1939 elfeledett háborúja

A második világháború kitörésének hetvenedik évfordulója nemcsak az európai hatalmak számára emlékezetes, de a mongol-orosz haderő számára is. Szeptember közepén, a fegyverszüneti megállapodások emlékére több rendezvény is megrendezésre kerül Mongóliában, ahol arra emlékeznek majd, hogy hetven évvel ezelőtt az ország keleti határánál dőlt el: Japán nem Szibérián át próbál új területeket szerezni, hanem jóval délebbre, Kínában és a csendes-óceáni szigetvilágban.

Háború hadüzenet nélkül

Japán a harmincas évek közepétől folyamatosan támadta az orosz és mongol határvidéket. 1938 júliusában a koreai-orosz határnál, Csangkufengnél a japán sereg győzelmet aratott Bljuher marsall felett. A két fél akkor augusztusban tárgyalóasztalhoz ült és megállapodott a határ módosításában.



A japánok az újabb siker reményében a következő évben, 1939-ben, közvetlenül a második világháború előtt Mongóliára támadtak. Ezen a fronton dőlt el, hogy a későbbiekben merre, és milyen ütemben terjeszkedik a császárság. Az itt történteket azonban a történészek mai napig nem értékelik megfelelően, pedig a kelet-mongóliai Halhin-golnál az egyesült orosz és mongol seregek megállították az erőszakos japán terjeszkedést, ezzel meghiúsult az eurázsiai kontinens, valamint Kína bekerítésének terve is.



A japánok hadüzenet nélküli háborúja 1939 tavaszán kezdődött Mongólia ellen, helyszíne a Halha-folyó vidéke volt, amely felől május 11-től a japánok többször is megpróbáltak betörni. A támadás hírére a Szovjetunió új külügyminisztere, Molotov utasította Zsukovot, hogy a japán erőket mindenképpen szét kell verni, nem szabad engedni, hogy a Szovjetunió esetlegesen kétfrontos háborúba kényszerüljön. A parancs értelmében a mongol lovasezredek és a Vörös Hadsereg 57. önálló hadteste a kelet-mongol határ mellé vonultak, és megkezdték a behatolók elleni támadást.

A japánok Nomohan és Bürd-ovoo irányából indították első támadásukat, amelyben a japán-mandzsu 6. hadsereg vett részt. 1939. május 28-án Hajlarból támadtak, ezt azonban az egyesült orosz-mongol erők visszaverték. Kamacubara japán tábornok a gyors győzelem elősegítése érdekében a légierőt is bevetette, amely hirtelen csapott le a mongol oldalon lévő orosz-mongol harci repülőtérre, elpusztítva az ott lévő gépeket.



Ezzel a támadással a japánok egészen június végéig uralták a mongol légteret, akkor azonban megérkeztek az új orosz repülőgépek. Az orosz hírügynökségi jelentés szerint június 27-én a japán oldalon 60, míg az orosz-mongol oldalon 50 gép vett részt a légicsatában, amelyet ez utóbbiak nyertek meg.

A vereség, ami dél felé fordította a japán inváziót

A harcok során a japánok a határtól 120 kilométerre fekvő Bajantümed városáig jutottak, amelyet le is bombáztak. Július elejére azonban már megszűnt a japánok légi fölénye és a harc a szárazföldi hadseregek között folytatódott. A nyár folyamán a fronton a hadviselő felek szinte az összes fegyvernemben összemérték erejüket: a lovasságtól a tankokig. A több hónapig tartó harcban kiegyenlített küzdelmek után csak augusztus végén történt fordulat: Zsukovnak augusztus 20-án sikerült a japán csapatokat a Halha-folyón túlra visszaszorítani, és bekeríteni az ellenséges alakulatokat.



Az áttörés ellenére néhány napig még utóvédharcokra került sor, mert a japánok nagyon erősen tartották magukat. J.J. Fegyunyiniszkij ezredesnek azonban augusztus 28-án sikerült szétvernie az utolsó ellenállási pontokat, és augusztus 30-án az utolsó japán repülőgépeket is lelőtték, így Mongólia és a szovjet Távol-Kelet megszabadult a további japán agressziótól.

A katonai győzelem után diplomáciai úton rendezték a kérdést: 1939. szeptember 16-án moszkvai idő szerint 2 órakor fegyverszüneti állapot lépett érvénybe, és a japán- orosz határvonalul az 1936. szeptember 16-i moszkvai idő szerint 13 órakor elfoglalt területet jelölték meg. A mongol-mandzsu határvonal kijelölésére 2-2 főből álló orosz-japán-mongol bizottságot bíztak meg, akik 1940-ben a mandzsu egyezmény keretein belül rögzítették a mongol-mandzsu határvonalat.



A kelet-mongóliai csata több szempontból is fontos a második világháború eseményeinek megértéséhez. Japán veresége miatt támadási terve átdolgozásra kényszerült: a hatalmas eurázsiai kontinens meghódítása helyett a csendes-óceáni térséget jelölte meg elfoglalandónak. Az eurázsiai kontinens tehát megszabadult a japán agressziótól, Kína pedig attól, hogy több irányból érje a japán támadás. A Szovjetunió sikeres hadművelete után fegyverszüneti megállapodást, majd 1941-ben megnemtámadási szerződést kötött Japánnal. Ez utóbbi lehetővé tette, hogy az orosz hadsereg az európai hadszíntérre összpontosítsa erejét, és a szövetségesek oldalán való bekapcsolódásával elismertesse magát nemzetközileg, valamint visszatérjen az aktív európai politikába.

Mongólia a Halhin-goli ütközettel megmenekült attól, hogy területén háborús front jöjjön létre, és mivel a főbb hadműveletek Európában történtek, nem lépett be a Szovjetunió oldalán a világháborúba sem. Az 1936-ban megkötött megnemtámadási szerződés értelmében viszont a mongol kormány korlátlan mennyiségű élelmiszerrel és ruházattal támogatta a Vörös Hadsereg ellátását. Amikor a háború idején a mongol miniszterelnök az orosz fővárosba látogatott, vele vagonnyi élelmiszerszállítmányok, katonai öltözetek is érkeztek Moszkvába.