Az ügynökök csak jelentéktelen szereplői voltak Nagy Imréék újratemetésének
2009. június 15. 07:50 MTI
Csak jelentéktelen szereplői voltak Nagy Imre és mártírtársai újratemetési ceremóniájának a Belügyminisztérium állambiztonsági hálózatának tagjai 1989. június 16-án - mondta el Rainer M. János, az 1956-os Intézet főigazgatója a nemrég közzétett lista kapcsán.
Korábban
A történész ezt annak kapcsán közölte, hogy csütörtökön olyan érdeklődés nyilvánult meg internetes oldaluk iránt, hogy alig lehetett őket elérni. A honlap látogatói túlnyomórészt arra voltak kíváncsiak, hogy az intézet frissen publikált kutatásai szerint ki volt jelen ügynökként az újratemetésen. Véleménye szerint "nem kell egyetlen személyt sem kiemelni a hálózati személyek közül", mert a rendszerváltás egyik emblematikus rendezvényén nem ők voltak a fontosak, sőt "méltatlan lenne közülük bárkit is megemlíteni", mert ők csak "lábjegyzetei voltak ennek a történetnek". Mint mondta, az akkori Belügyminisztérium "félelemből befolyásolni akarta" ezt a felemelő eseményt, pedig nem volt mitől félni, mert ez egy "katartikus rendezvény volt", ahol nem kellett rendzavarással számolni.
Rainer M. János a mai közbeszédet illetően jellemzőnek nevezte, hogy a közvélemény ennyire "hisztérikusan reagál" minden újabb, ügynököket megnevező információra. Ez a demokratikus deficitnek tudható be, annak, hogy 20 éve "elmondatlan ez az ügy", hiszen az ügynökmúltról teljes lista eddig még nem került a nyilvánosság elé. A szakember rámutatott: ezért fordulhatott elő, hogy annyira nagy volt az érdeklődés új internetes oldaluk iránt, hogy lefagyott a rendszer. Az egyik hírportál felajánlotta segítségét, hogy az érdeklődést ki tudják elégíteni - jegyezte meg.
Az általuk a honlapra érintettként kirakott nevekkel kapcsolatban megjegyezte: ők nem az ügynöktörvény, hanem pontosan körülhatárolható történészi elvek alapján hozták nyilvánosságra neveiket, ami azt jelenti, hogy a hálózati szerepvállalásnál az esett perdöntően latba, hogy kerültek-e elő róluk "releváns iratok". Ezek az iratok többek között az úgynevezett 6-os kartonok, amelyek a hálózati nyilvántartásba vételről tanúskodnak. Ha ezek 1989. június 16-án "ki voltak töltve, értelmezhetők voltak, és nem zárták le azokat", ami azt jelenti, hogy az illető az újratemetés időpontjában "érintett volt" az állambiztonsági hálózat embereként - mondta.
Arról is beszélt, hogy kutatásaik során kifejezetten az állambiztonsági szervek iratait őrző Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának dokumentumaira hagyatkoztak. Megemlítette, hogy az ügynökökről szóló iratokat 1945-1989 között folyamatosan, rutinszerűen selejtezték, ráadásul a rendszerváltáskor kampányszerűen folyt az iratmegsemmisítés. A honlapon közzétett adatok szerint az újratemetéskor 182-en végeztek ügynöki munkát, többi között Bárándy György ügyvéd, Bereczki Vilmos a Független Kisgazdapárt egyik újjáalakítója, Bohó Róbert, a Nagy Imre-perben tanúként kihallgatott filmrendező, Droppa György, a Zöld demokraták elnöke, Érsek Iván újságíró és Győri Béla, a MIÉP szóvivője (aki a hálózati munkatársak legmagasabb rangjáig, a titkos munkatárs tisztségig jutott).
Rajtuk kívül szerepel a honlapon az ügynökök között Incze Miklós történész, Kenessei András író, művészettörténész, Kurucz János újságíró, utazásiiroda-tulajdonos, Lugossy Gyula író, Nógrádi György közgazdász, biztonságpolitikai szakértő, Papp Márió újságíró, Tőke Péter újságíró, az egykori Reform című hetilap főszerkesztője, Vörös Vince, a Független Kisgazdapárt örökös tiszteletbeli elnöke, az Országgyűlés egykori alelnöke. Az 1989-ben ügynöki munkát végzők között említi a honlap Csongor Balázst, a Fidesz alapító tagját, Olajos Csabát, az MDF alapító tagját, Spánn Gábort, az MTV gyártásvezetőjét is.
Droppa György az MTI-hez eljuttatott közleményében cáfolta, hogy besúgóként dolgozott volna, egyúttal azt követelte az 1956-os Intézettől, hogy "mutassa be bizonyítékait (...), mutassák be a beszervezési okiratokat, (...) vagy számoljanak be egyetlen egy olyan esetről, mikor a titkosszolgálatok, vagy bármilyen más szerv könnyítette az életem". Kurucz János azt nyilatkozta: 1977-ben valóban aláírt a kémelhárításnak, majd átkerült a belső elhárításhoz, "de nem súgott be senkit, nem ártott senkinek". Bárándy György azt nyilatkozta: nem működött együtt az állambiztonsággal, de azt nem tagadta, hogy néha megkeresték "ezzel vagy azzal". Egy példát is említett: "a francia nagykövet megkért, hogy kérdezzem meg, mi van az egyházügyi hivatalban", amit teljesített is.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
tavasz
Múlt-kor magazin 2010
- Az igazi Trebitsch
- Magyarországi gyász Sztálinért: "Meghalt mélységes megrendelésre"
- Romkert: egy Vas megyei kastély kálváriája
- Két magyar motoros kalandjai a Föld körül
- A kannibál gróf kalandjai
- Március 15. vagy április 11.? Egy nemzeti ünnep viszontagságai
- Hidegre tett konfliktus: harc az Antarktiszért
- Hogyan vált a házastársi erőszak bűncselekménnyé?
- A heraldikai káposzta története Ambrus Lajos tolmácsolásában
- Művészfeleségek munkáiból készít kiállítássorozatot a szentendrei Ferenczy Múzeum 12:20
- Ritka Caravaggio-festményt állítottak ki Rómában 11:20
- Már az első percben gólt rúgott az Aranycsapat az évszázad mérkőzésén 08:20
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére tegnap
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán tegnap
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király tegnap
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában tegnap
- Az aszódi Podmaniczky–Széchényi-kastély tegnap