1908 késő nyarán, egy átmulatott éjszaka után fiatal arisztokraták némileg italos csoportját utaztatta saját automobilján hazafelé az akkor 31 esztendős Teleki Pál gróf valahol a Mezőségben. A hatszemélyes gépkocsiban nyolcan ültek, a jármű nehezen bírta a rossz utakat és a túlterheltséget. Számtalanszor lefulladt, és többször defektet kapott. Talán az egész éjjel járt csűrdöngölő még el nem kopott emléke, talán az anyósülésen utazó tizenkilenc éves (a filmhíradók tanúsága szerint még évtizedek múlva is nagyon csinos) Bissingen-Nippenburg Johanna grófnő jelenléte tehette, de Teleki kedélyes nyugalommal fogadta az autóját ért megpróbáltatásokat. „Nem baj. Hogy lenne baj.” – ismételte a sokadik „baleset” után is, és valahogy mindig életet lehelt a járműbe. A társasággal utazó Bethlen Margit szerint itt kezdődött Teleki Pál és későbbi felesége kapcsolata. Néhány hét múlva Teleki gróf így írt mesterének, Lóczy Lajosnak, a Földtani Intézet igazgatójának, s barátjának, Cholnoky Jenőnek: „Pár nap előtt eljegyeztem Bissingen-Nippenburg Johanna grófnőt.” 1908. november 29-én, a budapesti Szent István Bazilikában Boromissza Tibor szatmári püspök áldásával esküdtek meg. Az eseményen felvonult a magyarországi és erdélyi arisztokrácia számos képviselője, többek között jelen volt az akkor még jó barátnak számító Károlyi Mihály is.
Bissingen-Nippenburg Johanna középkorig visszavezethető családja Bajorországból származott. Legalábbis így tartotta a családi hagyomány. Első ízben 1393-ban, egy uralkodói adománylevélben találkozhatunk Bertold von Bissingen nevével, aki érdemeiért a fuldai apátság közelében jutott birtokhoz. Leszármazottai közül számos magas rangú katonatiszt került ki. Grófi rangra a 17. század elején emelkedtek. 1646-ban Hans Friderich von Bissingen gróf eljegyezte Kunigunde Catherine von Nippenburg grófnőt, innentől leszármazottaik e kettős néven szerepeltek az okmányokban. 1819-ben a család egy tagja jelentős birtokadományban részesült Krassó-Szörény és Temes vármegyékben. Át is költözött egyik, frissen szerzett délvidéki kastélyába, s ezzel megalapította a família úgynevezett „magyar ágát”, mely egy évszázad alatt szoros rokoni kapcsolatokat épített ki a magyar arisztokráciával.
Johanna 1889. március 1-én született, Budapesten, Bissingen-Nippenburg Rudolf császári és királyi kamarás, s Mocsonyi Georgina legidősebb gyermekeként. Édesanyja révén rokonságban állt a Bethlenekkel és az Odeschalchiakkal is. A Temes vármegyei Temesvajkócon nőtt fel lánytestvéreivel: Líviával, Verával és Georginával. Nem sokáig élvezhette a gyermekkor teljes gondtalanságát, édesapja 47 éves korában váratlanul meghalt Abbáziában. Az özvegy feltehetően nem bánt jól a pénzzel. Legalábbis erre következtethetünk abból, hogy a 19. század végén 2800 holdas birtokával Bissingen-Nippenburg Rudolf a vagyoni ranglistán még jóval megelőzte Teleki Gézát, a két fiatal házasságkötésekor azonban már a Telekiek számítottak vagyonosabbnak.
Esküvője után az ifjú pár abba a József téri házba költözött, amit még Teleki Pál anyai nagyapja, a görög származású Constantin Economo építtetett. A házasság mentes volt a viharoktól, s hamar érkezett a gyermekáldás is. Mária – családi becenevén Majcsi – 1910-ben, a várva várt fiú, Géza, pedig 1911-ben látta meg a napvilágot. Hamar kitűnt azonban a házastársak közötti habitusbeli különbség. Teleki Pállal a maga nyughatatlan szellemi mozgékonyságában, és néha egészen gyermeki kalandkeresésében egy érdeklődőbb természetű asszony is nehezen osztozott volna. Az ifjú feleség a fennmaradt források szerint nemigen vett részt férje tudományos, közéleti és hobbicélú külföldi utazásain. S Telekivel ellentétben igen jó alvó volt. Délnél hamarabb ritkán kelt fel.
Neheztelt az uralkodóra
Az első világháború elszólította a családfőt. Frontszolgálatát az önkéntes „automobilisták” között töltötte. Helyzete igen kivételezettnek számított. Mind neki, mind a feleségének, aki már 1914 őszén meglátogathatta Tuzlában, s a helyi Bristol szállóban töltötte éjszakáit a „kirándulás” idején. 1915 őszétől a családfő egyre többet tartózkodott otthon, 1917-ben az automobilista alakulatot feloszlatták, Teleki Pált pedig végleg leszerelték. Az elkövetkező két évet – bár folytonos munkában – családja körében töltötte. 1919 Teleki Pál számára is mozgalmas esztendő volt. Felesége s két kisgyermeke Budapesten, s Balatonföldváron tartózkodott. Ritkán találkoztak a családfővel.
A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2012. ősz számában olvasható.
2012. őszÖzvegyek országa |