"Hogy az országnak megtartassék"

2011. október 19. 13:47

Liszt Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából a zeneszerző levéltárban őrzött iratait adta közre honlapján a Magyar Országos Levéltár.

Korábban

Az első ilyen dokumentum egy saját kezű levél, mely Francis Huefferhez íródott Budapesten, 1883. január 31-én.

Francis Hueffer / Franz Hüffer (1845-1889) zeneszerző, zenekritikus, librettista, 1878-tól a The Times művészeti, zenei rovatának munkatársa, a Wagner-Liszt levelezés angolra fordítója, kiadója. Ebben egy néhány héttel korábban megígért fénykép elmaradását jelzi, melyet aláírásra (dedikálásra) kért hűséges csodálója és szívbéli barátja, a kitűnő virtuóz, Sophia Menter részére.

A többi iratból azt látjuk kibontakozni, hogyan sietett vallott hazája megsegítésére a világhírű művész, illetve választott hazája mikor, hogyan, mivel becsülte meg művészfiát.

Az első jelentős segítséget Pest városa kapta Liszttől az 1838. március 13-15. között elszenvedett árvíz utáni újjáépítéshez. Liszt ekkor ébredt rá magyarságára – hisz 12 éves kora óta Párizsban élt –, Bécsbe sietett és nyolc koncertet adott, melyek bevételéből 25000 forintot ajánlott fel az elpusztult városnak. Így írt erről: „Ó távoli vad hazám! Ismeretlen barátaim! Távoli és nagy családom! Fájdalmaid visszavezettek hozzád … ennek az őseredeti, megszelídíthetetlen nemzetnek vagyok fia.” Pest vármegye a nagylelkű adományt azzal próbálta viszonozni, hogy nemes tettéért nemességet kért számára az uralkodótól.

Bár az uralkodó nem hajlott a kérés teljesítésére, a nemes gesztus nem ment feledésbe, mert a szegedi költő, Juhász Gyula – kinek városa az 1879-ben pusztító árvíz után hasonló segítséget kapott – versbe foglalta az emlékezetes adományokat Liszt Ferenc emlékezete című költeményében.

Magyarságára ébredésétől kezdve a zenei életben is több módon igyekezett jelen lenni. 1840-ben a Pest-Budai Hangász Egyletnek tett alapítványával a Nemzeti Zenede alapjait rakta le, melyből a Zeneakadémia 1875-ben nőtt ki, és ő lett az első elnöke. „Legjobb óráim azok, amikor professzorkodom az új Zeneakadémián.” Nevét 1925-ben, az ötvenéves jubileumkor vette fel az intézmény.

1856-ban az Esztergomi ünnepi mise hangjai mellett szentelték fel a Bazilikát, 1867-ben pedig a Koronázási mise emelte az ünnep fényét. Többek között ezekért a munkákért kapta hatvanadik születésnapja közeledtével – „hogy az országnak megtartassék” – a királyi tanácsosi címet (díjmentesen) és az udvartartás művészi célokra szánt alapjából évi 4000 forint kegydíjat Wenkheim Béla Ő Felsége személye körüli miniszter előterjesztésére.

Amikor 1873-ban művészi pályafutásának ötvenedik évfordulóját ünnepelte – az ünnepelt közönségét a Chistus oratórium bemutatásával örvendezetette meg – a vallás- és közoktatási miniszter, Trefort Ágoston érdemjel adományozására tett indítványt a Minisztertanács október 31-i ülésén. Ezt a jelenlévők, miután a Ferenc József Rend középkeresztjét és a III. osztályú Vaskorona Rendet már birtokolta Liszt Ferenc, és királyi tanácsosi címet, valamint kegydíjat pedig már kapott, nem tartották indokoltnak. Ennek ellenére az Ő Felsége személye körüli miniszter a Ferenc József rend középkeresztje csillaggal kitüntetést adományozta, mely tényt 1874. január 3-án a Minisztertanács tudomásul vett.

Születése századik évfordulóját is megünnepelte az ország, erre a Minisztertanács 1911. június 15-i határozatával 50000 koronát különítettek el, a külföldi vendégek és művészek tiszteletére rendezett estélyre pedig 4815 koronát költöttek.

A MOL cikke