Őrült uralkodók

Kiadták a németeknek az SS Rettegett Ivánját

2009. május 14. 12:54 MTI

Egy 1942-ben kiállított SS-igazolvány képezi a legfontosabb tárgyi bizonyítékot John Demjanjuk ellen, akit azzal vádol a müncheni ügyészség, hogy 1943 tavaszától őszéig lágerőrként dolgozott egy koncentrációs táborban, és közreműködött több tízezer zsidó meggyilkolásában.


Az 1393. sorszámot viselő, az SS trawniki (Lengyelország) kiképzőtáborában kiállított igazolványon jól olvasható az a szolgálati megjegyzés is, hogy tulajdonosát, Ivan Demjanjukot 1943. március 27-én "átvezényelték" Sobiborba. Az ottani tábor pedig - ellentétben a nácik által létrehozott koncentrációs táborok többségével - kifejezetten haláltábor volt. Míg a "munkatáborokban" csak a dolgozni képtelen foglyokat gyilkolták meg, addig a haláltáborokba küldött zsidóknak, romáknak semmi esélyük nem volt az életben maradásra. Ezzel mind a német (SS) tisztek és parancsnokok, mind a megszállt államokból toborzott (ukrán, észt, lett, litván, lengyel) segédszemélyzet tisztában volt.



Emiatt - a munkatáborok egykori őreivel ellentétben - Demjanjuk nem hivatkozhat arra, hogy nem tudott a foglyok módszeres legyilkolásáról - mutatott rá az ARD televízióban Kurt Schrimm német főügyész. A ludwigsburgi ZANSV (náci bűntettek felderítését végző központi hivatal) vezetője a közszolgálati adóban leszögezte: mindazok, akik Sobiborban (illetve Majdanekben, Treblinkában, Belzecben, Auschwitz-Birkenauban, vagyis a náci haláltáborokban) szolgáltak, bűnrészesek voltak. Schrimm nem zárta ki, hogy Demjanjuk után még további "kis halak" perbe fogására is sor kerülhet.

A sobibori táborból 1943 októberében megszökött rabok később arról számoltak be, hogy a zuhanyozóknak álcázott gázkamrákat 20-30 SS-legény és mintegy 120 "trawniki" segéderő üzemeltette. Ebben a táborban, amely 1942 tavasza és 1943 ősze között működött, összesen körülbelül negyedmillió zsidót gyilkoltak meg. A szovjet hadifoglyokból toborzott segéderők az SS parancsait hajtották végre: közreműködtek a gettók kiürítésében, a zsidók bevagonírozásában, illetve a célállomások vasúti rámpáiról a gázkamrákba hajtásában. Ők működtették a gázkamrákat, és részben ők adták a tömeges agyonlövések kivégzőosztagait. A Szovjetunióban utóbb mintegy ezer "trawnikit" állítottak bíróság elé; kollaboránsként csaknem mindegyiküket elmarasztalták, néhányukat ki is végezték.

Németországban viszont jóval enyhébb volt a bírói szigor. 1965-ben például Hagenben fogtak perbe 12 főt a sobibori tábor SS-személyzetéből (ők tehát valószínűleg Demjanjuk feljebbvalói voltak). A vádlottak közül ötöt fölmentett a bíróság. "Normál esetben" a gyilkoló gépezet alsó szintjén tevékenykedő személyek ellen még vádat sem emeltek - idézte a Frankfurter Allgemeine Zeitung a 60-as évek közkeletű hozzáállását a náci bűnözők tetteihez.

Demjanjukra először a 70-es években figyeltek föl az Egyesült Államok hatóságai, miután rájöttek, hogy a világháború után befogadott külföldiek között számos "segéderő" is amerikai állampolgársághoz jutott. Az ukrán férfi SS-igazolványát az egykori kollaboránsok leleplezése végett létrehozott OSI (Office of Special Investigations) a szovjetektől kapta meg. Az igazolványkép alapján a treblinkai haláltábor néhány egykori foglya Demjanjukban vélte fölismerni a tábor egy szadista őrét, aki Rettegett Iván gúnynéven volt közismert. Demjanjukot az amerikai hatóságok 1986-ban kiadták Izraelnek, egy jeruzsálemi bíróság két évvel később bűnösnek mondta ki. A halálos ítélet kimondása a levegőben lógott. Életben maradását a vádlott a Szovjetunió felbomlásának köszönhette.

Az 1991 után hozzáférhetővé vált levéltárakból új dokumentumok kerültek elő. Ráadásul mentőtanúk is akadtak, akik azt vallották: nem Demjanjuk, hanem egy bizonyos Ivan Marcsenko volt a treblinkai tábor rettegett szadista őre. (Ő még a háború alatt meghalt.) Az izraeli legfelsőbb bíróság így 1993-ban megsemmisítette az ítéletet, és a "nem annyira rettegett Iván" (mint megfigyelők akkoriban írták) visszatérhetett az Egyesült Államokba, visszakapva amerikai állampolgárságát.

Szükség van-e még egyáltalán egy náci "kis hal" müncheni büntetőperére? - tett föl a kérdést az ARD televízió. Igen - válaszolt a hétfő esti Tagesthemen adásban Georg Hafner újságíró. Szükség van, mégpedig azért, mert a gyilkosság nem évül el - tömeggyilkosság pedig különösen nem. Szükség van azért is, mert a német igazságszolgáltatás már túl sok tettest hagyott futni trehányságból, gondatlanságból, cimboraságból vagy eltussolási szándékból. És azért is szükség van Demjanjuk perére, mert a tettesek vallomásai újfent bizonyítékkal szolgálnak a zsidók terhére elkövetett tömeggyilkosságokra, amelyeket ma egyesek el akarnak felejteni, mások pedig nem hajlandók tudomásul venni.

2019. nyár: Őrült uralkodók
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!