A vasút reprezentációs szerepe II. Rákóczi Ferenc újratemetésén

A fejedelem hamvainak hazahozatala először a reformkor éveiben került szóba, de az 1848-1849. évi szabadságharc leverése után majdnem másfél évtizedig nem lehetett hivatalos formában szóba hozni. Az 1860-as években azonban már többen is felvetették a fejedelem itthoni újratemetését.

Az előzmények

A Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári béke (1711) után II. Rákóczi Ferenc fejedelem és legkitartóbb hívei először Lengyelországba, majd Franciaországba menekültek, végül 1716-ban III. Ahmed szultán kérésére Törökországba érkeztek.

II. Rákóczi Ferenc 1735. április 8-án a törökországi Rodostóban hunyt el száműzetésben. Kérésére édesanyja, Zrínyi Ilona mellé a konstantinápolyi (galatai), az akkori jezsuita, majd a rend feloszlatása után a francia lazarista misszió St. Benoît (Szent Benedek) templomába temették el. Szívét végakarata szerint Franciaországba, Grosboisba, a kamalduliak kolostorába vitték.

Az alábbiakban összefoglalom a fejedelem és társai holttesétnek hazahozatalára vonatkozó legfontosabb tényeket. Azonban mindez csupán háttérül szolgál ahhoz, hogy bemutassam: a modern kor egy olyan találmányát, mint a vasút, miként állíthatta a jeles esemény (és ekképp saját sikeres akciója) szolgálatába a regnáló magyar kormány olyan kiélezett politikai helyzetben, amikor egy ilyen nagylélegzetű, érzelmekre ható esemény elterelhette a közvélemény figyelmét az aktuális és súlyos kérdésekről.

A fejedelem hamvainak hazahozatala először a reformkor éveiben került szóba, de az 1848-1849. évi szabadságharc leverése után majdnem másfél évtizedig nem lehetett hivatalos formában szóba hozni. Az 1860-as években azonban már többen is felvetették a fejedelem itthoni újratemetését. Ebben elsősorban Thaly Kálmán játszott főszerepet, aki 1862-től kezdődően a Pesti Napló, majd pedig Századok hasábjain a fejedelem, az emigráns társak temetésének körülményeiről, a síremlékekről folyamatosan jelentetett meg cikkeket és nagy erővel szorgalmazta a hamvak hazahozatalát.

Az 1870-es évektől a hamvak hazahozatalának kérdése gyakrabban felmerült más fórumokon is. Ebben élenjárónak Zemplén vármegye számított, amely területén feküdt a fejedelem szülőfaluja, Borsi. A megye 1873. március 8-án tartott közgyűlésén feliratot intéztek a Képviselőházhoz a fejedelem földi maradványainak hazahozatala végett, egyben felszólították a társtörvényhatóságokat, hogy álljanak ki az ügy mellett.

A felszólításra még ugyanabban az évben számos város és vármegye reagált, mint ahogy Szlávy József miniszterelnök is, aki megpróbált politikai lépéseket tenni e kérdésben. Magánlevélben tájékoztatást kért II. Rákóczi Ferenc hamvainak hollétét illetően gróf Ludolf Manótól, aki válaszában arról tájékoztatott, hogy a hamvak holléte — sőt, egyáltalán megléte — is bizonytalan, ezért a további kutatás aligha vezetne eredményre.

A hamvak hazahozatala ügyében 1874-ben további négy törvényhatóság intézett felterjesztést a Képviselőházhoz. Mivel a felirati javaslatokkal nem sikerült eredményt elérni, a Képviselőház 1876. március 22-én tartott ülésén Simonyi Ernő interpellációt nyújtott be Tisza Kálmán miniszterelnökhöz, de fölvetésére nem kapott érdemi előrelépést jelentő választ.

Thaly Kálmán 1878-ban a Pesti Napló hasábjain nyíltan felelősségre vonta Tisza Kálmán miniszterelnököt, amiért az akkor folyó orosz-török háború alatt Rákóczi hamvait „idegen földben kiszolgáltatja az idegen hadak dúlásának."A miniszterelnök azt a választ adta, hogy nincs olyan politikai helyzetben, amelyben lépni tudna a hamvak hazaszállítása ügyében: „Az ügy nincsen abban a stádiumban, hogy a hamvaknak hazaszállítása iránt intézkedni lehetne, mivel még az is kérdés: egyáltalán még megvannak-e azok. Mindenekelőtt ezt kell konstatálni."

1889-ben, amikor Thaly már másodízben járt Konstantinápolyban, Fraknói Vilmossal felnyitották a St. Benoit templomban található sírt. Kétségtelenné vált, hogy Rákóczit oda temették el és hamvai sértetlenek. Zrínyi Ilonának azonban csak a koponyáját találták meg. Rákóczi és a bujdosó társak sírjainak felkutatása jelentős tudományos eredménynek számított. Thaly Francois Lobryval — a lazaristák missziójának galatai főnökével — kötött szóbeli megegyezése értelmében több mint két évig hallgatott az ügyről. Így először 1892-ben a Magyar Történelmi Társulat negyedszázados emlékünnepén beszélt kutatásairól, majd 1893-ban kiadott munkájában is részletesen beszámolt róla. Ezután következetesen kutatott az emigráció történeti emlékei után, és élete utolsó éveit a hamvak hazaszállítása nemes céljának szentelte.

A hamvak hazahozatalára azonban még évekig nem került sor, bár elintézését a törvényhatóságok továbbra is sürgették. A Rákóczi-szabadságharc kirobbanásának 200. évfordulója évében (1903) viszont gyors fordulatot vett a hamvak hazahozatalának ügye, ám ennek politikai háttere is volt. 1904 tavaszára kiéleződött a belpolitikai helyzet az országban. Az udvar a katonai újonclétszám felemelését követelte, az ellenzéki Függetlenségi Párt a parlamenti obstrukciót alkalmazta, közben pedig az országos vasutassztrájk bénította meg egész Magyarországot. Gróf Tisza István miniszterelnök házszabály-módosítással próbálta a parlamenti obstrukciót letörni. Végül a parlament ellenzéki Függetlenségi Pártja (Thaly Kálmán alelnökkel) békejobbot nyújtott a miniszterelnöknek és pártközi megállapodást kötöttek. Tisza visszavonta a házszabály-módosító indítványát, a Függetlenségi Párt pedig elállt az újonclétszám emelésének megakadályozásától.

Közbelép az udvar

A látványos béke hosszas tárgyalások gyümölcse volt, amelyben az udvar is komoly szerepet játszott. A király, I. Ferenc József 1904. április 18-ai levele — amelyben utasította Tiszát, hogy foglalkozzon II. Rákóczi Ferenc hamvai hazaszállításának ügyével — látványos válasz volt a létrejött megegyezésre. Mindenesetre a leirat egyfajta jutalom volt Thaly számára, ugyanis véletlenül nemcsak a március 10-ei beszéde került a király kezébe, hanem Thalynak az a néhány nappal korábban, március 7-én egy hosszabb vita során elhangzott parlamenti felszólalása is, amelyet a hamvak hazahozatalának érdekében mondott.

Az 1904. június 22-ére a miniszterelnök által összehívott értekezleten a jelenlévők döntöttek a hamvak hazaszállításának lényegesebb mozzanatairól: „A hazaszállítás vízi úton fog történni, a Fekete-tengeren Constantáig a Magyar Keleti Tengerhajózási Részvénytársaság által ezen célra hazafias készséggel átengedett Kelet nevű 1200 tonnás hosszújáratú hajón, folyó évi október 25-én; Constantából pedig vonaton Budapestig, illetve Kassáig és Késmárkig." Ezen felül pedig: „Constantára a MÁV igazgatósága küld le egy szalonkocsit és egy hullaszállító kocsit (ez utóbbit egy poggyászkocsiból fogják átalakítani) belül gyászdrapériával, katafalkkal és bőséges villanylámpákkal, melyek Orsovától Kassáig éjjel-nappal égnek; a törvényhozás két díszruhás szolgája állna őrséget."

Határoztak arról is, hogy a konstantinápolyi St. Benoît templom kápolnájából a fejedelem hamvain kívül hazahozzák édesanyja, Zrínyi Ilona, valamint fia, Rákóczi József — őt ekkor még nem azonosították egyértelműen — maradványait, továbbá a rodostói Panagia Pneumatokratoria görög templomból gróf Bercsényi Miklós tábornagy, gróf Esterházy Antal tábornok, Sibrik Miklós udvarmester, valamint Izmitből az ott eltemetett Thököly Imre fejedelem holttestét is. A szintén a St. Benoît templomban eltemetett Bercsényi Miklósné Csáky Krisztina földi maradványainak hazaszállítása is szóba jött, de hamvai fölött a Csáky család rendelkezett, tehát először az ő hozzájárulásukat kellett megszerezni.

Az értekezlet határozata értelmében a hamvakat a kassai Szent Erzsébet dómban szándékoztak elhelyezni, kivéve Thökölyét, akit — végakaratához híven — valamelyik evangélikus templomban (a tervek szerint Késmárkon vagy Eperjesen) helyeztek volna örök nyugodalomra. A hamvak hazahozatalának előkészítésével a miniszterelnök Thaly Kálmánt és Thallóczy Lajos történészt, közös pénzügyminisztériumi osztályfőnököt kívánta megbízni.

Thallóczy 1904. december 4-én Törökországba utazott, és sikerrel zárta le mind a török kormánnyal, mind az illetékes egyházi hatóságokkal a tetemek hazaszállítására vonatkozó tárgyalásokat. A maradványok hazahozatalára végül csak 1906 őszén került sor. Wekerle Sándor miniszterelnök 1906. június 24-ére miniszterelnöki értekezletet hívott össze, amelyben a jelenlévők beszámoltak az addig megtett intézkedésekről, majd kijelölték a Törökországba utazó öttagú delegáció tagjait Forster Gyula, Fraknói Vilmos, Thaly Kálmán, Thallóczy Lajos és Török Aurél személyében. A Thaly Kálmán vezette küldöttség kapta feladatul, hogy II. Rákóczi Ferenc földi maradványait, valamint a Thallóczy Lajos által 1904-ben exhumált személyek hamvait minden kétséget kizáróan, hitelesen azonosítsa, és az elvégzett antropológiai vizsgálatok és mérések eredményeit, valamint a fényképfelvételeket elhelyezzék a sírládákban.

A II. Rákóczi Ferenc és társai hamvainak hazahozataláról szóló törvényjavaslatot — amely a Rákóczit és társait megbélyegző 1715. évi 49. tc.35 2. és 3. §-ait eltörölte — az országgyűlés 1906. október 23-ai jóváhagyását követően az uralkodó 24-én szentesítette.

A bizottság elindul

A hamvak és a síremlékek hazaszállításával megbízott öttagú bizottság 1906. október 14-én indult el Budapestről, és 16-án délelőtt érkezett Konstantinápoly-ba. A küldöttség még aznap délután kiemeltette a lazaristák kolostorában a sírokból a II. Rákóczi Ferenc, Rákóczi József, Zrínyi Ilona és Csáky Krisztina hamvait tartalmazó ládákat, majd másnap reggel Thököly Imre, Bercsényi Miklós, Esterházy Antal és Sibrik Miklós földi maradványait. Az öttagú bizottság feladatához tartozott a régi sírkövek helyére kerülő, Magyarországról küldött új síremlékek ünnepélyes átadása is. A St. Benoît templomban elhelyezett Rákócziemléktáblát október 16-án adták át. Izmitben a Thököly régi sírját megjelölő obeliszk felavatására október 21-én került sor. A rodostói emlékkövek ünnepélyes átadását október 22-én Forster Gyula intézte. Október 23-án, kedden reggel előbb a sírköveket, majd délután a hét koporsót átszállították a Kelet nevű hajóra.

Konstantinápolyból 1906. október 24-én indult haza a küldöttség. A hajó október 25-én reggel kilenc óra után ért Constantába. Azonnal megkezdődött a koporsók és a sírkövek átszállítása az ott várakozó különvonatra, amivel délután egy órára készültek el. Erről a Pesti Hírlap így tudósított: „a hamvakat tartalmazó koporsókat a Kelet gőzösről áthelyezték a magyar államvasutak díszravatalos kocsijába. A ravatalos kocsiban középen van elhelyezve Rákóczi fejedelem és Zrínyi Ilona koporsója, bíborbársony, hermelin szegélyes lepellel letakarva, melyre Rákóczi címere van hímezve. Rákóczi koporsóján piros bársony párnán fejedelmi jelvények: süveg, kard és buzogány vannak elhelyezve. Rákóczi koporsójától jobbra van a Thököly Imréé, rajta ugyancsak piros bársonypárnán hadi jelvények. A kettő között van Rákóczi József ravatala. Rákóczi Ferenc fejedelem ravatalától balra gróf Bercsényi Miklós és nejének ravatalát állították fel. A koporsók címeres zöld brokáttal vannak leterítve, Bercsényi koporsóján szintén fejedelmi jelvényeket helyeztek el, s mellette van Sibrik Miklós ravatala. A koporsókon már négy koszorú van, hármat közülük Konstantinápolyból hoztak, a negyediket pedig a constantai magyarok tették le."

Az utazás délután öt órakor folytatódott Verciorováig, az ország határáig, ahová október 26-án reggel nyolc óra után érkezett meg a küldöttség. Innen majdnem egynapos várakozás után indult tovább a vonat Orsováig, az első magyarországi városba. Itt a hamvakat az Országos Bizottság fogadta, amelynek tagjai voltak: Wekerle Sándor miniszterelnök, Polónyi Géza igazságügyi miniszter, Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter, Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter, ifj. Andrássy Gyula belügyminiszter, Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter, Zichy Aladár, a király személye körüli miniszter, Josipovich Géza horvát-szlavón-dalmát miniszter, Pejacsevich Tivadar horvát-szlavón-dalmát bán és Justh Gyula, a képviselőház elnöke.

Az orsovai szertartáson Fraknói Vilmos címzetes püspök szentelte meg a hamvakat és mondott beszédet II. Rákóczi Ferenc és katolikus hívei ravatalánál, Thököly Imre koporsójánál Scholtz Gusztáv evangélikus püspök mondott beszédet.

Ünnepségek országszerte

A hamvak hazahozatalakor díszes ünnepségeket tartottak az egész országban. A vonat útvonalát pontosan megtervezték: „Az Orsován történendő első beszentelés után a tetemeket és a küldöttség egy részét vivő vonat déli 12 órakor indult, s 28-án délelőtt 8 óra 20 perckor érkezik a székesfővárosba. Útközben Lugoson 4 óra 30 perckor 15 percre megáll, és 6 óra 25 perckor érkezik be Temesvár-Józsefváros állomásra. Egyórai tartózkodás után indul tovább a vonat, mely Zsombolyán 8 óra 43 perckor 5 percig, Nagykikindán 9 óra 18 perckor 15 percig áll, s 11 órakor érkezend Szegedre.

Minthogy az országos küldöttség öszszes tagjait egyetlen vonat forgalmi okokból nem képes szállítani, három vonat fog indíttatni. Ezeknek elseje viszi a tetemszállító kocsit Orsovától Szegedig, innét azonban már utolsónak indul ki ez a vonat, hogy az országos küldöttség összes tagjai már együtt legyenek Budapesten, a mikor a tetemvivő vonat oda beérkezik. Ezen a vonaton a m[agyar] kir[ályi] kormány tagjai, a törvényhozás két házának elnökei, gróf Zichy Jenő mint a kísérő küldöttség vezetője, a tetemeket Konstantinápolyból hazahozó ötös küldöttség, továbbá a kereskedelemügyi államtitkár és a M[agyar] K[irályi] Államvasutak igazgatóságának elnöke utaznak.

A küldöttség többi tagjait vivő két másik vonat közül az egyik indul Orsováról déli 12 óra 30 perckor, s érkezik Budapestre 28-án reggel 7 óra 20 perckor; a másik indul délután 1 órakor, s érkezik Budapestre reggel 7 óra 50 perckor. Éjjel 1 órakor indul el Szegedről a tetemvivő vonat, mely október 28-án reggel 4 óra 10 perckor Kiskunfélegyházára érkezik, ahol Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye közönsége tart ünneplést 20 percig; Kecskemét szabad királyi város területén 30 percet, Nagykőrösön 15 percet, Cegléden 20 percet, Monoron 2 percet időzvén, délelőtt 8 óra 20 perckor vonuland be a székesfővárosi keleti pályaházba, ahol a székesfőváros közönsége, a törvényhozás tagjai s a törvényhatóságok küldöttségei fogadják.

Innét a tetemek ünnepélyes menetben vitetnek a Szent István bazilikába, amelyre nézve a következő általános intézkedések állapíttatnak meg: A menet a Keleti pályaudvartól a Kerepesi úton s Károly körúton át a Deák térre megy, ahol a Thököly Imre tetemeit vivő kocsi és annak kísérete kiválik, és azokat az evangélikus templomba viszi, a menet többi része a Váci körúton halad tovább a Szent István bazilikába, ahol isteni tisztelet tartatik, Samassa József egri érsek tartotta, s ennek végeztével a bazilikában jelen volt összes ünneplő közönség a Nagykorona utcán39 át a Deák téri evangélikus templomba megy, ahol az evangélikus egyház tart (Scholtz Gusztáv) gyász isteni tiszteletet Thököly hamvai felett.

A Kerepesi útnak Baross téri végpontján di-dalkapu állíttatik. Este 7 óra 50 perckor a tetemek a Keleti pályaudvarról induló különvonattal Kassára, illetőleg Késmárkra szállíttatnak. Ez a különvonat 9 óra 1 perckor 15 percre Hatvanban, 9 óra 35 perckor Vámosgyörkön 2 percre, 10 óra 12 perckor 15 percre Füzesabonyban, 11 óra 21 perckor 30 percre Miskolcon áll meg, Szerencsen éjfél után 12 óra 33 perckor fél órára, Sárospatakon 1 óra 49 perckor 20 percre, Sátoraljaújhelyen 2 óra 21 perckor 40 percre, Nagyszaláncon 4 óra 02 perckor 15 percre, Alsómislyeén 4 óra 44 perckor 5 percre áll meg.

Bárcától kezdve Kassa szabad királyi város tanácsa is kíséri a hamvakat, melyek október 29-én reggeli 5 óra 16 perckor érkeznek Kassára. Itt a pályaudvaron gyászsátorban helyeztetnek el a koporsók, s a temetési szertartás reggeli 8 órakor kezdődik a gyászsátorban tartandó temetési szertartással. Thaly Kálmán tart emlékbeszédet, amelynek végeztével ünnepélyes menet kíséri II. Rákóczi Ferenc és fia, Zrínyi Ilona, gróf Bercsényi Miklós és neje, gróf Esterházy Antal és Sibrik Miklós tetemeit a székesegyházba ugyanazon dísszel és beosztással, mint Budapesten, míg Thököly Imre koporsója a tetemvivő vasúti kocsiban marad díszőrség felügyelete alatt.

A székesegyházban fél 11 kezdődött a szertartást, amelyet Fischer-Colbrie Ágoston kassai segédpüspök celebrálta - Délután 5 órakor a székesegyház sírboltjába helyezik a koporsókat, miután azok a délután folyamán közszemlére voltak kitéve. Ugyanazon napon éjfél után 1 órakor Thököly Imre hamvait Késmárkra viszi az országos küldöttség, mely oda október 30-án reggel 8 órakor érkezik. Délelőtt Szepes vármegye és Késmárk város az új evangélikus templomban ünnepélyesen helyezi el a hamvakat."

Úgy gondolom, e hosszas idézet világosan érzékelteti: a fejedelem és társai holttestét hazaszállító vasút rendkívül fontos szerepet játszott az ország közvéleményét megmozgató újratemetés prezentációjában. A vasút nem pusztán „szállítóeszköz" volt adott helyzetben, nem keresztülszáguldott az országon, hanem annak segítségével kötött útvonalon ugyan, de az ország számos helyén leróhatta tiszteletét a fejedelem előtt bárki, aki akár csak az egyik állomásig el tudott jutni, amelyet a gyászvonat érintett. Így nem csupán a fővárosban, illetve főleg Kassán kerülhetett sor méltó tiszteletadásra, de szerte az országban is — ami természetesen egyúttal a kormány sikerének reprezentációja is volt. A vasút pedig adott helyzetben ebben kiemelkedő szerepet játszott.