Szeptembertől újra látogatható a vásárhelyi Teleki Téka

2012. július 5. 16:38 Katona Zoltán

Korábban

Az államosítás után

A negyvenezer kötetes enciklopédikus jellegű alapkönyvtár mellé az államosításokat (1948) követően viszont több más különböző jellegű állomány került be az épületbe. Ezek közül legfontosabb a Református Kollégium nyolcvanezer kötetes könyvtára, amelyet 1955-ben költöztettek a Téka épületébe, hét évre rá pedig hivatalosan is egyesítették a két intézményt Teleki–Bolyai Könyvtár néven. De a könyvek jelentőségét illetőleg ugyanilyen fontosak a töredékkönyvtárak (a második világháború után felszámolt kolostori, nemesi, felekezeti iskolai könyvtárak) állományai is. Az összesített állomány 67 ősnyomtatvánnyal rendelkezik, ezek közül a legkorábbi Galeotto Marzio Liber de homine című munkája, amit Bolognában nyomtattak 1475 körül. Ugyanakkor a másfél ezer régi (1712 előtti) magyar könyv között unikumnak számít Apáczai Csere János Magyar logikátska című munkája – ez 1654-ben Gyulafehérváron jelent meg, s ez az első magyar nyelven írott logika tankönyv egyetlen ismert példánya.

Gazdag a könyvtár bibliagyűjteménye is: a híres európai nyomdák reprezentatív héber, latin, görög kiadásai és különböző nemzeti nyelvű (angol, francia, német, holland, lengyel stb.) kiadások mellett valamennyi jelentős magyar és román szentírásfordítás fellelhető itt – a legfontosabb persze a Vizsolyi Biblia (1590) két példánya. De megtalálható a Tékában Bod Péter munkáinak egy része, valamint Teleki Sámuel hivatali iratai és levelezése is. Ami az egyesítés utáni, immár Teleki–Bolyai Könyvtár történetét illeti, 1962–63-ban volt egy jelentős épületfelújítás, de a kommunizmus éveiben egyre rosszabbodott az intézmény helyzete. Azért nem szabad elfeledkezni a kedvező változásokról sem.

A hatvanas években fotó-, majd restaurátor-műhelyt is létrehoztak, bővült a személyi állomány, 1971-ben pedig megjelent a könyvtár már rég kiadásra váró ősnyomtatvány-katalógusa. 1970-ben a Bukaresti Történeti Múzeum számára kénytelenek voltak könyveket átengedni, ezek máig sem kerültek vissza. A Tékában őrzött levéltári anyagot szinte teljes egészében, valamint a kötetes kéziratok nagy részét át kellett adni az Állami Levéltárnak 1974-ben. Létrehozták – mint minden más könyvtárban – az úgynevezett titkos (zárolt) állományt, ahova az ideológiailag „veszélyes” kiadványokat zsúfolták be. A külföldi kutatók kutatási esélyei csökkentek ebben a korszakban, a nyolcvanas években már teljesen ellehetetlenítették a munkájukat.

A rendszerváltás első napjainak lendülete után a Tékának azzal kellett szembesülnie, hogy jogi helyzete változatlan – ennek a helyzetnek a kiküszöbölésére hozták létre a Teleki család tagjai és a Téka támogatói a bázeli Teleki Téka Förderstiftungot és ennek testvéralapítványát, a vásárhelyi Teleki Téka Alapítványt. Ezen át járultak hozzá a Telekiek az épület kisebb-nagyobb javításaihoz, finanszírozták a könyvtár négynyelvű ismertetőjének nyomdai költségeit. Ami a könyvtár híres vezetőit illeti, őket csak a teljesség igénye nélkül lehet felsorolni, hiszen szinte mindannyian jelentős szerepet játszottak a Teleki–Bolyai Könyvtár történetében.

Koncz József volt az, aki a 19. század derekán rábukkant a hatodik magyar nyelvemléket rejtő, 14. század elejéről származó pergamenkódexre, amely ma a Téka legrégebbi könyve. A második világháborút követő időszakban Farczády Elek nevét kell említeni, ő tette közzé a 15. századra keltezhető hatodik magyar nyelvemléket, valamint Balázs Lajosét, aki nyomda alá rendezte
a könyvtár ősnyomtatvány-katalógusát, és elvégezte a 16. századi kiadványok analitikus leírását. Ez szolgált alapul a Spielmann Mihály és munkatársai által elkészített és 2001-ben kiadott antikvakatalógushoz. A Téka legavatottabb ismerője napjainkban Deé Nagy Anikó, a könyvtár egykori vezetője, aki doktorátusi dolgozatában és különböző tanulmányaiban a teljesség igényével járta körül Teleki Sámuel könyvtáralapító tevékenységét, illetve a Téka különböző állományainak, különlegesebb könyveinek sorsát.

Lázok Klára 2011 októberében került a Téka élére, Spielmann Mihály utódaként, aki csaknem negyvenévnyi munka után vonult nyugdíjba. Az új vezetőnek több érdekes és eredeti ötlete volt már kinevezése előtt is a Teleki Téka népszerűsítésére és fenntartására. Mint mondja: „a Téka maga és az alapító szellemisége, a gyűjtemény nagyszerűsége az, amely előhívja mindannyiunkból, akik mindenkoron itt dolgoztunk és dolgozunk, azokat a kvalitásokat, ötleteket, amelyekkel a leginkább szolgálható ez a gyűjtemény.” Az elmúlt évek során kialakult szerepe ebben a csapatmunkában főként a gyűjtemény népszerűsítése volt, egyrészt a 2008-ban indított tékabeli gyerekprogramokon keresztül, másrészt az apróbb javítási munkálatok, múzeumi fejlesztések fedezésére szervezett kampányok által.

előző oldal következő oldal 2 / 3