Budapest XII. kerületében, a Normafa közelében fekszik a Szent Anna rét, ahol jó időben kirándulók ezrei fordulnak meg, köszönhetően a közeli játszótérnek, tűzrakó helyeknek, valamint annak, hogy útba esik a János-hegyi Erzsébet kilátó felé menet. Az erre sétálók azonban nemigen tudják, hogy a rét szélén egy kápolnának kellene állnia isteni kinyilatkoztatás alapján. A látomásokat, amelyekben Krisztus és Mária jelent meg, XII. Piusz pápa is ismerte és hitelesnek minősítette, valamint Mindszenty bíboros is hozzájárult a látomásokban szereplő kápolna megvalósításához.

A látomások egy Felvidéken született apácához, Natália nővérhez kapcsolódnak, és tartalmukat tekintve kísérteties hasonlóságot mutatnak a portugáliai Fátimában, 1917-ben történt jelenésekkel. Akkor Szűz Mária jelent meg három pásztorgyereknek, és rajtuk keresztül hangsúlyozta, hogy az emberiségnek engesztelnie kell, vagyis az embereknek jobbá kell tenniük életüket, különben még nagyobb világégés következik. Ezt a látomást a Katolikus Egyház hivatalosan is elismerte, de az engesztelő mozgalom nem valósult meg, és sokan úgy gondolták, hogy ezért következett be a második világháború. Natália nővér 1939 előtt hasonló tartalmú látomásokat kapott, amelyekben Jézus Krisztus és Szűz Mária egy Magyarországról kiinduló engesztelő mozgalom megindítását kérte, amely kiterjedve az egész világra, békét hoz az emberiségnek. Ennek az engesztelő mozgalomnak lett volna a fizikai megvalósulása a Szent Anna réten álló kápolna, amelynek helyét is pontosan megjelölte Jézus a látomásokban.

A látomások

Natália nővér Kovacsics Mária Natália néven született a mai Felvidékhez tartozó Pozsonybesztercén 1901. január 31-én. Mindössze hat elemit végzett, már fiatalkorában mélyen hívő volt. Tizenhét évesen csatlakozott az orsolyita rendhez, ahol a Keresztrefeszített Jézusról nevezett Mária Dorothea nevet kapta. A rendbe való belépésétől kezdve voltak látomásai, amelyekről tudtak elöljárói is. A trianoni országvesztést követően Belgiumba irányították, ahonnan 12 év után tért vissza Pozsonyba. 1936-ban belső indíttatásból kérte Magyarországra helyezését. Ebben nagy szerepe volt annak is, hogy látomásainak hatására el akarta indítani a Világ Győzedelmes Királynőjének, azaz Szűz Máriának a tiszteletét. Hamarosan a Jó Pásztor Nővérek kecskeméti zárdájába került, ahol Gologi Lajos jezsuita atya lett a lelki vezetője. Ő volt, aki először komolyan foglalkozott Natália nővér látomásaival.
A jelenésekben eleinte Szűz Mária, majd Jézus Krisztus szólt a nővérhez. Két nagyobb csoportra lehet osztani ezeket a látomásokat: az egyik az egyház belső rendjére, a szerzetesek életére, illetve Natália nővér saját vallásos életére vonatkozott. A másik csoportot azok a látomások alkotják, amelyek a világiak számára is kézzelfoghatóak: Magyarországra, vagy az egész emberiségre vonatkoztak.
Ez utóbbiakban többször is szó esett arról, hogy engesztelő mozgalmat kell indítani, illetve engesztelő kápolnát kell építeni a „Szenthegyen” (Sváb-hegy, Budapest), a Szent Anna kápolnához közel. A helyszínt egészen pontosan megnevezi Jézus a látomásokban, és Natália nővér ezek alapján egyértelműen be tudta azonosítani a XII. kerületben lévő Svábhegyet, rajta a Szent Anna kápolnával. Jézus szerint innen, az Anna-rétről kell kiindulnia annak az engesztelő mozgalomnak, amely aztán az egész világra kiterjed, és békét hoz az emberiségnek.

A két kápolna tehát nem azonos: a Szent Anna kápolna közel 200 éve létezik már, míg a látomásokban szereplő kápolna sosem valósult meg.

A Szent Anna kápolna a XIX. században épült, és a Buda városába tartó kereskedők, földművesek álltak meg itt a város határától nem messze, hogy imádkozzanak. A második világháborút követően 1946-ig tartottak itt minden vasárnap misét. A Rákosi korban azonban bezárták, és egy 1952-es munkás nagygyűlés alkalmával földig rombolták. A mai szentély civil összefogással épült meg 1992-ben. Ehhez közeli helyet jelölt ki Jézus Natália nővérnek, ahonnan ki kell indulnia az engesztelő mozgalomnak.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2012. ősz számában olvasható.