Koncepciós perek az 1956-os forradalom után
2008. november 6. 08:54 Nőt Bálint
1956. november 4-ét követően a Kádár János vezette kormány, a párt, valamint a szovjet vezetés együttműködésével megkezdte Magyarországon a "rend" helyreállítását. A következőkben az ismertebb Nagy Imre-per helyett dr. Szilágyi József büntetőeljárásán keresztül mutatjuk be, milyen jogszabályokkal segítették elő a politikai-ideológia rend helyreállítását.
A koncepciós jellegű pereket megalapozó jogszabályok
Az 1956-1963 között lezajlott politikai pereket nem lehetett volna lefolytatni az akkor hatályos büntető anyagi és eljárásjogi szabályok kiegészítése nélkül. A kor „törvényalkotója”, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa az egyszerűség kedvéért kivette ezt a terhet az Országgyűlés hatásköréből és törvényerejű rendeleteket alkotott. A koncepciós jellegű pereket a következő rendeletek segítették:
1. Az 1956. évi 22. törvényerejű rendelet az egyes bűncselekmények tekintetében a büntetőeljárás egyszerűsítéséről. A megalkotott szabály alapján vádirat nélkül volt bíróság elé állítható, akit szándékos emberölés, rablás, lőfegyver jogtalan használatával elkövetett bűntett miatt értek tetten. A rendelet a gyakorlatban nem került alkalmazásra.
2. Az 1956. évi 28. és 32. törvényerejű rendelet vezette be a rögtönítélő bíráskodást. A rögtönítélő bíráskodás hatálya kiterjedt a gyilkosságra, a szándékos emberölésre, a gyújtogatásra, a rablásra, a fosztogatásra, a 100 főt meghaladó állandó dolgozóval rendelkező közérdekű üzemek vagy a közösség életszükségleteinek ellátására szolgáló üzemek szándékos megrongálásával elkövetett bűntettekre, illetve e bűntettek kísérleteire, továbbá lőfegyver, lőszer, robbanóanyag, robbanószer engedély nélküli birtoklására. Valamennyi felsorolt bűncselekményre a bíróság akár halálbüntetést is kiszabhatott. A rögtönítélő bíróságok fennállásuk alatt 70 halálos ítéletet hoztak.
3. A 6/1956. kormányrendelet tartalmazta a rögtönbíráskodás részletes szabályait. Az eljárás leghosszabb időtartama háromszor huszonnégy óra lehetett, az eljárás a szóbeliségre és a nyilvánosság teljes kizárására épült. A tárgyaláson az ügyész szóban terjesztette elő a vádat, a bíróság ítélete ellen fellebbezésnek nem volt helye. Az elítéltet kegyelemre az eljáró bíróság ajánlhatta, ám amennyiben úgy látta, az elítélt nem jogosult a kegyelemre, a büntetést az ítélet kihirdetését követő két órán belül végre is hajtatta.
4. Az 1957. évi 4. törvényerejű rendelet foglalta magában a gyorsított büntetőeljárás szabályait. A rendelet következtében a megyei bíróságokon és a fővárosi bíróságon létrejöttek az úgynevezett külön tanácsok. Hatáskörükbe az államrend elleni szervezkedés, a lázítás, a hűtlenség, a betöréses lopás és a közlekedés szándékos veszélyeztetése tartozott.
5. Az 1957. évi 25. törvényerejű rendelet alapján állították fel a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsát. A Tanács egy hivatásos bíróból és négy ülnökből állt. A kor sajátossága, hogy a népbírákat a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Intéző Bizottsága választotta. Az 1957. április 6-án megtartott szavazáson a Népbírósági Tanács tagja lett Bíró Mihály cipész, Rudas Ernő asztalos (később Csepelen párttitkár), Massi Lajos hentes, Lakatos Péterné a Budapesti Pártbizottság függetlenített agitációs és propaganda előadója. A legfőbb ügyész itt emelhetett vádat, valamint a Legfelsőbb Bíróság elnöke első fokon bármilyen ügyet ide utalhatott, illetve vádirat nélkül bárkit a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa elé állíthatott. Alkalmazhatók voltak a gyorsított eljárás szabályai, a Népbírósági Tanács előtt bármilyen első fokon eljáró bíróság által hozott ítéletet megfellebbezhettek, és a vádlott javára bejelentett fellebbezés esetén is fennállt a lehetőség, hogy a bíróság a vádlottra súlyosabb, akár halálos ítéletet szab ki.
6. Az 1957. évi 34. törvényerejű rendelet hozta létre a megyei népbíróságokat és a fővárosi népbíróságot. Budapesten kívül Győrben, Pécsen, Miskolcon és Szegeden működött népbírósági tanács. A népbírósági tanács egy hivatásos bíróból és két népbíróból állt. A népbírósági tanácsok halálbüntetést, életfogytig, illetve öttől tizenöt évig terjedő börtönbüntetést szabhattak ki. A megyei népbírósági tanácsok 1958 tavaszára befejezték tevékenységüket.
Az MSZMP és az Igazságügyi Minisztérium először 1959-ben tárgyalt a népbírósági tanácsokról szóló jogszabályok hatályon kívül helyezéséről. Erre 1961-ben került sor a Nezvál Ferenc igazságügyi-miniszter által javasolt módon, azzal, ha a helyzet úgy hozza, azonnal hatályba léptethetők lesznek.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
Szilágyi József
Debrecenben született 1917-ben. A református gimnáziumban érettségizett, majd ugyanitt, a Tisza István Egyetem Jogtudományi Karán szerzett diplomát 1939-ben. Egyetemi hallgatóként bekapcsolódott a Márciusi Front tevékenységébe, a demokratikus erők antifasiszta összefogását szorgalmazta. 1938-ban tagja lett az illegális kommunista pártnak. 1940 tavaszán letartóztatták, és társadalmi rend felforgatásának vádjával három év fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélték. 1944. március 15-én szabadult, ezt követően a háború végéig bujkált. 1944 végén Debrecen rendőrkapitánya, majd a kommunista párt megbízza az országos rendőrkapitányság megszervezésével. 1947–1949 a pártközpont katonai, karhatalmi osztályának a vezetője, 1948-tól az MDP Központi Ellenőrző Bizottság tagja.
Miután 1949-ben megkérdőjelezte a Rajk és társai elleni vádak megalapozottságát, tisztségeiből leváltották, a következő évtől vállalati osztályvezetőként dolgozott a Terményforgalmi Vállalatnál. 1953 után Nagy Imre köréhez csatlakozott, 1956 elején kizárták az MDP-ből. 1953-tól a Budapesti Műszaki Egyetem esti tagozatos hallgatója gépészeti szakon. 1956. október 13-án a barátok és bajtársak nevében ő búcsúztatta a néphadsereg rehabilitált főtisztjeit az újratemetésen. Október 22-én részt vett és felszólalt a műegyetemi nagygyűlésen. A forradalom első napjaiban a BM Budapesti Főosztályán Kopácsi Sándor mellett dolgozott. Tagja volt annak a Nagy Imréhez közeli személyekből álló csoportnak, amely október 27-én felkereste a miniszterelnököt, hogy meggyőzze őt a politikai irányváltás szükségességéről.
Október 28-a után Széll Jenővel megszervezte, majd vezette Nagy Imre miniszterelnöki titkárságát. November 4-én családjával együtt a jugoszláv követségre menekült, 22-e után őt is Romániába internálták. Snagovban tartóztatták le 1957. március 27-én. A vizsgálat során a nyomozók kérdéseire megtagadta a választ, szenvedélyesen védte igazát, éhségsztrájkot folytatott. A per megkezdésekor minden együttműködést megtagadott, ezért tárgyalták ügyét vádlott-társaiétól elkülönítve. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Vida Ferenc elnökletével 1958. április 22-én – a Nagy Imre-pertől elkülönítve – szervezkedés kezdeményezése vádjával halálra ítélte a fellebbezés lehetősége nélkül. 24-én kivégezték.
- Súlyos társadalmi problémákra hívta fel a figyelmet regényeiben Aldous Huxley 20:20
- Sokszor napokig viselte ugyanazt a ruhát Hetty Green, a milliárdos üzletasszony 19:05
- Többször vezette ki Franciaországot a válságból Charles de Gaulle 16:05
- Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter 15:05
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását 09:06
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély 09:05
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
