Uralkodók másik arca
2010. december 17. 10:52 Éva-Erdei András
Általában meglehetősen sablonos, propaganda által megszépített ismeretekkel rendelkezünk a régmúlt uralkodóival kapcsolatban. Legtöbbször valamilyen jelentős eseménnyel, tettel azonosítjuk a nevüket, de azt már kevesen tudják, hogy a hétköznapokban milyen emberek voltak. Pedig gyakran előfordult a történelemben, hogy a birodalmakat erkölcsileg züllött, elmebajos, pszichopata vezetők irányították. Összeállításunkban néhány példát említünk, a teljesség igénye nélkül.
A modernkori Oroszország két uralkodóját is a „nagy” jelzővel illette az utókor. Nagy Péter azonban a nemesítő nosztalgia mögött egy igazi szadista volt, akinek erőszakos természetén tovább rontott a mértéktelen italozás. Az etikett elvont fogalom lehetett a számára, akkor és ott szeretkezett, amikor és ahol neki tetszett, emellett egyes leírások szerint étkezési szokásai sem sokban különböztek egy disznóétól. Péter saját kezűleg fejezte le rebellisnek kikiáltott alattvalóit, és az új főváros, Szentpétervár építésénél többen haltak meg, mint az uralkodása alatt viselt háborúkban. A cár naponta ellenőrizte a munkálatokat, aki lazsált, annak az orrcimpájáról lenyúzatta a bőrt, vagy furkósbotjával „ösztökélte” keményebb munkára. Nem számítottak az ellátási problémák sem, a munka nem állhatott meg.
Az alkoholizmus terén sem ismerte a korlátokat, vacsoránál mindenkinek legalább egy vödör vodka megivására kötelezett. Kibúvó nem volt: az ajtóknál örök álltak és addig nem engedtek ki senkit, amíg a cár nem adott rá engedélyt. Aki ezek után azt gondolná, hogy a brutalitást tovább nem lehet fokozni: téved. A cár mindenfajta képzettség nélkül gyakorolta a sebészi, fogorvosi szakmát. Szükségtelen részletezni, hogy mit is jelentett ez a valóságban. Meglepőnek tűnhet, de a vizsgálatokon, műtéteken való részvétel nem önkéntes alapon történt.
Ehhez képest Nagy Katalin nimfomániája "könnyed semmiségnek" tűnhet. Mentségére legyen mondva, hogy 14 évesen, amikor megismerte leendőbelijét komoly érzelmi sokkon eshetett át, Péter nagyherceg ugyanis mindenfajta maszkírozás nélkül eljátszhatta volna Quasimodo szerepét, ráadásul a bajt csak tetőzte, hogy fitymaszűkülete miatt házasságuk első 10 évében az utódnemzés kísérletéig sem jutott el. Katalin férje halálát követően nagy szakértelemmel választotta ki szeretőit, akiknek nem csak testileg kellett megfelelni, hanem szellemileg is. Azért a kivételek erősítették a szabályt: a cárnő nem tudott belenyugodni az idő múlásába, ezért egyre fiatalabb szeretőkkel vette körbe magát, ettől remélve a megfiatalodást. A „terápia sikeressége” a totális abszurditás kategóriájába tartozott, főleg ha ehhez még hozzávesszük a mértéktelen italozásból eredő testi elváltozásokat.
Kegyetlenség területén a Hohenzollernek leginkább a Romanovokhoz álltak közel. I Frigyes Vilmos (1688-1740) szintén nem volt a férfiideál megtestesítője: alacsony, de meglehetősen testes (127 kg) alkatához borvirágos ábrázata és kidülledt szeme párosultak. Nádpálcájával válogatás nélkül verte az éppen útjába kerülő alattvalókat, ebből következően, amikor híre ment, hogy sétálni készül, hirtelen elnéptelenedtek a berlini utcák. Ha brutalitásaról volt szó, családtagjaira sem volt tekintettel. Amikor lerészegedett, egyik kedvenc szórakozása az volt ivócimboráival, hogy az udvari bolondot kihajították az ablakon a várárokba. Természetesen a többi szolgáló sem érezhette magát soha biztonságban, sóval töltött pisztolyával azonnal tüzelt, ha úgy ítélte, hogy nem volt elég gyors a kiszolgálás.
A király különleges hobbija a magas férfiakból álló potsdami őrezred volt. Nem mondhatni, hogy önkéntes alapon történt a sorozás, senki (ez igaz volt a külföldi állampolgárokra is) nem érezhette magát biztonságban, aki 185 cm-nél magasabb volt. A többi uralkodó gyakran kihasználta Frigyesnek ezt a gyenge pontját: a diplomáciai tárgyalások előtt gyakran megajándékozták néhány magas férfival.
II. Vilmos egész életében testi fogyatékosságából eredő kisebbségi komplexusát próbálta ellensúlyozni. Születésénél a farfekvés miatt fellépő oxigénhiány később maradandó agyi és testi elváltozást okozott, ennek legfeltűnőbb jele kificamodott bal karja volt, melyet élete során nem tudott rendesen használni. Különös vonzalmat érzett a katonai egyenruhák és életforma iránt, utóbbi tekintetében a spártai példát tekintette követendőnek.
Véleménye szerint csak a férfiak között lehetett igazi barátság, a nők csupán főzésre, szülésre, takarításra alkalmasak. Arra vonatkozólag, hogy a császár férfiakhoz fűződő viszonya megállt a barátságnál, vagy azon túlmutatva homoszexuális kapcsolatot is jelentett egyben, nincs egyértelmű bizonyíték. A róla készült írásokat saját maga cenzúrázta, és „varrta” el a szálakat, ha úgy ítélte meg, hogy az adott írás nem illik bele az önmagáról alkotott képbe. A világháború évei alatt –főleg amikor a hadi helyzet romlott – végig az idegösszeomlás szélén volt.
A szexfüggőség és a szerelmi kalandok nemcsak a Romanovokat jellemezték, a Bourbonok közül elég a Napkirályt (XIV. Lajos) vagy XV. Lajost említeni. Az államkincstárnak nemcsak a Napkirály háborúi kerültek sokba, hanem sok törvénytelen gyereke is. A király nem volt igazán válogatós, a szobalányoknak igen csak vigyázniuk kellett, hogy mennyire mennek közel Lajoshoz.
XV. Lajos szexuális étvágya még túltett elődjén is, többek közt öt lánytestvére is a számtalan szerető sorát gyarapította. Lajos tudta, hogy nemi betegségek terén a tűzzel játszik, ezért a bajt elkerülendő fiatal szüzek közül válogatta ágyasait. A fiatal szeretők még 20 évesek sem voltak, amikor kikerültek a király kegyeiből. A gyakorlatban ez annyit jelentett, hogy kiházasította vagy zárdába küldte az ifjú hölgyeket.
A Habsburg uralkodók közül kiemelkedik I. Ferenc, aki szó szerint három feleségét kergette halálba szexuális szokásaival, míg IV. György angol király szeretőinek hajtincseit gyűjtötte. Az uralkodó előszeretettel látogatta a londoni bordélyokat, ahol kiélhette szado-mazo vágyait. Mértékletességet az italozás terén sem ismerte, felnőtt kora jórészét mámoros állapotban töltötte. A maratoni ivászatok után a másnaposságot ópiummal kezelte, vagy egyszerűen eret vágatott – előfordult, hogy saját maga csinálta - magán. A hivatalos ünnepségek, fogadások sem jelentettek kivételt, sőt jó alkalmat jelentettek a totális lerészegedéshez.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila 19:05
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre 17:44
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra 14:20
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla 09:50
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére 09:05
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött tegnap
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco tegnap
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein tegnap
