Tévériporter buktatta meg végleg Nixont

"David miniszterelnök akar lenni. Meg a királynő. És Canterbury érseke. De csak az egyik cím birtoklása kissé korlátok közé szorítaná őt." Így hangzott az a híres angol bonmot, amely a Nixon-interjú első részének levetítése után terjedt el a szigetországban. Újságíró, komikus, író és médiaszemélyiség, a tévés politikai szatíra egyik jeles képviselője, aki a bukott republikánus elnökkel folytatott beszélgetése után tette le igazán névjegyét a szakmában. Ő David Frost.

Frost egy metodista lelkész fiaként született, később a Cambridge-re járt, s a hatvanas években csöppent a televíziózás világába. Műsorai a világ számos pontján kerültek a képernyőre: olyan nagyágyúkat sikerült meginterjúvolnia, mint Henry Kissinger, Harold Wilson, a Beatles, Mick Jagger, Mohammed Ali, vagy éppen Károly herceg.



A Watergate-botrány kipattanásakor önként távozó, a közszerepléstől már több mint két éve távollevő Nixon 1977-ben ígérte meg Frostnak az interjú-sorozatot. Frost ehhez James Reston Jr-t és az ABC News producerét, Bob Zelnicket kérte fel segítségül, akik részletesen feltérképezték a Watergate ügyet: Frost így képes volt arra, hogy az interjúk során a kezébe vegye az irányítást, mivel olyan részleteket árult el, amelyek korábban ismeretlenek voltak – például a Nixon és tanácsadója, Charles Colson között lezajlott beszélgetés tartalmát.

Személy szerint Frost finanszírozta a projektet. Nixon jócskán meg is kérte az árát: 600 ezer dollárért (ez háromszorosa volt annak, amelyet más amerikai tévétársaságok felajánlottak a politikai száműzetésben és pénzszűkében levő, éppen a memoárjain dolgozó elnöknek) volt hajlandó mikrofon elé ülni, s további húsz százalékot kért az interjúból származó profit után. Jack Brennan, Nixon kabinetfőnöke közvetített Frost és Nixon között. Brennan az interjú ihlette film (Frost/Nixon) elkészítésében is szerepet vállalt, azonban Peter Morgan forgatókönyvíró szövegét "teljes fikciónak" nevezte. Egy jellemző példa: nem Frost volt az, aki Nixont az amerikai nép megkövetésébe hajszolta bele. Robert Zelnick szerint Nixon stábja volt az, amely lehetővé tette, hogy a televíziózás történetének egyik legdrámaibb fejezete kerekedjen az interjúból – Nixon azt mondta: "Igen, becsaptam az amerikai népet, s ennek terhét életem hátralevő részében cipelni fogom".

Az interjú 1977. március 23-án kezdődött és tizenkét napig tartott. A napi kétórás részeket Harold H. Smith, Nixon egyik támogatójának kaliforniai (Monarch Bay) tengerparti házában vették fel. Eredetileg a La Casa Pacifica (A béke háza), Nixon San Clemente-i kúriája lett volna a helyszín, de a közeli parti őrség rádiójelei zavarták a televíziós hullámokat. A beszélgetéseket négy, egyenként másfél órás adásban adták le, sorrendben a címük: Watergate, Nixon és a világ, Háború otthon és külföldön, és Nixon, az ember volt. Az engedélyezett huszonnégy órás felvételből húsz óra nyersanyag lett, a témák az elnöki adminisztráció széles spektrumát érintették: a vietnami politika, a belföldi csatazajok elfojtása, a kínai nyitás, a stratégiai fegyverzetkorlátozás a Szovjetunióval, a közel-keleti békekezdeményezések, a hatalommal való visszaélés és Spiro Agnew alelnök.



Nixon válaszai sokszor hosszúak és unalmasak voltak (egy a kaliforniai tévétársaság technikusa megjegyezte: "Ha továbbra is így beszél, lehet, hogy rá fogok szavazni"), azonban a végére Frost annyit edzett az interjúra, hogy az ex-elnök méltó, igazi vetélytársává, hovatovább ellenfelévé válhatott. Nixon csapata úgy kalkulált, hogy könnyen túl lehet járni Frost eszén, s az interjú pedig kiváló alkalom az elnök számára, hogy megpróbálja a Watergate okozta csorbát kiköszörülni.

A premier 45 millió embert ültetett le a képernyők elé, amely a mai napig a legnagyobb nézőszámot jelenti a politikai interjúk történetében. A műsor után a Gallup kérdéseire az emberek 69 százaléka úgy felelt, hogy Nixon még mindig rejteget valamit, 72 százaléka a válaszadóknak azt gondolta, az elnök visszaélt hatalmával, míg a megkérdezettek háromnegyede azt állította: Nixon nem tölthet be semmilyen közszerepet a jövőben.

A beszélgetésből előbb 2006-ban egy töbszörös díjnyertes színdarab készült, majd ezt 2008-ban Frank Langella és Michael Sheen főszereplésével, és Ron Howard rendezésében filmesítették meg. Ez utóbbi több fesztiváldíjat, és Oscar-jelölést is kapott.

Források:

Nixon v Frost: The true story of what really happened when a British journalist bullied a TV confession out of a disgraced ex-President
The Nation: David Can Be a Goliath
The Nation: NIXON TALKS
The Nixon Interviews

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

1956

• Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila
• Gerillaharcot vívtak a mecseki láthatatlanok a szovjetek ellen
• Kádárék közönséges bűnözőknek igyekeztek beállítani az 1956-os forradalom résztvevőit
• Három napot kért Konyev marsall a magyar forradalom leverésére
• Nagy-Britannia és Franciaország is elvesztette nagyhatalmi státuszát a szuezi válság után 
• 56-os sajtószemle: miről írtak a lapok a forradalom alatt?
• Forradalmi hétköznapok: utcaképek 56-ban 
• „Mintha karácsony lenne” – 1956 a hétköznapi emberek szemével
• Élete végéig gyászolta férjét Maléter Pál özvegye