2021. ősz: A Kádár-korszak kétarcúsága
ITT támogathatsz bennünket

A francia Hasfelmetszőtől a CSI-ig

2011. április 1. 08:41 The Daily Telegraph, MTI

A pásztorlány figyelmét először a sövény mögül előbukkanó divatos Moliére-cipők keltették fel. A lábbelit azért nevezték el így, mert sokan viselték a nagy francia szerző darabjaiban. A lányka tudta, hogy a környék igencsak kedvelt a rejtőzködni kívánó szerelmesek körében, feltételezte, hogy egy fiatal pár pásztoróráját leste ki, és rögtön arra terelte a maga kis juhnyáját. Hamarosan ráébredt, hogy csak egyetlen pár cipőt lát. Meglepődve közelebb lépett, aztán sikoltozni kezdett. A közeli selyemgyárból odarohanó munkások hozzá hasonlóan borzadva hőköltek vissza az eléjük tároló véres látványtól - elevenítette fel a történetet a londoni The DailyTelegraph című lap. Illetve annak csak a kezdetét...


Joseph Vacher gyilkossági sorozata 1894. május 24-ét írtak, amikor megkezdődött Franciaország vidéki részén. Első áldozata Eugénie Delhomme 21 éves munkáslány volt, aki a Beaurepaire város peremén lévő selyemfonóban dolgozott. Vacher megfojtotta, halála után össze-vissza kaszabolta, majd megcsonkította jobb mellét.

A francia bűnügyi krónikában ő az volt, mint Angliában Hasfelmetsző Jack: kegyetlen és fortélyos sorozatgyilkos, akinek látványos szexuális elfajzottsága Európa-szerte megnövelte a lapok példányszámát az egyszerre megdöbbenő és borzongó publikum körében, és akinek híre eljutott az Egyesült Államokba is. A korabeli The New York Times azt írta, hogy a francia hasfelmetsző "több és borzalmasabb rémtettet követelt el, mint maga Hasfelmetsző Jack" - és ez így is volt.

Bűntettei között a nyomozók sokáig nem fedezték fel az összefüggést, mivel igen nagy távolságokat tett meg, és a hatóságok akkoriban nem álltak szoros kapcsolatban egymással. Abban az időben országszerte több mint 400 ezer ember keresett munkát, vidéken mindenfelé csavargók tűntek fel élelem után kutatva - senki sem gondolta, hogy a sok gyilkosság egyetlen ember műve.

Vacher további áldozatai mezőgazdasági munkások voltak, ezért "a kis pásztorok gyilkosának" nevezte el a francia sajtó, és ez vált a legújabb róla szóló, a téma iránt érdeklődők kötelező olvasmányának tekinthető mű címévé is: a szerző Douglas Starr egyetemi tanár. A könyv érzékletesen, valósághűen ábrázolja a sorozatgyilkos és az őt a guillotine alá juttató igazságügyi orvosszakértő viadalát.

A Hasfelmetsző és Vacher között volt egy alapvető különbség: az utóbbit elfogták és bűneiért bíróság elé állították. Starrt nem az foglalkoztatta elsősorban, hogy mit követett el Vacher, hanem az, hogy miért utasította el a bíróság a férfi beszámíthatatlanná nyilvánítását, miért ítélték végül halálra. A tanár, aki újságírást oktat a Bostoni Egyetemen, minden egyes gyilkosságot részletesen ismertet, és Vacher-t egyfajta ellenhősként állítja szembe saját hősével, akit Alexandre Lacassagne-nak hívtak. Ez a ragyogó igazságügyi orvosszakértő szigorúan ragaszkodott a tényekhez.

Ma őt tekintik a modern törvényszéki orvostudomány megalapítójának. Alapelve az volt, hogy "az embernek tudnia kell kételkedni". Annak a kriminológiai szakágazatnak a megteremtője volt, amely ma is lebilincseli az embereket Patricia Cornwell bestseller regényeitől az olyan hosszú tévésorozatokig, mint a Silent Wittness (A néma szemtanú) és a CSI (A helyszínelők).

Lacassagne érdeklődése szerteágazó volt. Algériában teljesített katonai szolgálata idején tanulmányozta az általa kezelt katonák és bűnözők személyiségét, vallási vagy nyíltan szexuális tartalmú tetoválásaikat. Abból indult ki, hogy a tetoválások lehetővé teszik a bűnözők gondolkodásába való betekintést. Gyűjtötte a tetoválásokat, összesen mintegy kétezer került a kollekciójába, típusuk és a testhely szerint csoportosította őket. Amikor következtetéseiről előadást tartott egy nemzetközi értekezleten, a tekintélyes Science tudományos folyóirat "hosszú ideje a legszórakoztatóbb és legtanulságosabb antropológiai dolgozatnak" minősítette a szöveget.

A francia kutató fő érdeklődési területe azonban a halált követő biológiai változás volt. A test felbomlásáról írt tanulmányát igen nagyra értékelték. 1878-ban jelent meg Précis de médecine judiciaire (Az igazságügyi orvostudomány összefoglalója) című munkája, amely körvonalazta a még gyerekcipőben járó ágazat alapelveit. Két évvel később a 37 éves Lacassagne lett a Lyoni Egyetemen újonnan létrehozott igazságügyi orvostudományi katedra vezetője.

Starr könyve szerint az első ismert törvényszéki orvostudományi szakmunka a 13. században született. A kínai Hszi Jüan-lü (Hsi-yuan lu) boncolási útmutatója a gyanús halálesetek kivizsgálásának szabályait rögzítette. Leírta a sérülések különböző típusait, de tartalmazott vitatható észrevételeket is, például általános jelenségnek vélte, hogy minden vízbefúlt férfi arccal lefelé, minden vízbefúlt nő arccal felfelé lebeg a vízen.

Mintegy 300 évvel később a Vatikán is segítette a tudományágat, mivel erőszakos halál esetén lehetővé tette a holttest megvizsgálását, és "szükség esetén annak megnyitását is" - bár ez nem jelentette a test teljes felboncolásának engedélyezését.

Abban az időben, amikor Lacassagne Lyonba érkezett, a társadalmi és a tudományos fejlemények már lehetővé tették a modern törvényszéki orvostudomány megalapozását. Ebben szerepe volt a francia forradalomnak is, amelynek köszönhetően a kórházak az egyház kezéből az állam felügyelete alá kerültek - és ezzel megszűntek a boncolás egyházi akadályai. Ráadásul a nyaktiló bőségesen termelt holttesteket a vizsgálatokhoz.

Lacassagne és kortársai már az úgynevezett Belle Époque idején éltek. Ez olyan korként vonult be a világtörténelembe, amikor számos jelentős tudományos felfedezés történt, radikális új gondolatok terjedtek el, és az addig elfogadott erkölcsök, régi értékek, a népi hagyományban gyökerező kötelező magatartások túlhaladottá váltak.

Starr könyve bemutatja, hogy milyen szenvedélyesen keresték az emberek akkoriban a tudást és az ésszerűséget. Ez követhető abban is, ahogy leírja Lacassagne küzdelmét az országosan kötelező boncolási eljárás bevezetéséért. A francia orvos hozzájárult a helyszíni vizsgálati elemzés technikájának kialakításához, például annak felméréséhez, hogy mióta bomlik az adott holttest, vagy miként lehet megállapítani, hogy melyik fegyverből származik a golyó, mit lehet kideríteni a vérnyomok elemzéséből és a csontok vizsgálatából.

Az egyetemi tanár több olyan híres esetet ismertet, amelyben Lacassagne a holttestek és a helyszínek gondos elemzésével derítette ki a gyilkos kilétét, ideértve egy meggyilkolt végrehajtó hátborzongató exhumálását is, amelynek során bokacsontja révén sikerült azonosítani az áldozatot, illetve azt az esetet, amikor egy gyilkost egy székletcsomó elemzése leplezett le, lehetővé téve elítélését.

Lacassagne bűnügyi pszichológiával is foglalkozott. Kikérdezte a foglyokat, gyűjtötte írásaikat és haláluk után felboncolta agyukat. Elutasította a kor másik nagy kriminológusának, az olasz Cesare Lombrosónak az elméletét, amely szerint vannak "született bűnözők". A francia szerint a bűntettek olyan tényezőkkel függenek össze, mint a szegénység, a családi problémák és a gazdasági okok. A lyoni törvényszéki orvostudományi intézet könyvtárában 1820-ig visszamenően több mint 300 térképen mutatta be Franciaország "bűnügyi földrajzát".

És végül ő volt az a félelmes ellenfél, akivel Joseph Vacher szembekerült, amikor a férfit - aki "tisztaságának" jeleként mindig fehér nyúlprém fejfedő viselt - Bourg-en-Bresse-ben bíróság elé állították. A sorozatgyilkos rémtetteinek Émile Fourquet, Belley városának vizsgálóbírója vetett véget, ő volt az első, aki felismerte az összefüggést az egyes gyilkosságok között, és ebből kiindulva folytatta a nyomozást. Ez volt az egyik első eset, amikor a bűnös személyiségképét az ország minden részéről egybegyűjtött szemtanúvallomások alapján rajzolták meg.

Mindazonáltal Lacassagne volt az, aki a bíróságon a boncolási és más igazságügyi orvosi jelentések alapján részletesen bemutatta minden egyes gyilkosság adatait, és azt, hogy az elkövetési mód miként utal egy és ugyanazon tettesre minden áldozat esetében. Ez a férfi nem elmebeteg, és felelős minden gonosztettéért - szögezte le. Tanúvallomása elsöprő erejű volt. Joseph Vacher-t halálra ítélték, és 1898. december 31-én kivégezték.

Az ítéletet követően Lacassagne kampányt indított egy olyan hivatal létrehozásáért, amely a felderítetlen gyilkosságokról gyűjt adatokat. Ennek eredményeként jött létre 1923-ban a Nemzetközi Rendőri Iroda. A sikert követő évben halt meg, egy autó ütötte el - nyolcvanéves volt. Végrendeletében azt kérte, hogy ne rendezzenek számára temetést. Ehelyett holttestét az általa létrehozott intézménybe vitték, ahol kollégái felboncolták. "Remélem - írta testamentumában -, hogy ily módon egyszerre szolgálhatok tanulságként és egyben példaként".

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2021. ősz: A Kádár-korszak kétarcúsága
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár