Húsz éve voltak az első szabad önkormányzati választások

Kislistás választások

1990. június 27-én jelentették be, hogy Göncz Árpád, a köztársaság ideiglenes elnöke a parlamenti pártokkal folytatott konzultációk után - az elnökválasztás módjáról szóló július 29-i népszavazás miatt a korábbi, szeptember 23-i időpontot megváltoztatva - 1990. szeptember 30-ára tűzte ki a helyhatósági (a hatályos jogszabály szerint még tanácsi) választások első fordulóját. A tanácsok mandátuma június 8-án ugyan lejárt, de a kormány a választásokig meghosszabbította megbízatásukat.

Az 1990 tavaszán megválasztott új Országgyűlés - hetekig tartó viták, egyeztetések után - 1990. augusztus 3-án fogadta el a helyi önkormányzatokról szóló törvényt. Ennek preambuluma kimondta: a jogszabály elismeri és védi a helyi közösségek önkormányzáshoz való jogait, lehetővé teszi, hogy a választópolgárok helyi közössége - közvetlenül, illetőleg a választott helyi önkormányzat útján - önállóan és demokratikusan intézze a helyi érdekű közügyeket.

Augusztus 27-én kezdődtek meg a jelölések a polgármesterekre és a helyi képviselőtestületek tagjaira. A korábbi gyakorlattal szemben az új szabályozás megszüntette a politikai szervek kizárólagos jelöltállítási jogát, s jelöltet ajánlhatott minden választópolgár, aki választókerületében választójogát gyakorolhatta. Az Országos Választási Bizottság adatai alapján végeredményben országszerte 8559 polgármester-jelölt, 48 939 kislistás képviselőjelölt és 12 841 egyéni választókerületi képviselőjelölt indult 42 párt, 647 társadalmi szervezet, 12 kisebbség és 447 féle koalíció támogatásával. Kiemelkedően magas volt a független indulók aránya (a polgármesterek esetében 76,35, a kislistás képviselőjelölteknél 63,54, az egyéni választókerületi jelölteknél pedig 22 százalék volt az arányuk).

Az 1990-es önkormányzati választások újdonsága volt az úgynevezett kislistás választás. Ezzel a 10 ezer vagy annál kisebb lélekszámú településeken választották meg képviselőtestületeiket a választópolgárok, akik egyben közvetlenül szavazhattak a polgármesterre is. A 10 ezernél több lakosú településeken, illetve a fővárosi kerületekben kétszavazatos választási rendszert alkalmaztak: a képviselőtestületek tagjainak a felét egyéni választókerületben, a másik részét pedig listán választották meg a szavazók, majd az így felállt képviselőtestület választotta meg a polgármestert. (1990-ben az országban 162 olyan település volt, amelynek lakossága meghaladta a 10 ezret.)

Az egyéni választókerületekben az első fordulóban az lehetett képviselő, akire a legtöbben szavaztak, feltéve, hogy megkapta az érvényes szavazatok több mint egynegyedét, és a szavazáson az egyéni választókerület szavazópolgárainak több mint a kétötöde - 40 százaléka - leadta szavazatát. Amennyiben a szükségesnél kevesebben vettek részt a szavazáson, akkor a második választási fordulóban mindazok a jelöltek indulhattak, akik az elsőben is jelöltek voltak, képviselő pedig az lett, aki a legtöbb szavazatot kapta.

Ha a választópolgárok a szükséges számban szavaztak ugyan, de egyik jelölt sem kapta meg a szükséges szavazatszámot, akkor a második fordulóban csak azok a jelöltek indulhattak, akik az első fordulóban megszerezték az érvényes szavazatok legalább 15 százalékát. Ha nem volt három ilyen jelölt, akkor az első fordulóban a legtöbb szavazatot elért három jelölt indulhatott, s képviselő közülük a legtöbb szavazatot elnyerő lett. A listákról a jelöltek - külön számítási mód alapján - a bejelentés sorrendjében jutottak mandátumhoz.

Az 1990. szeptember 30-i első választási fordulóban a választásra jogosultak 40,16 százaléka, az október 14-i második fordulóban 28,94 százaléka adta le a voksát. A 10 ezer vagy ennél kevesebb lakosú 2930 település közül 2911 helyen a törvény értelmében közvetlenül választottak polgármestert (19 településen az eredménytelenség miatt később kellett időközi polgármester-választást tartani). A települések közvetlenül megválasztott polgármestereinek túlnyomó többsége (2415 fő - 82,9 százalék) függetlenként indult, ami zömmel azoknak a korábbi pártállami vezetőknek újraválasztását jelentette, akik nem léptek be egyik új pártba sem.

A pártok közül a legtöbb polgármestere az FKGP-nek lett (108 fő - 3,7 százalék), míg az MDF 68 (2,3 százalék), az SZDSZ 56 (1,9 százalék), a KDNP pedig 52 (1,8 százalék) polgármesteri posztot hódított el. A többi párt és társadalmi szervezet 1 százalék alatti eredményt ért el. 5 polgármestert nemzeti és etnikai kisebbségi jelöltként választottak meg.

1. Kislistás választások
2. A tanácsrendszer vége

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

25. Magyar–török küzdelmek és együttélés a 15–17. században
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Hogyan került Erdély Habsburg uralom alá?
• Sohasem vesztett csatát Mátyás legendás hadvezére, Kinizsi Pál
• 10 tény az Oszmán Birodalomról
• Dárdára tűzve hordozták körbe a törökök az első csatában elesett magyar király fejét
• Erdély és Lengyelország számára egyaránt virágkort jelentett Báthory István uralkodása
• A fegyelem hiánya miatt mondott csődöt Nikápolynál a lovagi harcmodor
• Az öngyilkosságot fontolgatta II. Mehmed szultán a nándorfehérvári vereség után
• Előkerültek a mohácsi csata maradványai
• Aki kávét ivott, elvesztette a fejét IV. Murád szultán uralma idején