Tisza Ilona az erdélyi Mezőcsáton született 1855. november 11-én református nagybirtokos nemesi családban. Édesapja, László az 1848-49-es szabadságharc hőse volt. Jókai Mór állítólag róla mintázta A kőszívű ember fiai című regényének egyik hősét: Baradlay Richárd huszárkapitányt. Tisza Kálmán, Ilona nagybátyja tizenöt évig volt Magyarország miniszterelnöke. Másik nagybátyja, Lajos szerezte meg a családnak a grófi címet az árvíz által lerombolt Szeged újjáépítése körül szerzett érdemei folytán.
A férjhez menetele előtti hat évben Ilona a család által a 18. századtól gyűjtött ételrecepteket másolta apja kérésére. Kettejüknek köszönhetően maradt az utókorra kultúrtörténeti kuriózumként a Tisza-família ételrecepteket tartalmazó szakácskönyve.

Első unokatestvére, a nála több mint öt évvel fiatalabb Tisza István vette feleségül 1885. szeptember 19-én Kolozsváron, aki már tizenöt éves korában beleszeretett. Ilonával együtt tartotta esküvőjét Jolán húga Bethlen Pál gróffal. A korabeli lapok részletesen beszámoltak az erdélyi arisztokrácia krémjét felvonultató esküvő pompájáról, amelyen Szász Domokos református püspök vezette a szertartást. Az 1881-es református egyházi törvények nem tiltották az unokatestvérek nászát, de a vallásos Tiszák sokáig ellenezték, végül belenyugodtak a fiatalok döntésébe. Az 1880-90-es évek fordulójáról fennmaradt fénykép tanúsága szerint Ilona akkoriban csinos, karcsú nő volt.

Nem kedvelte a fővárosi életet

Esküvőjük után a házaspár a kocsordi birtokon telepedett le, de 1886-ban a férjet parlamenti képviselővé választották. Ekkor született fiuk, ifjabb István, két évvel később leányuk, Juliska. A kislány hat éves korában elhunyt influenzában, ifjabb István éppen csak túlélte a betegséget. A házaspárt egyik rokonuk vigasztalta: „minket is csakugy lesujtott a csapás híre, igaz szívből sirattuk és siratjuk emlékben kegyelettel azt a kis angyalotokat, ki öröme volt mindenkinek ki csak látta, ismerte. (…) muljon el Tőletek minden veszély és aggodalom, hogy Isten irgalma által csodásan megmentett fiatokat szerencsésen felnevelve benne igaz örömet találjatok.”

Fiukat gondos nevelésben részesítették, angol és magyar nevelő foglalkozott vele, egyetemet végzett.
A Tiszák fészke a Bihar megyei geszti kastély volt. Itt élték harmonikus és arisztokratikus életüket. Gazdálkodtak, sportoltak, vadásztak, vendégeket fogadtak. Nyaranta meglátogatta őket Babette Eck bécsi kisasszony, Ilona és húgai egykori nevelőnője, aki a lányokat kiválóan megtanította angolul, franciául, németül.. Ismerőseinek visszaemlékezései megegyeznek abban, hogy Tiszáné nem kedvelte a fővárosi életet, annál jobban érezte magát Geszten. Mivel miniszterelnöki bukása után Tisza Kálmán a kocsordi kastélyba vonult vissza feleségével, így Ilona anyósa távolmaradásával a geszti kastély egyedüli úrnője lett. Geszthez a Tiszák patriarchális módon viszonyultak. Óvodát alapítottak, amit a família nőtagjai felügyeltek. Tisza és neje látogatták a helyi betegeket. A grófnő gondoskodott béresek asszonyainak, gyermekeinek ruházkodásáról, szociális viszonyaik javításáról.

A család életében fontos év volt 1898, amikor meghalt a gyermektelen Tisza Lajos, vagyonát és grófi címét unokaöccsei és unokahúgai megörökölték. Ilona saját jogon grófnő, férje által grófné lett, borosjenői és szegedi előnévvel. A kortársak a főnemesi címszerzés ellenére továbbra is a dzsentri köznemesi osztályhoz sorolták a családot. Az 1890-es évektől a férj meghatározó alakja lett a pártpolitikának. Az ezekkel járó konfliktusai hat alkalommal végződtek párbajjal. Az idegi feszültségek elviselése pedig a feleségre maradt.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2012. ősz számában olvasható.