Jacobus Henricus van't Hoff

(1852-1911)

Jacobus Henricus van't Hoff orvos szüleinek ellenkezését leküzdve iratkozott be az egyetem kémia szakára, majd Bonnban a benzol gyűrűszerkezetét leíró Kekulé mellett, később Párizsban is tanult. Még meg sem kapta diplomáját, amikor 1874-ben publikálta első jelentős tanulmányát a szerves vegyületek szerkezetéről.

A tudósoknak akkor már hosszú ideje okozott fejtörést az a jelenség, hogy léteznek szénvegyületek, amelyek minden fizikai és kémiai sajátosságukban azonosak, de az oldatukon átbocsátott síkban polarizált fény polarizációs síkját az egyik jobbra, a másik meg balra forgatta el. Van't Hoff azt feltételezte, hogy a szénatom négy kémiai kötése nem egy síkban helyezkedik el, ahogy addig feltételezeték, hanem egy tetraéder négy csúcsa felé mutat, amelynek középpontjában a szénatom ül. Így egy adott szerkezet esetében a molekulát alkotó atomok térbeli elhelyezkedése különböző lehet, s levezette az optikai aktivitás alapjául szolgáló aszimmetriás szénatom és molekula fogalmát.

Azt is kiszámította, hogy az egy vagy több aszimmetriás szénatomot tartalmazó vegyületeknek hány optikailag aktív izomerje lehetséges. (Hasonló elméletet publikált szinte ugyanekkor a francia Joseph Le Bel is.) A térbeli kémia felvetése hatalmas vihart kavart, egy neves német szaklap szerkesztője például azt írta: van't Hoff foga nem fűlik az egzakt tudományhoz, inkább a képzelet szárnyán repülne a kémia Parnasszusára. Az elmélet azonban annyi mindent megmagyarázott, hogy gyorsan elterjedt.

Van't Hoff azonnal egyetemi katedrát kapott, s figyelme a fizikai kémia felé fordult. 1884-ben tette közzé értekezését a kémiai dinamikáról, amelyben a termodinamika törvényeit a kémiai egyensúlyokra alkalmazta és bevezette a kémiai affinitás modern meghatározását. Megállapította, hogy a vegyi reakciók sebességét a kiindulási anyagok koncentrációja határozza meg. A folyamatokat a bennük részt vevő molekulák száma szerint csoportosítva megadta azok "rendűségét". Matematikai összefüggést állított fel az egyensúlyi állandó és a hőmérséklet között, eszerint a hőmérséklet emelése a hőelvonással, csökkentése a hőtermeléssel járó reakcióknak kedvez.

Ezután a híg oldatokat tanulmányozta, s kimutatta, hogy azok is engedelmeskednek az általános gáztörvényeknek, így az oldat ozmózisnyomásának értéke egyenlő azzal a gáznyomással, amit az oldott anyag gázállapotban fejtene ki, az oldatéval azonos térfogatban. Elméletét halálig tökéletesítette.

Van't Hoff 1893-ban megkapta a brit Királyi Társaság Davy-érmét, s 1901-ben ő vehette át az első kémiai Nobel-díjat. Élete utolsó éveiben a németországi, stassfurti sótelepek képződését, a sók elválasztási lehetőségét, oldhatóságát vizsgálta, jelentősen hozzájárulva a porosz vegyipar fejlődéséhez. Egészsége az 1900-as évek elején megromlott, s 1911. március 1-jén, 59 évesen halt meg tuberkulózisban. Még a szanatóriumban is dolgozott, ágyhoz kötve írta utolsó művét a hő és a munka viszonyáról.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2019

• III. György, az elmebeteg „zsarnok”
• Régi csibészek
• Bajos Lajos mesevilága
• Thomas Alva Edison, a Menlo-parki varázsló
• A rendszerváltoztatás belülről
• A számok slampos grófnője
• Ki tálalt tarhonyát a sziámi királynak?
  
• Hét zenész, aki 27 évesen halt meg
• Kilincs a túloldalon