7 végzetes pillanat

Marczibányi István

2010. november 19. 13:09

(1752-1810)

Marczibányi István, a magyarországi irodalom és a tudomány pártfogója, mecénása Trencsén vármegyei régi nemesi családból származott, 1752. július 25-én Makón született. Budán, Pozsonyban és a nagyszombati jezsuita kollégiumban tanult, majd Egerben végzett jogi tanulmányokat. 1780-tól a temesi kerület tartományi biztosa és királyi tanácsosa, utóbb Csanád vármegye alispánja volt. Tisztségéről betegsége miatt lemondott és dombegyházi birtokára vonult vissza, az 1790-1791. évi országgyűlésen a vármegye egyik követeként vett részt.

Marczibányit, aki 1779-ben, a bajor örökösödési háború idején komoly támogatást nyújtott az udvarnak, 1800-ban I. Ferenc udvari tanácsossá nevezte ki. Ezután Pestre, majd Budára költözött és megnősült, tehetős emberként lelkesen támogatta az író-nyelvújító Kazinczy Ferencet, Révai Miklóst, Virág Benedeket.

Végrendelete értelmében 1815. április 20-án birtokai jövedelméből 50 ezer forintos alapítványt hoztak létre a magyar tudományos és irodalmi munkák, nyelvtudományi pályázatok jutalmazására; az alapítvány összegét később unokaöccse, Marczibányi Antal és a család több tagja is növelte. Az alapösszeg kamataiból olyan írók kaptak támogatást, akik a legsikeresebben dolgozták ki a magyar nyelv fejlesztésére vagy a tudományok magyar nyelvű művelésére kitűzött pályatételeket és jutalmazták az év legjobb magyar nyelvű könyvét is.

Az alapítvány első elnöke József nádor volt, őt olyan hírességek követték, mint Teleki László, Podmaniczky József, Cziráky Antal, Mailáth György. A Marczibányi-díj kezelője 1815 és 1830 között a Magyar Nemzeti Múzeum volt, a díjkiosztás a múzeum éves közgyűlésén történt. 1831 és 1845 között a díjkiosztás szünetelt, ezt követően a Magyar Tudományos Akadémia osztott ki évente két Marczibányi-díjat: egy nagyjutalomban részesített művet ötven, egy másikat negyven arannyal jutalmaztak. Az akadémia utoljára 1944-ben ítélte oda a Marczibányi Istvánról elnevezett kitüntetést.

Marczibányi István nagy értékű drágaság- és régiséggyűjteménye nagy részét már életében a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, majd halálát követően az egész kollekció ide került. A gyűjtemény elsősorban régészeti és iparművészeti tárgyakat, továbbá történelmi arcképeket tartalmaz, a tárgyi emlékek között 16-17. századi díszkelyhek, elefántcsont domborművek és fegyverek találhatók.

Mecénási működését nem csak a kultúra területén fejtette ki. 1806-ban az irgalmas rend számára megvette a Császár fürdőt és a közelébe eső házakat, az Erzsébet-apácák számára kórházat építtetett. Saját pénzéből alapított piarista gimnáziumot Léván, több vármegye szegény lakosságát és iskoláit pénzzel támogatta, és ő finanszírozta a pilisvörösvári, solymári és a vajdasági kamenicai templomok bővítését, felújítását.

Marczibányi István Budán hunyt el 1810. december 21-én, a nemes mecénás nevét tér őrzi Budapesten a Rózsadomb alján.

2018. tél: 7 végzetes pillanat
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!