Sűrűn balzsamozták vezetőiket a kommunisták
Óriási tömegeket mozgósítottak hétfőn az észak-koreai fővárosban a néhai "kedves vezető", Kim Dzsong Il halálának első évfordulóján: százezrek járultak hosszú, tömött sorokban a phenjani mauzóleumhoz, ahol Kim Dzsong Il és apja, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot 1948-ban megalapító Kim Ir Szen bebalzsamozott teteme nyugszik. Az egyiptomi fáraók mumifikálásának jól ismert esetei mellett a modern kori történelemben is több példát találunk, amikor egy politikai vagy vallási vezetőt balzsamozással próbáltak "halhatatlanná" tenni.
Lenintől Maóig
Senki más nem értett úgy a 20. században a bebalzsamozás művészetéhez és az abban rejlő propagandafogások kiaknázásához, mint a kommunisták. A leghíresebb esett Leniné, akinek a moszkvai mauzóleumban közszemlére tett teste 1924-es halála után is még évtizedeken át hatalmas tömegeket mozgatott meg. Sztálin 1953-ban bekövetkezett halála után a generalisszimusz bebalzsamozott földi maradványait később Lenin teteme mellé helyezték (a Vörös Téren álló Lenin Mauzóleum 1953 és 1961 között Lenin–Sztálin Mauzóleum nevet viselte), de a Hruscsov által meghirdetett desztalinizációs folyamat részeként 1961-ben eltávolították onnan.
Nem sokáig nyugodhatott békében Klement Gottwald csehszlovák kommunista politikus sem, aki 1946 és 1948 között miniszterelnök volt, majd 1948 és 1953 között elnökként állt Csehszlovákia élén. Gottwald öt nappal Sztálin temetése után hunyt el, halálát követően testét bebalzsamozták, majd a prágai Vitkov-hegyen kiállították. A szakemberek azonban nagyot hibázhattak a balzsamozási eljárás során, mivel a test 1962-ben oszlásnak indult, így el kellett égetni.
Sztálin és Lenin
Nem volt sokkal szerencsésebb Georgi Dimitrov egykori bolgár kommunista miniszterelnök sem, akinek földi maradványai előtt sokáig a róla elnevezett mauzóleumban róhatták le kegyeletüket a bolgárok, de a rendszerváltást követően eltávolították holttestét és a szófiai központi temetőben helyezték végső nyugalomra.
Bár a kínai kommunista párt elnöke, Mao Ce-tung az elsők között írta alá a „Központi vezetők testének a halál után történő elégetését” kimondó javaslatot, a tiszteletére emelt mauzóleum még ma is áll, ahol nap mint nap kígyózó sorokban várják a pekingi Tiananmen-térre ellátogatók, hogy megtekintsék a forradalmár bebalzsamozott holttestét – igaz, egyesek szentül meg vannak róla győződve, hogy a kínai nagy ugrás atyja helyett csak egy viaszszobor-másolat van.
Mao mauzóleuma
Balzsamozás a Vatikánban
Szintén egy fatális hiba miatt válhatott ismertté a holokauszt idején tanúsított ellentmondásos viselkedéséért a mai napig támadott pápa, XII. Pius (1939-1958) esete. A Szentatya testét halála után egy sarlatán vette kezelés alá, s a művelet olyannyira balul sült el, hogy a pápa orra leesett, teteme előbb befeketedett, s még a koporsóban darabjaira „hullott”. Állítólag a koporsóját őrző svájci gárdistákat 10-15 percenként kellett váltani a test bomlása miatt keletkező orrfacsaró szagok elviselhetetlensége miatt.
Az őt követő XXIII. János (1958-1963) testét a Szent Péter-székesegyház egyik oltáránál tették közszemlére, miután exhumálták a főoltár alatti grottából (föld alatti barlang). Úgy tartják, hogy ha egy test a fiziológiai törvényekre rácáfolva nem indul bomlásnak, az csodának tekinthető. XXIII. Jánosnál mégsem indították meg az ilyenkor szokásos szentté avatási eljárást, mivel valószínűleg halála után bebalzsamozták.
XXIII. János
Szent X. Pius pápa (1903-1914) ma egy kristálykoporsóban, a Szűz Mária-templomban alussza örök álmát. Pius földi maradványait 1952 februárjában szállították el a vatikáni grotta kriptájából; a Szentatya főpapi ruhába volt öltöztetve, arcát és kezeit ezüst borította. A hívők egy bronzból és üvegből készített szarkofágban róhatták le kegyeletüket a néhai katolikus egyházfő előtt. A pápa orvosai X. Pius belső szerveit is kivették, elősegítendő a balzsamozás folyamatát, amely gyakorlatot az őt követő pápák azonban szigorúan megtiltottak.
Lincoln testének Odüsszeiája
Abraham Lincoln (1809-1865) az Egyesült Államok történetének egyik legünnepeltebb és legtitokzatosabb elnöke volt. Halálakor az egész ország gyászba borult, holttestét két héten át szállították vonattal keresztül-kasul az országon, hogy mindenki méltó módon leróhassa kegyeletét. Lincoln földi maradványa azonban még ezt követően sem „pihenhetett” meg: évtizedekkel a temetés után is valós veszélye volt annak, hogy illetéktelenek kezébe kerül.
Abraham Lincoln
Az 1865. április 15-i merénylet után Lincoln testét előbb gondosan bebalzsamozták, majd április 21-én egy kéthetes, 2400 kilométer hosszú út várt rá, amit vasúton tett meg. Lincoln teste nem volt egyedül, mellette volt fia, William Wallace Lincoln is, akit tífusz vitt el 11 éves korában, 1862-ben.
Lincoln holtteste – amelyet egy speciális kocsiban tároltak – a New York-i állomás előtt kezdett oszlásnak indulni. Az elnököt Mary Todd Lincoln kérésére Springfieldben helyezték végső nyugalomra, amely végül mégsem adatott meg neki. Történt ugyanis, hogy 1876. november 7-én pénzhamisítók megpróbálták exhumálni a testet, hogy aztán 200 ezer dollár fejében és egyik társuk, Benjamin Boyd börtönből való kiengedése után adják vissza. A tettesek nem jártak sikerrel, egy kivételével elfogták őket, Lincoln testét pedig többször is titkos helyre szállították – nyitott koporsóban, hogy mindenki meggyőződhessen, valóban ott van az elnök földi maradványa.
A koporsó 1901-ben ideiglenes helyre került. Lincoln fia, Robert Todd Lincoln kérésére acélketreccel erősítették meg a síremléket, majd betonnal biztosították védelmét. Az elnök földi maradványa feleségével és három fiatalabb gyermekével ma a Lincoln Tombban található. A síremléket 1930-ban renoválták, s ez lett az Egyesült Államok egyik legelső turistaattrakciója.
Evita sem nyugodhatott békében
María Eva Duarte de Perón (Eva Perón), vagy ahogy a nép ismerte, Evita, Juan Perón (1895–1974) argentin elnök második felesége és politikai támogatója, a dél-amerikai ország First ladyje volt. Evita életében rendkívül nagy népszerűségnek örvendett, elsősorban a szegények csodálták. Azonban míg az egyik oldalról milliók imádták, szép számmal akadtak ellenségei is, akik közül néhányan halálát követően elmozdították a bebalzsamozott testet, megkezdve ezzel annak két évtizedes kálváriáját.
A visszaemlékezések szerint valószínűleg nem ő, hanem férje intézkedett úgy, hogy halála után bebalzsamozzák Evita földi maradványait. A feladatra a Bécsben és Madridban tanult anatómiaprofesszort, Pedro Arát kérték fel, aki azzal szerzett ismertséget magának, hogy ő balzsamozta be Manuel de Falla spanyol származású zeneszerző holttestét is. Az orvos által csak a „halál művészeteként” emlegetett eljárás során a vérerekbe glicerint töltött, aminek köszönhetően az összes belső szerv – így az agy is – megmaradhatott.
A politikai vezetés tervében az szerepelt, hogy egy, a New York-i Szabadság-szobornál is nagyobb emlékművet építenek Eva Perón emlékére, s itt – hasonlóan Leninhez – állították volna ki az egykori First lady holttestét, amelyet a nép bármikor felkereshet. A történelem azonban közbeszólt: 1955-ben megdöntötték Perón elnök hatalmát (Revolución Libertadora), a puccsot követő káoszban pedig nem nyílt arra mód, hogy a holttestet megfelelő körülmények között őrizzék.
Ara szemrevételezi "művét"
A testet minden bizonnyal először egy, a fővárosi filmszínház mögött parkoló furgonban tartották, majd a városi vízmű belsejében bukkant fel; ezt követően valószínűleg a Katonai Hírszerzés irodáiban tárolták. Azonban bárhol is járt, virágok és égő gyertyák jelentek meg, világossá téve, hogy hosszabb távú megoldásra lesz szükség.
1957-ben vatikáni támogatással végül a holttest egy milánói temetőben került elhelyezésre, álnév alatt. Evita messze került szeretett Argentínájától, hívei azonban nem felejtették őt el. „Hol van Eva Perón?” – tette fel a kérdést egy graffitis Buenos Aires utcáján. Az ellenállás szimbólumaként Evita csillaga egyre magasabban járt.
Az ország politikai normalizálása érdekében a kormány legalizálta a Perónista Pártot, s meghozták azt a döntést, hogy a holttest a száműzetését Spanyolországban töltő özvegy férj mellé kerülhet. Juan Perón és bizalmasa, Carlos Spadone azonban észrevették, hogy Evita egyik ujja hiányzik. Úgy vélték, hogy az 1955-ös puccs során távolíthatták el, valószínűleg a hadsereg bizonyítékot akart kapni a testről, s további horpadásokat fedeztek el az orron és korbácsütésre emlékeztető horzsolásokat a térdén.
1973-ban Juan Perón feleségével, Izabellával visszatért Argentínába, ahol elnökké választották. Felesége az alelnöki székbe került, így Perón halála után ő vette át az elnökséget, s ő felügyelte Evita testének Madridból Argentínába szállítását, ahol Domingo Tellechea az elnöki rezidencia egyik kriptájában kezdte meg restaurálási feladatát. Ami igen bonyolult művelet volt, lévén hogy elég rossz állapotban került haza a test, a külső sérüléseken kívül azonban a belső szervek jól megőrződtek.
Diana hercegnő: terhes volt?
Brit lapok 1997-ben szenzációként tálalták a hír, miszerint Diana brit hercegnő holttestét Párizsban bekövetkezett halálos kimenetelű autóbalesete után a brit hatóságok és a királyi család kívánságára azonnal bebalzsamozták, nehogy állítólagos terhessége kitudódjék.
A Daily Express című brit bulvárlapnak a francia nyomozó hatóság köreiből szerzett értesülése szerint a döntést a brit kormány és a királyi család képviselőivel történt megbeszélést követően szűk egy órával a baleset bekövetkezte után hozták meg. Az autóbalesetében ugyancsak életét vesztett Dodi al Fayed, Diana kedvesének családja azt állította, hogy a hercegnő várandós volt.
A brit lap szerint a balzsamozást Dominique Lecompte, a párizsi igazságügyi orvostani intézetének akkori főorvosa végezte el. Állítólag felajánlotta segítségét a lapnak két amerikai balzsamozási szakértő, Jerry Conlongue és Ron Beckett is. "Egy bebalzsamozott holttest még évekkel a halál beállta után is értékes információkkal szolgálhat" – nyilatkozta Conlongue akkor a brit lapnak.
