Fasiszta bevonulással ért véget a spanyol polgárháború

Spanyolországban Primo de Rivera tábornok XIII. Alfonz király támogatásával már 1923-ban megkísérelte egy fasiszta diktatúra bevezetését, de 1930-ban lemondásra kényszerült. Egy évvel később megdöntötték a királyságot, a köztársaság középbal kormánya demokratikus alkotmányt fogadott el, földreformot hajtott végre és elválasztotta az államot és az egyházat. 1933-ban, a gazdasági válság csúcspontján a jobboldal került hatalomra, amely visszavonta elődei demokratikus intézkedéseit és leverte a munkások megmozdulásait. 1936-ban az újabb választásokon a baloldali egységfront elsöprő győzelmet aratott, de a jobboldal ebbe nem nyugodott bele, az országot elöntötte az erőszak.

1936. július 17-18-án katonai felkelés kezdődött a köztársasági kormány ellen. A szélsőjobboldali falangisták több városban megszállták a stratégiailag fontos pontokat, a marokkói lázadó csapatok partra szálltak Dél-Spanyolországban. A lázadók az ország egyharmadát tudták elfoglalni, a többi területen a kormány meg tudta szilárdítani hatalmát. 1936 őszén a baloldali erőket tömörítő kormány élére Largo Caballo került, míg a nacionalista erők 1936. október 1-jén Francót kiáltották ki főparancsnoknak (generalisszimusz) és államfőnek, a tábornok később felvette a caudillo (vezér) címet is.

A nagyhatalmak szóban a be nem avatkozás mellett álltak ki, de a gyakorlatban mindkét fél kapott külföldi támogatást. Németország és Olaszország hadianyag-szállításokkal és önkéntesnek álcázott katonákkal segítette a lázadókat, a spanyolországi hadműveleteket tapasztalatszerzésre használó német Wehrmacht repülőgépei bombázták le a baszk Guernicát. Moszkva fegyverrel, hitellel és tanácsadókkal segítette köztársaságiakat, a Komintern által toborzott nemzetközi brigádokban több tízezren (köztük magyarok is) harcoltak.

A nacionalisták 1936 novemberében Madrid határáig jutottak, de itt megállították őket. 1937 első felében a baloldalon belül összecsapások robbantak ki a kommunisták, anarchisták és trockisták között. A lázadók 1938 áprilisában kijutottak a Földközi-tengerhez, kettészakítva a köztársasági Spanyolországot, majd 1939 januárjában elfoglalták Barcelonát. 1939 tavaszán a madridi helyőrség fellázadt, átvette a hatalmat a kommunistáktól. A főváros március 28-án kapitulált, a caudillo április 1-jén befejezettnek nyilvánította a polgárháborút. Spanyolország azonnal barátsági szerződést kötött a hitleri Németországgal és kilépett a Népszövetségből.

A háború hat évnyi nemzeti jövedelmet emésztett fel, az áldozatok számát 600-800 ezerre, az emigránsokét 300-400 ezerre teszik, a következő években legalább 100 ezer embert végeztek ki. A sebek nagyon lassan hegednek be. A gazdaság csak a hatvanas évekre heverte ki a veszteségeket, a társadalaom teljesen még ma sem. A polgárháború és a Franco-diktatúra megítélése korántsem egységes, az áldozatok rehabilitálásának ügye még mindig viharokat kavar.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

zsidóság

• Embertelen körülményekkel szembesültek a budapesti nagy gettó lakói
• Már gyermekkorában tragédiák kísérték Radnóti Miklós életét
• Szenes Hanna a Szentföldön maradhatott volna, de visszatért, hogy segítsen
• Ágyúkkal támogatta Ganz Ábrahám a magyar szabadságharcot
• Munkaszolgálatosok a keleti fronton
• Eredménytelenül szervezett titkos béketárgyalásokat David Ben-Gurion
• Kémből vált befolyásos üzletemberré az embermentő Oskar Schindler 
• Mit lehetett tudni a holokausztról 1944-ben Magyarországon?
• Több ezer zsidó életét mentette meg a holokauszt idején Ángel Sanz Briz