Thaly Kálmán

Thaly Lajos megyei főbíró és nagymádi Barthalos Katalin fia. 1850-ben Pozsonyba ment gimnáziumba, azután Pápára, ahol középiskolai tanulmányait befejezte. 1856-60-ban jogot és bölcsészetet tanult a pesti egyetemen. 1860-64-ben a Pesti Napló munkatársa, majd 1864-68-ban a pesti református főgimnáziumban a magyar irodalom tanára. 1869-75-ben miniszteri titkár, majd osztálytanácsos a Honvédelmi Minisztériumban, ahol különösen a katonai műnyelv kidolgozásán munkálkodott. 1875-ben állásáról politikai okokból lemondott, Pozsonyba költözött és történeti kutatásokkal foglalkozott. 1878-tól függetlenségi párti programmal Budapest-Ferencváros, 1881-től Debrecen I. választókerületének országgyűlési képviselője. A Függetlenségi és 48-as Párt másodelnöke. Az ő indítványára határozta el a képviselőház, hogy az ezredév emlékére az ország hét pontján emlékművet állíttat, és ezek kijelölésével és felállításával őt bízták meg kormánybiztosként. Az ezredéves országos kiállítás történelmi csoportjának egyik rendezője és alelnöke volt és a kiállítás aranyérmet kapott. A nagy obstrukció idején, amely gróf Tisza István kormánya ellen irányult, 1904-ben, az ellenzék az ő kérésére kötött fegyverszünetet és e működése elismeréséül az országgyűlési pártok emlékérmet verettek tiszteletére. A király az ő kérésére ekkor rendelte el II. Rákóczi Ferenc, Thököly Imre és több más bujdosó hamvainak hazaszállítását, amelyet Thaly már harminc év óta folyton sürgetett és a törvényhatóságokkal sürgettetett.

Pályáját 1855-ben szépirodalmi művekkel kezdte; számos saját versét a kuruc költészet emlékeiként közölte. A tudományos kutatás azóta tisztázta ezek szerzőségét. 1860-tól kibontakozott történeti kutatásainak középpontjában a Thököly- és Rákóczi-kor állt, amelyre vonatkozóan hatalmas forrásanyagot tárt fel, az ennek alapján írt műveit azonban gyakran a tudományos forráskritika hiánya jellemzi. Örököse lett Szalay kézirati hagyatékának, hatalmas anyaggyűjteményének, és megnyílt előtte sok addig érintetlen vagy alig bolygatott levéltár. Páratlan lehetőségek a becsvágyó fiatal kutató számára, akit egyaránt sarkallt az érdeklődés és az első közönségsiker. A maga módján élt is az adódó lehetőségekkel. Alig volt 27 esztendős, amikor a Rákóczi Tár első kötetét 1866-ban kiadta, s attól kezdve férfikora hosszú évtizedein át szinte minden esztendőben új kötetét jelentette meg annak, illetve az Archívum Rákóczianumnak, a napló-, emlékirat- és levél-gyűjteményeknek. Emellett százával ontotta (a korszerű forráskritikai követelmények mellőzésével) közleményeiben az érdekesnek ítélt iratok másolatait, vagy a tartalmi kivonatolást alig meghaladó feldolgozásukat. Olykor volt türelme ahhoz is, hogy csokorba gyűjtse az összekapcsolható adatokat, máskor előbukkanásuk percében pengette el őket a tékozló sietségével, amint az pl. a régi községi pecséteket rapszodikus egymásutánban bemutató 16 különálló közleményben tette. Ugyanakkor a monográfiák, a magasabb szintű, a feldolgozó történész-munka alkotásai viszonylag kis számmal bukkannak elő a forráskiadványok, közlemények, „adalékok", sőt „kalászatok" végtelen áradatában. Közel félévszázados történész munkásságából a pályakezdő Bottyán-monográfia meg a nagyszombati csatának és az 1707. évi dunántúli hadjáratnak feldolgozásai mellett az Ocskay-életrajz, a Rákóczi ifjúkorával és a Bercsényi-család történetével foglalkozó kötetek sorolhatók ide. Mégis a korszak egyik legünnepeltebb historikusa volt, a sikert főként politikai helyezkedésének, sőt ügyeskedésének köszönhette.

A magyar heraldikai és genealógiai társaság, az országos régészeti és embertani társulat, az országos műemlékek bizottságának beltagja, a milánói és torinói királyi tudományos Akadémia kültagja; a török császár Medsidje-rend harmadik osztályának, az olasz királyi Lázár- és San-Maurizio-rend tiszti lovagkeresztjének tulajdonosa. A Petőfi Társaság és a temesvári Arany Társaság tiszteleti s több vidéki közművelődési egyesület dísztagja volt. Az MTA levelező tagja 1864. január 20-tól, rendes tagja 1880. május 20-tól, tiszteleti tagja 1907. május 1-től. Az Akadémia kétszer is a II. osztály elnökének választotta; ezt a pozíciót 1904. május 10-től 1909. szeptember 26-ig viselte. 1867-75-ben a Magyar Történelmi Társulat titkára, 1889-97-ben másodalelnöke, 1898-tól első alelnöke. A kolozsvári egyetem díszdoktora (1896). 1908-ban megkapta az MTA nagyjutalmát. Székfoglalóját Bottyán János, II. Rákóczi Ferenc fejedelem vezénylő tábornoka címmel 1864. május 30-án, majd II. Rákóczi Ferenc fejedelem ifjúsága 1676-1701 címmel 1880. december 6-án tartotta.

Fő művei: Ne bántsd a magyart! Költői beszélyek, regék és balladák. Pest, 1857.; Zengő liget. Thaly Kálmán lírai és újabb elbeszélő költeményei. I-II. Pest, 1859.; Szabadság hajnala. Politikai költemények. Pest, 1861.; Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok. Összegyűjt., jegyz. I-II. Pest, 1864.; Bottyán János. Pest, 1865.; Késmárki Thököly Imre naplói és írásai. Pest, 1868.; Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez. I-II. Pest, 1872.; II. Rákóczi Ferenc leveleskönyvei. I-III. Bp., 1873-74.; Archívum Rákóczianum. I-X. Bp., 1873-89.; Az első hazai hírlap, 1705-1710. Bp. 1879., reprint kiadás: 1994.; Ocskay László. I-II. Bp., 1880., 2. kiad. 1905.; Dunántúli hadjárat 1707-ben. Bp., 1880.; Thaly Kálmán országgyűlési beszédei 1878-1881. Bp., 1881.; II. Rákóczi Ferenc fejedelem ifjúsága 1676-1701. Pozsony, 1881., 2. bőv. kiad., 1884.; Bercsényi Miklós leveleskönyvei, iratai. Bp., 1882.; Bottyán János s róla szóló iratok. Bp., 1883.; Irodalom- és míveltségtörténeti tanulmányok a Rákóczi-korból. Bp., 1885.; A székesi gróf Bercsényi-család 1525-1835. 1-10. Bp., 1885-92.; Kosztolányi Jávorka Ádám ezredes. Bp., 1888.; Rodostó és a bujdosók sírjai. Bp., 1889.; Rákóczi-emlékek Törökországban. 2. kiad. Bp., 1893.; Gróf Esterházy Antal kuruc generális tábori könyve 1706-1709. Bp., 1901.; De Saussure Czézár törökországi levelei. Bp., 1909.

Róla szóló irodalom: Várkonyi Ágnes: Thaly Kálmán és történetírása. Bp., 1961.; Zolnai Béla: Thaly, Ballagi, Riedl. Irodalomtörténet, 1961.; Bogoly József Ágoston: A szövegkritika filológiai fölénye. Tolnai Vilmos perdöntő kutatási eredményei a Thaly-féle kuruc balladák hitelességének kérdéséről. Magyar Tudomány, 1994.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

11. A kiegyezéshez vezető út, a kiegyezés tartalma és értékelése
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• Véreskezű zsarnokból Ferenc Jóska – hét évtized „a birodalom első hivatalnokaként”
• A Magyarországgal való kiegyezés felé mozdította el Bécset a königgrätzi vereség
• Külpolitikai kudarcok kényszerítették Bécset a Kiegyezésre
• Deák Ferenc tollba mondta a húsvéti cikket, hogy kézírását se ismerjék fel
• Ferenc József is fogadta az 1849-ben jelképesen felakasztott Andrássyt
• 10 tény a dualizmus kori Magyarországról
• Egyenes út vezetett a kiegyezéstől Trianonig? – az 1867. évi alku 150 év távlatából
• Kossuth a bukás biztosítékát, mások az ország aranykorát látták a Kiegyezésben
• Megoldódott Sisi koronázási fotóinak rejtélye