Marczali Henrik

Édesapja, Morgenstern Mihály rabbi volt, akinek gondolkodását meghatározta a reformkor szellemisége. Marczali (1875-ig Morgenstern) Henrik alsóbb iskoláit atyja vezetése mellett otthon, középiskoláit Győrött és Pápán (a Pápai Református Kollégiumban) végezte. A kisfiú már négyévesen írt és olvasott, öt-hat éves korában tudott héberül és németül, nyolcéves korától latinul tanult. 1870-ben iratkozott be a pesti egyetem bölcsészeti tanfolyamára. 1873-ban történelem-földrajz szakos tanári, 1878-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett a budapesti egyetemen. 1875 és 1877 között a vallás- és közoktatási minisztérium kétéves ösztöndíjával külföldön, a berlini, a párizsi, a londoni, végül az oxfordi egyetemen tanult. Mindenhol a legnevesebb történész professzorokat hallgatta (pl. Mommsen, Georges Perrot stb.). Németországi tanulmányútja során ismerkedett meg az akkor már aggastyán Leopol Rankeval, aki nagy hatással volt rá. Élete végéig emlegette azt, hogy Ranke neki egyedül szabályszerű egyetemi előadást tartott. Egyike volt azoknak a múlt század második felében kutatni, műveket kiadni kezdő történészeknek, akik már nem az egyházi vagy jogi pálya mellett foglalkoztak a történettudománnyal, hanem ifjúságuktól erre készültek fel. 1878-tól a budapesti gyakorlógimnázium helyettes, 1880-tól rendes tanára. 1878-tól a budapesti egyetemen magántanár, az egyetemes történelem helyettes tanára. Személyében került a budapesti egyetemre az első olyan oktató, aki módszeres képzésben részesült 1886-tól a történeti szeminárium vezető tanára, 1895-től a magyar történelem nyilvános rendes tanára. 1912-től a történeti szeminárium igazgatója. A Tanácsköztársaság idején (1919) az egyébként nem működő levéltári tanács elnöke. Az 1867-es kiegyezés híve volt, liberális polgár, akinek az értékrendjét támadták az 1918-1919-es forradalmak, különösen Kun Béláék proletárdiktatúrája A proletárdiktatúra bukása után, 1919 őszén szabadságolták, majd 1924-ben végkielégítéssel nyugdíjazták.

Munkássága az egész magyar történelemre kiterjedt. Csak történettudós volt, és nem is akart más lenni. Ebben a nyugati útján megismert, a módszeres kutatást egyedüli életcéljuknak tekintő polgári történettudósoknak hatását látható. Hatalmas tudásanyaggal rendelkezett. Munkái mindig saját kutatásain alapultak. Forrásanyagát - szemléletének és a korszak előbb vázolt általános történetfelfogásának korlátai között - szelekcióval és éles forrás-kritikával használta. 1880-ban (24 éves korában) adta közre „A magyar történet kútfői az Árpádok korában" című munkáját, amely ugyan terjedelemben eléggé kicsiny - mindössze 135 oldal -, ugyanakkor egy addig majdnem teljesen ismeretlen területen, a magyar koraközépkor kútfőinek kritikájában volt úttörő. Alaposan feltárta Anonymus forrásait, és annak ellenére, hogy ő IV. Béla jegyzőjének tekinti a Gesta szerzőjét, mindmáig ez a munkája alapvető a kérdés kutatásában. Emellett behatóan foglalkozott újkori egyetemes történettel is. Elsőnek dolgozta fel részletesebb munkákban hazánk 18. századi történelmét. Tízéves kutatómunkájának az eredménye egy háromkötetes mű megjelentetése volt II. József és II. Lipót uralkodásáról. Az 1880-as években vállalkozott arra, hogy a készülő nyolckötetes egyetemes történeti munkában is részt vegyen; három kötetben írta meg az emberiség történetét a reformáció korától 1830-ig. Ez a munka azért volt nagy vállalkozás, mert addig nem adtak ki önálló magyar történészek által írt és szerkesztett egyetemes történeti munkákat, csak külföldi műveket fordítottak le magyarra. 1892-ben adta ki művének folytatását, az egyetemes történelem 1830 és 1880 közötti időszakának történetét. Marczali abban is elsősorban a forrásokra, illetve a legújabb történeti munkákra támaszkodott. Munkájában nagyon fontos szerepet kapott a magyar történelemnek az 1825-től történő bemutatása is, lényegesnek tartotta, hogy Magyarország történetét belehelyezze az európai események menetébe. Történészi felfogására nagy hatással volt Ranke, illetve Macaulay módszere. A történelemben meghatározó szerepet tulajdonított az államnak és a nemzetnek; véleménye szerint az eszmék az intézményeken keresztül formálják a történelmet. A Pallas Nagy Lexikonában a magyar újkori történelemre vonatkozó szócikkeket fogalmazta meg. 1898-tól szerkesztette és újkori részében írta a Nagy Képes Világtörténet című sorozatot. Tanítványai között volt – későbbi történetírói vitájuk ellenére – Hóman Bálint és Szekfű Gyula is.

1895. február 14-étől a Magyar Történelmi Társulat igazgató választmányi tagja volt. Az MTA levelező tagja 1893. május 12-től. Akadémiai székfoglalóját Egyetemes és nemzeti történelem címmel 1894. január 15-én tartotta.

Fő művei: A földrajzi viszonyok befolyása Magyarország történetére. Bp., 1874.; A magyar történet kútfői az Árpádok korában. Bp., 1880.; Magyarország története II. József korában. I-III. Bp., 1881-88.; Az újkor története. I-III. Bp., 1883-86.; Gróf Pálffy Miklós főkancellár emlékiratai Magyarország kormányzásáról. Bp., 1884.; Mária Terézia. Bp., 1891., reprint kiad. Bp., 1987.; A legújabb kor története 1825-1880. Bp., 1892.; A vezérek kora és a királyság megalapítása. A magyar nemzet története, I. Bp., 1895.; reprint kiad. 1995.; Magyarország története az Árpádok korában (1038-1301). Bp., 1896., reprint kiad. 1995.; Magyarország története III. Károlytól a bécsi congressusig (1711-1825). Bp., 1898., reprint kiad. 1999.; Az Árpádok és Dalmácia. Bp., 1898.; Gróf Leiningen Károly honvédtábornok levelei és naplói 1848-49. Ford., bev. Bp., 1900.; Nagy Képes Világtörténet. VII-XII. Bp., 1901-05.; A magyar történet kútfőinek kézikönyve. Szerk. Angyal Dáviddal, Mika Sándorral. Bp., 1902.; A nemzetiség történetbölcseleti szempontból. Bp., 1905. Az 1790/91-diki országgyűlés története. I-II. Bp., 1907.; Hungary in the eighteenth century. Cambridge, 1910.; Ungarische Verfassungsgeschichte. Tubingen, 1910.; Ungarisches Verfassungsrecht. Tubingen, 1911.; Magyarország története. Bp., 1911., reprint kiad. 1998.; Világpolitika és világgazdaság. Bp., 1918.; A katonai Mária Terézia-rend körül. Bp., 1934.; Világtörténelem - magyar történelem. Vál., bev. Gunst Péter. Bp., 1982.

Róla szóló irodalom: Hajnal István: Marczali Henrik. Századok, 1940.; Tóth Zoltán: Marczali Henrik levelező tag emlékezete. Bp., 1947.; Lederer Emma: Marczali Henrik helye a magyar polgári történettudományban. Századok, 1962.; Gunst Péter: Marczali Henrik. Bp., 1983.; Gunst Péter: Marczali Henrik történetírói pályakezdése. Századok, 1987.; Marczali Henrik: Emlékeim. Gunst Péter utószavával, Bp., 2000.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2012

• Öveges professzor, mindenki fizikatanára
• Tabutörő stációk: Szexuális forradalom – szexuális ellenforradalom
• A japán-amerikaiak internálása a második világháborúban
• Vietnam öröksége - Irak árnyéka
• Szex, szerelem, testiség a szocializmusban
• Balatonederics: A fekete kastély kísérteties históriája
• Variációk Fidel Castro likvidálására
• Kossuth „búcsúja” prózában és versben
• Megmentésre váró hungarikumok