7 végzetes pillanat

Paráználkodással vádolták a reformkor diósgyőri plébánosát

2008. november 22. 14:29 Fazekas Csaba

1844 elején névtelen feljelentés érdekezett az egri főegyházmegyei hatósághoz Mihálik András diósgyőri plébános ellen. Abban a katolikus papokkal kapcsolatban gyakran felbukkanó általános kifogásokat tették szóvá, elsősorban a plébános alaposan kifogásolható erkölcsi magaviseletét illetően.

Mihálik András majdnem két évtizeden át, 1829-1847 között volt a diósgyőri egyházközség plébánosa, 1792-ben született és 1816-ban szentelték pappá. Vagyis amikor a feljelentés róla született, már elmúlt 50 éves, tekintélyes egyházi szolgálat állt a háta mögött, jelentős részben a diósgyőri plébánián. (Borsod vármegye táblabírájává is választotta.) Egy alapvetően református hátterű, a 18. században újjászervezett mezővárosi plébánián kellett szolgálnia, ahol a - betelepüléseknek köszönhetően - a katolikus lakosság éppen a reformkor évtizedeiben érte utol, majd haladta meg a református népességet.

Egyelőre nem tudjuk, a Mihálik Andrást kicsapongó, parázna életmóddal, egyházi személyhez méltatlan magatartással vádoló levélnek mennyi az igazságtartalma. A feljelentés szerzőjének személyét homály fedi, az bizonyos azonban, hogy helyi, a viszonyokat jól ismerő, valamelyest művelt, de bizonyosan egyszerű sorsú ember lehetett.

Számos hétköznapi, a helyi közösséget nyilván "tematizáló" történetet ad elő (nyilván saját szemüvegén keresztül), amelyeknek életszerűségéből következően legalábbis fültanúja volt. Szinte végig megnevezi a konkrét, nem egyszer a diósgyőri koronauradalomban jól ismert személyeket, akiktől történeteket hallott, vagy akik tanúsíthatják az általa mondottakat. Szövegéből úgy tűnik, bátran tett szóvá mások által is ismerhető, ellenőrizhető vádakat, például a paplak falára titokban festett minősítést, nyilvánosan elhangzott vagy megtörtént eseteket. (Például a templomi ülésrendben a helyiek által tiszteletben álló asszony helyére személyének kedvesebb nő ültetését, egy alkalommal állítólagos bezáratását stb.)

A katolikus papokkal kapcsolatban gyakran felbukkanó általános kifogásokat tett szóvá, elsősorban a plébános alaposan kifogásolható erkölcsi magaviseletét illetően. A szexuális kicsapongásokban szinte "elmaradhatatlan" a gazdasszonyához (házvezetőnőjéhez) fűződő viszony taglalása, akit szintén feslett erkölcsökkel (törvénytelen gyerekkel, káromkodással, hatalmaskodással) jellemez. De papi mivoltából fakadó élethelyzetekben (gyónás, jegyesoktatás stb.) kiszolgáltatott nőkkel való visszaéléseket is a plébános szemére vet.

A levél szerzője ugyan számon kéri rajta a követésre nem méltó életvitelt, egy helyen azonban elárulja, hogy mindezzel inkább az a baja, hogy a pap kérkedett erkölcstelenségével és nem is akarta titokban tartani ("ördög vigye csak okosan tenné, amit tesz, ne volna botránkozásra a népnek"), folyton érzékeltette, hogy neki mindent szabad. Emellett felemlegette a másokkal szemben erőszakos, káromkodó magatartását, illetve anyagiasságát is, például a legkülönbözőbb üzleteléseket, az egyszerű emberek anyagi kihasználását ("bitangba" dolgoztatást), hatalmaskodást (a heves vérmérsékletű gazdasszonyával anyagi vitába keveredő fiú bíróság elé citálását, a temetőkertbe tévedt ökör gazdájával való fizettetést), az egyház ügyeivel kapcsolatos kiadások öncélú lebonyolítását stb. Mindezzel természetesen összefügg, hogy a lelkipásztori szolgálatait elhanyagolja, papi teendőivel kapcsolatos előírásokat nem vagy rosszul ismeri és a helyi közösség lelki igényeinek nem tud megfelelni. (Nem tud prédikálni, "nyomorult bunkóforma kezeivel" hadonászik az oltárnál stb.)

Nem csoda, hogy a szerző hangsúlyozza, hogy ilyen embernél még a gyónás szentségét sem kívánja igénybe venni. A névtelen levél tanulságos korrajz is, hiszen megemlíti benne a büntetőjogi reform épp az 1840-es években a polgári átalakulás középpontjába került kérdését (a testi fenyítés eltörlését), a hétköznapi erkölcsök meglazulását (például a káromkodás elterjedését), illetve az egyházakkal kapcsolatosan azt a szemléletet, amely a papokat nem önkényes, törvény felett álló, hanem tetteikért felelősségre vonható személyekként kezelte.

Az ominózus feljelentő levél

A panaszos levél eredetileg az alábbi kötetben jelent meg: Tanulmányok az 50 éves Bana Jocó tiszteletére. Szerk.: Katona Csaba. Palatia Nyomda és Kiadó, Győr, 2006. 176 p.

2018. tél: 7 végzetes pillanat
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!