Karácsonyi gyertyamártás a világörökségi ófaluban

Zala megyéből költöztünk Hollókőre, mi voltunk itt az első betelepülők. Pár éve még gondot jelentett a falu elöregedése, a fiatalok elmentek a munka után, így kevés gyermek született… Igaz, az utóbbi időben az elszármazottak közül elég sokan visszatértek. Mi a férjemmel megszerettük a környéket, a falu is befogadott bennünket, a két gyermekünk már itt született. Szerencsére akadtak melléjük pótnagymamák, mert jól jön a segítség, amikor vigyázni kell rájuk. A mi szüleink messze élnek, három és fél óra az autóút. A gyerekek óvodába, iskolába helyben járnak.

Hogyan lesz valakiből népi játszóházvezető?

Ilyen iskolát végeztem Budapesten, a Hagyományok Házában. Az ország összes tájegységének népi játékaiból megtanultunk egy párat. Ott foglalkoznak a népi kismesterségekkel is, úgy mondják, a visszaoktatásukkal, mert napjainkra nagyon sok minden feledésbe merült éppen ott, ahol létrejött. Aztán Hollókőben megalapítottam a Kézművesportát, mert hiányzott innen egy hely, ahol a világörökség részét képező ófaluval ismerkedő, kisgyermekes családok elfoglaltságot találnak. Itt nemcsak néhány népi kismesterség gyakorolható, hanem a régi, egyszerű, de ötletes gyermekjátékokat is kipróbálhatja a vendég. Néha még az apukák és az anyukák is egészen belefeledkeznek egyikbe, másikba…

Volt a családban más kézműves is?

Fafaragó és bőrdíszműves. Régen a falusi ember életének természetes velejárója volt, hogy megcsinálja magának használati- és dísztárgyait. Ahogyan közeledünk a mi korunkhoz, persze egyre kevesebbet. A nagymamám például készített régen csuhéból különféle tárgyakat, de amikor arra kértem, hogy tanítson meg rá, már nem emlékezett, hogyan kell. Ezért is van szükség a visszaoktatásra. Ami a gyertyamártást illeti, látványos és le is köti a gyerekeket. A másik nagy előnye, hogy azonnal készen lesz, és a foglalkozás résztvevője haza viheti a keze munkáját, akár még a karácsonyfára is.

Mi egy kőolajszármazékból, paraffinból készítjük a gyertyát, amely nagyobb tételben nem olyan drága. Lehetne méhviaszból is, de annak ezer forint körül van kilója. Ahhoz, hogy gyertyát is lehessen mártani belőle, három-négy kilónyit kellene megolvasztani. Ilyen, méhviaszból készített világító eszközt régen is csak a gazdagok engedhettek meg maguknak, a szegények állati faggyúból készítették gyertyáikat. Utóbbit úgy hívták, hogy fokla. A kanóc mindegy, hogy milyen, az a fontos, hogy természetes anyagból legyen. Mi száz százalékos pamutot használunk. A végére kell kötni egy kis kavicsot, hogy az első mártásoknál is lesüllyedjen a paraffinba. Később a nehezék levágható…

A gyertyamártó edény speciális eszköz?

Igen, égetett agyagból van, így megtartja a hőt addig, amíg a gyertya készen nem lesz. Vannak egészen másféle, nagyobb edények is, amelyek egyszerre több gyertya mártását teszik lehetővé. Különben a gyertyacsonkokat is vissza lehet olvasztani, nem vesznek kárba. Viaszból vagy paraffinból karácsonyfadíszek is készíthetők erre a célra gyártott kaucsuk sablonok segítségével.

Gyorsan seprőnyél vastagságúra hízik a gyertya a gyerekek kezében. Arra azért vigyázniuk kell, hogy két mártás között ne hűljön ki teljesen a paraffin, mert akkor a rétegek szétválnak. Miután megfelelő méretű lesz minden gyertya, jöhet a díszítés: Kiss Tünde különféle szárított virágokat használ erre a célra. Később két, még puha paraffinszálat összecsavarva örökzöld fenyőgallyat is elhelyez a gyertya közepén, hogy igazi karácsonyi ékesség legyen belőle. A díszítés után még egy mártás következik, hogy a száraz virágokat, illetve a fenyőgallyat rögzítsék.

A játszóházvezető munkájának fontos részét képezi a gyékény- és a csuhéfonás is. Ezekből egykor sokféle használati tárgyat készítettek, a táskától a kanáltartóig, a szakajtótól a konyhai alátétig, de akár még karácsonyfadísz is lehet belőlük.

"Régen mindent hasznosítottak, közöttük olyan anyagokat is, amelyekre korunk embere szemétként tekint… Gyékényt ma már nem sokan dolgoznak fel, viszont a szomszédban, Rimóc község mellett találtam egy kis tavat, ott talán jövő nyár végén sikerül hozzájutnom nagyobb mennyiségű alapanyaghoz. A gyékényhez hasonlóan jól fonható a kukoricacsuhé és a rafiapálma rostja is. Utóbbit nem fogadják el magyar kézműves alapanyagnak, nem is zsűrizhető, mert Madagaszkárról származik. Viszont a gazdák már a 19. században is ezzel kötözték a szőlővesszőt, illetve használták még három-négy évtizede is, amíg a műanyag szál ki nem szorította.

Ráadásul Benyovszky Móric személyében Madagaszkárnak magyar királya is volt, úgyhogy éppen bizonyítható lenne a létjogosultsága" - neveti el magát Kiss Tünde. "A csuhé fonását gyakran összetévesztik a csuhébaba kötésével, de az igazi fonáshoz előbb egyfajta zsinórrá kell sodorni a kukoricacsuhét. Így még házicipő is készíthető belőle, bár ha azt víz éri, könnyen tönkremegy. Idén a sok eső miatt kevés a használható kukoricacsuhé is, a nagy része megpenészedett…"

Készen van az utolsó, a virág díszeket rögzítő mártás is, már csak a gyertya aljának egyenesre vágása és a csomagolás van hátra. Karácsonykor, amikor a fény visszatér a földre, néhány családnál olyan gyertyát is meggyújtanak a Belső-Cserhát két-három községében, amelyet a hollókői általános iskolában tanuló gyermek a saját kezével készített. Akárhogyan nézzük is - ez külön értéket ad annak a parányi világosságnak.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek