Nyolc év a Nagy-Keserű-tó hajóin
2010. április 6. 15:20 MTI
Vannak a történelemnek olyan statisztái, akik teljesen véletlenül csöppennek drámai események színhelyére. Közéjük tartoznak azok a világ legkülönbözőbb részeiről és országaiból való tengerészek, akik Szuezi-csatorna útvonalán lévő, annak mintegy részét alkotó 250 négyzetkilométeres Nagy-Keserű-tóban rekedtek, amikor 1967. június 5-én kitört a hatnapos háború Egyiptom és Izrael között.
Korábban
14 teherszállító hajó haladt a Földközi-tengert és az Indiai-óceánt összekötő vízi úton az adott időpontban, volt köztük lengyel és amerikai, szovjet és NSZK-beli, lengyel és bolgár, francia és angol. Az egyiptomi hatóságok utasítására valamennyinek horgonyt kellett vetnie a tavon, amelynek keleti partját elfoglalták az izraeliek, míg a nyugati parton az egyiptomi védők építették ki állásaikat.
A hajók, amelyek nem voltak részesei a konfliktusnak, ám országaik a hidegháború egymással szemben álló táboraihoz tartoztak, bizonyos értelemben túszokká váltak. Így jött létre a Nagy-Keserű-tó tengerészeinek alkalmi közössége, amelynek emlékét egy ma is létező, a háborús békekolónia szürreális körülményei között létrehozott egyesület őrzi.
A sajátosan nemzetközi tagságú klub jelvénye a tavat jelképező kék mezőre festett horgony. Még életben lévő tagjai évente összejönnek a Münsterland nevű német hajón, Hamburg kikötőjében. A tófogság kezdetének legutóbbi évfordulóján rendezett találkozó résztvevőivel folytatott beszélgetések és korabeli dokumentumok, a hajósok által készített mozgóképek, fotók alapján két filmes, Fayd Jungnickel és Jens Arndt dokumentum-összeállítást készített, amelyet a napokban az Arte francia-német televízión mutattak be és ugyanott ma délelőtt újra látható volt.
Az egykori "elfelejtett tengerészekkel" készült interjúk felidézik a különös helyzetet. A két parton még évekig állóháború folyt, tüzérségi párbajokkal, időnként látványos légi csatákkal, amelyeket a hajósok távcsövön követtek. Ám a háború véres valóságával csak akkor találkoztak, amikor nagyritkán az egyiptomi hatóságok engedélyezték egy-egy csoportjuknak a partra lépést. A tengerészeknek be kellett rendezkedniük a kilátástalanul hosszú tartózkodásra, amelyet csak súlyosbított, hogy rádióikat az egyiptomi hatóságok utasítására nem használhatták, családtagjaik vagy idegenek nem jöhettek a hajókra.

A veszteglés éveiben a tulajdonosok vagy a biztosítók megfizették a hajókon maradt legénység ellátásának költségeit, az élelmet, vizet egyiptomi ellátó hajók szállították, a tengerészeket sok hajón rendszeresen cserélték a hajós társaságok. Nem volt vonzó küldetés, a válogatás szempontjai a legkülönbözőbbek voltak. Az M.S. Djakarta nevű lengyel hajó Kasprzyk nevű tengerésze például, mint elmesélte, odahaza elszerette a hajóstársaság igazgatójának barátnőjét - ezt követően kapta hirtelen főnökétől azt a megbízást, amely aztán évekig távol tartotta hazájától.
A veszteglésre kényszerült hajósok kezdetben csak látogatóba jártak egymáshoz, hogy oszlassák az unalmat, aztán különböző szórakozásokat találtak ki, versenyeket, ünnepségeket rendeztek, saját bélyegeket és pecséteket gyártottak. Nem számított, hogy országaik szembenálló politikai tömbökhöz tartoztak: a Nagy-Keserű-tón barátokká váltak. Az 1968-as mexikói olimpia idején megrendezték a maguk olimpiai versenyét. 14 számban - távúszás, evezés, vitorlázás, (átalakított mentőcsónakokon), horgászat, birkózás, ökölvívás, stb. avattak bajnokot, a lengyel hajósok által a hajójukon szállított ólomból készített jelvények és oklevelek jártak a dobogósoknak.
1973 októberétől a Jom Kippur háborúval a Nagy-Keserű-tó foglyainak helyzete különösen súlyossá vált, megszűnt az ellátásuk, s az egyik külföldi hajóra valamelyik partról tüzet nyitottak - az addigi unalmat rettegés váltotta fel. Kemény csaták folytak mindkét parton egészen addig, amíg az izraeli-egyiptomi fegyverszünet véget nem vetett a fegyveres konfliktusnak és megindulhatott a helyreállítás. 1975 tavaszán újra megnyílt a Szuezi-csatorna.
A Münsterlandot és egyik társát a biztosítók megjavíttatták és május 24-én saját erejéből hagyhatta el a Nagy-Keserű-tót - fogadására 30 ezer ember gyűlt össze Hamburgban. Kiszámították: útja Ausztráliába (onnan volt visszatérőben, amikor kitört a hatnapos háború) és vissza összesen 3016 napig tartott - a leghosszabb retúr-út a teherhajózás történelmében.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.


nyár
Múlt-kor magazin 2012
- Öveges professzor, mindenki fizikatanára
- Tabutörő stációk: Szexuális forradalom – szexuális ellenforradalom
- A japán-amerikaiak internálása a második világháborúban
- Vietnam öröksége - Irak árnyéka
- Szex, szerelem, testiség a szocializmusban
- Balatonederics: A fekete kastély kísérteties históriája
- Variációk Fidel Castro likvidálására
- Kossuth „búcsúja” prózában és versben
- Megmentésre váró hungarikumok
- Amikor a múltunk szuvenírré válik: a régészet feketepiaca 09:31
- Nő a trónon: Tauszert és Egyiptom utolsó próbálkozása az egységre 08:13
- 10 érdekesség a kártyajáték múltjáról tegnap
- Tiltott falatok: a sertéshús-tabu vallási és kulturális gyökerei tegnap
- Különleges kelta tőrre bukkantak Lengyelországban tegnap
- Kivétel nélkül mindenkin segített „a szegények püspöke” tegnap
- Olaszok a két világháború közötti Magyarországon tegnap
- 500 év után találták meg az elveszett reneszánsz festményt tegnap