – kialakulásához hozzájárult az is, hogy egy neves francia régész, Georges Bénédite szélütést kapott és meghalt, miután kijött a sírból, majd a kutatócsoport egy másik tagja, Arthur C. Mace is rövidesen életét vesztette.

A sajnálatos halálesetek igen nagy veszteséget okoztak az ásatóknak, egy előnyük azonban mégis volt: a kincs iránt érdeklődő "gyűjtők" arra a következtetésre jutottak, hogy jobb a halott királyt (és értékeit) nem háborgatni. A kérdésnek 2002-ben próbáltak utánajárni a szakértők, akik rámutattak, hogy a Carter expedíciója idején Tutanhamon sírjánál megfordult 44 nyugati szakember esetében a korai halálozásnak egyáltalán nem volt magasabb a kockázata az átlagosnál.

Maláriában halhatott meg

Tutanhamon a köztudatban fenséges uralkodóként él, a valóságban azonban a törékeny fiatalember számtalan fejlődési rendellenességben szenvedett: farkastorka volt, dongalába miatt bottal járt, s egyéb betegségek is gyötörték. Tutanhamon alig 19 évesen, utód nélkül halt meg i.e. 1324-ben. Az egyiptológusokat mindmáig foglalkoztatják az egyiptomi 18. dinasztia uralkodóinak örökletes betegségeire vonatkozó feltevések, és számos elmélet született arra vonatkozólag is, mi okozta Tutanhamon halálát alig kilenc évvel trónra lépése után.

Az eddig felmerült halálokok széles skálán mozognak: egyesek szerint Tutanhamon maláriában halt meg, mások úgy vélik, egy riválisa gyilkolta meg, vagy víziló öklelte fel, esetleg harciszekér- vagy lovasbalesetben halt meg. A legutóbbi vizsgálatok szerint az azonosított koponyasérülés bizonyíthatóan a fáraó halála után keletkezett, például a balzsamozási eljárás során, esetleg Carter elővigyázatlansága miatt deformálódott el a lelet, így a gyilkossággal kapcsolatos teória teljességgel kizárható.

Egy Tutanhamont ábrázoló kártus

A 2010-ben elvégzett vizsgálatok eredményei alapján feltételezhető, hogy Tutanhamon halálának legvalószínűbb oka a csontszövetek elégtelen vérellátása volt, alighanem egy csonttörés nyomán. Ennek következtében a csont egy része elpusztult, ráadásul mindez maláriával is párosult – írta Záhi Havvász, az egyiptomi Régiségek Legfelsőbb Tanácsának akkori főtitkára egy három évvel ezelőtt megjelent tanulmányban.

Vérfertőzésből született

A Tutanhamon maradványain elvégzett DNS-vizsgálatok eredményei először 2010-ben sokkolták a világot. A genetikai analízis kiderítette, hogy a gyermekfáraó apja Ehnaton, míg anyja, az Amarna-reformról ismert uralkodó egyik ismeretlen lánytestvére volt. A családtagok közötti gyermeknemzés nem volt ritka az ókori Egyiptom történetében, mivel az uralkodók – akik az istenek leszármazottjainak vélték magukat – így próbálták meg fenntartani a tiszta vérvonal folytonosságát; szakértők szerint ezzel magyarázható Tutahamon veleszületett rendellenességei is, így a farkastorok és a dongaláb. A királyi szokáson egyébként Tutanhamon sem változtatott, Ehnaton és Nofertiti lányát, Anheszenamont vette nőül.

Egy francia genetikus legutóbb cáfolni igyekezett az eddigi eredményeket, s az új genetikai bizonyítékok nyomán azt állította, hogy Tutanhamon anyja nem Ehnaton testvére, hanem főfelesége, a gyönyörű mellszobráról híres Nofertiti volt. Marc Gabolde szerint a megvizsgált DNS-ek hasonlósága azon alapszik, hogy három generáción át is unokatestvérek házasodtak egymással a királyi családban, ezáltal a harmadik generációban „az unokatestvérek DNS-e között olyan a hasonlóság, mintha testvérek lennének”.

Nem egyedül temették el

Ahogy Carter belépett a gyermekfáraó sírjába, páratlanul gazdag helyiség tárult a szeme elé: felbecsülhetetlen értékű temetkezési tárgyak, köztük arany szobrocskák, rituális ékszerek, egy, a túlvilági utazást szimbolizáló kis hajó, valamint a Tutanhamon mumifikálásakor kivett belső szerveket tartalmazó szentély. A sír fantasztikus kincseinek szisztematikus dokumentálása és múzeumba szállítása több mint tíz évig tartott, a tudományos feldolgozás és publikálás pedig még 90 évvel a felfedezés után sem zárult le.

A fáraó – akinek sírját eredetileg nem itt, hanem a Királyok Völgyének egy eddig ismeretlen pontján kezdték építeni – azonban nem egyedül aludta örök álmát, mivel a teremben két mumifikált magzatot is találtak. Robert Connolly, az egyiptomi hatóságokkal dolgozó orvosszakértő szerint a két magzaton végzett elsődleges tesztek azt mutatják, hogy azok Tutanhamon lányai lehettek. Az egyiptológusok szerint Tutanhamonnak nem voltak élő leszármazottjai, mivel felesége, Anheszenamon csak olyan utódokat tudott világra hozni, akiknek végzetes veleszületett rendellenességeik voltak.

Howard Carter