Nem ér véget a Jaruzelski-vita
2011. március 21. 10:02
Noha régóta semmilyen közéleti funkciót nem tölt be, és nem tagja egyetlen pártnak sem, a 88. évéhez közeledő Wojciech Jaruzelski a kommunizmus bukása óta szinte állandóan heves politikai viták középpontjában áll Lengyelországban.
Korábban
Az utóbbi időben ismét felforrósodott a levegő körülötte annak kapcsán, hogy vajon a nyugalmazott tábornoknak, volt államfőnek részt kellene-e vennie Bronislaw Komorowski elnökkel együtt II. János Pál pápa (a lengyel Karol Wojtyla) május elsejei boldoggá avatási szertartásán Rómában - jelentette a Rzeczpospolita című lengyel konzervatív napilap.
A korábban a jobbközép liberális kormánypárthoz tartozó jelenlegi államfő egy éve felkérte Jaruzelskit, tartson vele Moszkvába a II. világháború befejeződésének 65. évfordulóján rendezett ünnepségekre. Két éve több parlamenti képviselő viszont kampányt indított azért, hogy az 1981-es hadiállapotot bevezető katonai kormányzat tagjai, köztük Jaruzelski nyugdíját csökkentsék. Jaroslaw Kaczynski ellenzéki vezető egyenesen életfogytiglani börtönt követelt számára a hadiállapot bevezetéséért.
Grzegorz Napieralski, a Baloldali Demokratikus Szövetség (SLD), az egykori kommunista párt jogutódjának elnöke viszont külön levélben bizonygatta, hogy "minden fiatal baloldali helye Jaruzelski tábornok oldalán van". A jobboldali antikommunista Republikánus Liga december 13-án éjjel, a hadiállapot bevezetésének évfordulóján éveken át tüntetéseket szervezett ellene varsói háza előtt. Adam Michnik valamikori ellenzéki aktivista, a Gazeta Wyborcza című lap főszerkesztője európai előadókörútjain vette védelmébe, a befolyásos lengyel katolikus egyház pedig soha nem ítélte el Jaruzelskit.
Függetlenül attól, hogy a történészek mind egyértelműbb bizonyítékokat sorakoztatnak fel Jaruzelski bűnössége mellett, a lengyelek változatlanul megosztottak személyiségének megítélésében. Több millióan vannak olyanok, akik ma is hősnek tekintik. Egyes elemzők ezt a Jaruzelskit körülvevő egykori propagandisták, főként Jerzy Urban egykori kormányszóvivő és Wieslaw Górnicki 80-as évekbeli sikeres tevékenységének tudják be. Ők gondoskodtak arról, hogy a hadiállapot megszüntetése után Jaruzelski személyét az emberek ne kapcsolják össze a súlyos döntésekkel. A hazáját szerető katona képét igyekeztek a közvéleménybe sulykolni, miközben a rossz döntéseket, megtorlásokat Czeslaw Kiszczak belügyminiszter és mások nyakába varrták.
Antoni Dudek ismert lengyel történész a katolikus egyház és Jaruzelski különleges viszonyára hívta fel a figyelmet. "Az elmúlt 100 év történelmében nem volt még egy lengyel vezető, aki annyit tett volna az egyházért, mint Jaruzelski a 80-as években" - írta, sorolva a tényeket: miseközvetítések engedélyezése a rádióban, zöld jelzés temérdek új templom építésére - a 80-as években több templom épült Lengyelországban, mint egész Európában -, sok új katolikus újság, kiadvány megjelenésének lehetővé tétele. Igaz, hogy ebben az időszakban gyilkolták meg Jerzy Popieluszkót, a Szolidaritás lelkészét, de az üldözések csak néhány tucat papra terjedtek ki, akik nyíltan vállalták ellenzékiségüket. És végül a nevezetes 1989. májusi törvény az egyház és az állam kapcsolatainak rendezéséről, amely számos előjogot biztosított az egyház számára.
Jaruzelski teljes mértékben tudatában volt és tiszteletben tartotta azt a tényt, hogy a katolikus egyház fontos szerepet játszik Lengyelországban. Az egyház szerepét a szocialista társadalomban valahogy úgy képzelte el, ahogyan az az ortodox vallású országokban alakult ki, ahol az egyház szorosan összefonódott az állammal. Józef Glemp bíborossal, korábbi lengyel prímással kialakított viszonya több volt, mint korrekt. Kevéssé ismert az a tény, hogy Glemp súlyos betegsége idején, a 80-as évek végén Jaruzelski jelen volt a kórházban az orvosi konzíliumokon, és több órán át várta a folyosón a prímás súlyos műtétjének befejeződését.
Józef Kowalczyk korábbi lengyelországi pápai nuncius szerint II. János Pál pápa bizonyos jóindulatot, patriotizmust érzékelt Jaruzelskiben, és látta benne azt az elszántságot, hogy megvédje Lengyelországot.
A tábornok népszerűségének harmadik oszlopa az a rehabilitációs tevékenység, amelyet a Gazeta Wyborcza című baloldali liberális napilap, illetve személyesen annak főszerkesztője, Adam Michnik, az egykori föld alatti ellenzék vezéralakja folytat mellette lassan két évtizede. Az ellenzéki tevékenységéért üldözött, többéves börtönbüntetést is szenvedett Michnik egy 1992-es interjúban azt mondta, hogy korábbi életében nem volt még egy ember, akitől annyira viszolygott és tartott volna, mint Wojciech Jaruzelskitől.
Aztán - folytatta - az 1989-es kerekasztal-tárgyalások idején észrevette, hogy "Jaruzelski tábornok normális ember. Egyáltalán nem olyan szörnyű, mint amilyennek éveken át képzeltem". Ismeretségük szinte barátsággá mélyült, tegeződnek, és Michnik személyesen részt vett a tábornok Bilincsek és menedék című memoárjának nemzetközi népszerűsítésében, többek között Franciaországban és Spanyolországban. A tábornok és védelmezői rendelkezésére bocsátotta lapja hasábjait, rendszeresen jelen volt Jaruzelski és Jerzy Urban találkozóin az egykori kormányszóvivő Varsó környéki villájában.
Jaruzelski legállhatatosabb védelmezője és népszerűsítője azonban kezdettől fogva kétségtelenül a kommunista utódpárt volt. Aleksander Kwasniewski és nemzedéke politikusainak karrierjében bizonyára fontos szerepet játszott az a tény, hogy Jaruzelski választotta ki őket a kerekasztal-tárgyalásokon az ellenzékkel való egyezkedésre, ők lettek a "felkentjei", akiknek az a feladat jutott osztályrészül, hogy mint Mózes a választott népet, átvezessék a régi kommunistákat "száraz lábbal a Vörös-tengeren".
A tábornok rendszeres vendége volt az SLD kongresszusainak, ahol lelkes ünneplésben részesült. Kwasniewski elnöksége idején gyakran meghívták az elnöki palotában rendezett fogadásokra. 2005-ben Kwasniewskivel együtt repült Moszkvába a II. világháború befejeződésének 60. évfordulóján rendezett ünnepségekre. Kwasniewski 2008-ban egy lengyel hetilapban megjelent szenvedélyes felhívásában vette védelmébe Jaruzelskit, "II. János Pál, Margaret Thatcher, George Bush, Mihail Gorbacsov partnerét, a hadiállapot bevezetőjét, a berlini falat és a jaltai rendszert vér nélkül leromboló kerekasztal-tárgyalások kovácsát". Igaz, Antoni Dudek szerint Jaruzelski engedékenysége, az ellenzék iránt mutatott tárgyalási készsége inkább annak volt a következménye, hogy nem akart a Ceausescu házaspár sorsára jutni.
A tábornok rövid életű elnöksége az első szabad választások után jó nyomokat hagyott a korábbi ellenzék emlékezetében. Bizonyára ez is közrejátszott - a politikai számítás mellett - abban, hogy a jelenlegi államfő különböző gesztusokat tett a hadiállapot bevezetője felé. Még ügyvezető államfőként a tavalyi moszkvai évfordulós ünnepségekre is meghívta a tábornokot, és rádiónyilatkozatában utalt arra, hogy megtette ezt előtte a tragikus repülőszerencsétlenség áldozatául esett korábbi államfő, Lech Kaczynski is. Igaz, Kaczynski pártja, a nemzeti-konzervatív Jog és Igazságosság bírálói azt sugallták, hogy ezzel a néhai elnök a baloldali szavazótábor felé akart gesztust gyakorolni néhány hónappal az elnökválasztás előtt.
Jaruzelski meghívást kapott Komorowski elnöki beiktatására is, tavaly novemberben pedig az új államfő a többi volt elnökkel és miniszterelnökkel együtt őt is meghívta a nemzetbiztonsági tanács ülésére, hogy tanácsot kérjen tőlük, hogyan tárgyaljon Dmitrij Medvegyev orosz elnökkel, és milyen politikát folytasson Oroszországgal szemben. Mellesleg államfőként Lech Walesa is kikérte Jaruzelski tanácsát, amikor az emlékezetes 1991-es Gorbacsov-ellenes moszkvai puccs idején telefonon személyesen felhívta őt. Arra volt kíváncsi, hogyan értékeli a tábornok a Janajev-féle államcsínykísérletet. Jaruzelski azt válaszolta, hogy kevés információval rendelkezik a helyzetről, de úgy véli, komolytalan kalandorakcióról van szó. És igaza lett.
Még mielőtt Jaruzelski bejelentette volna, hogy nem megy el a május elsejei római ceremóniára, egy februári közvélemény-kutatáson a megkérdezettek több mint fele úgy foglalt állást, hogy a hadiállapot bevezetőjének a demokratikusan megválasztott államfővel együtt részt kellene vennie annak az embernek a boldoggá avatásán, aki elindította a kommunista rendszert megdöntő lavinát.
Urban és Górnicki sikeres propagandamunkája, Adam Michnik pertujával és a Gazeta Wyborcza következetes rehabilitációs törekvéseivel és az utódpárt állhatatos védelmezésével megtámogatva, az egyház elítélésének elmaradása mellett meghozta gyümölcsét - vonta le a következtetést a Rzeczpospolita publicistája.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila 19:05
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre 17:44
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra 14:20
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla 09:50
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére 09:05
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött tegnap
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco tegnap
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein tegnap
