Tényleg létezett a titkos szovjet delfinkommandó

Az egység kialakításáról 1965-ben született döntés Amerikából érkezett hírek nyomán. A feladattal megbízott neves hírszerző, Viktor Kalganov a Krím-félszigeti Szevasztopol közelében, a Kazacsje öbölben szervezte meg a katonai delfináriumot, hivatalosan a 13032-K egységet - avagy a 75-ös területet - mondta el Kalganov fia, Andrej a Moszkovszkij Komszomolec című lapnak. Ezután kezdték befogni a tengeri emlősöket, de évekig csak a befogást és főleg a delfinek tartását tanulták, és később láttak hozzá kiképzésükhöz.

1971-ben az öböl bejáratánál két egymástól 700 méterre lévő ketrecben már folyamatos őrszolgálatot teljesítettek a harci delfinek. Ha szokatlant észleltek, megnyomtak egy pedált, a jelre az idomárok hozzájuk rohantak, s rájuk adtak egy titánból készült konstrukciót. Ennek része volt egy szájkosár, rajta pisztollyal, amely elsült, amint a delfin megbökött valamit, például egy víz alatt érkező diverzánst. A felszerelések kidolgozásával több mint 35 tudományos intézetben foglalkoztak. Mivel a delfinek nem szerették az "egyenruhát", később már arra tanították őket, hogy letépjék az ellenségről a búvármaszkot.

Deszantos delfineket is képeztek arra az esetre, ha olyan helyen kell bevetni őket, ahová nem tudnak elúszni órák alatt. Repülőgépről, ejtőernyővel engedték le őket, s csak egyetlen állat esett áldozatul, amikor egy ejtőernyő nem nyílt ki. Felmerült, hogy kamikázékká képezzék ki a delfineket, de az okos állatok megérezhettek valamit, mert ezeken a gyakorlatokon nem voltak hajlandók együttműködni. Próbálkoztak agyukba ültetett, mozgásukat irányítani képes elektródákkal is, de ez túl költségesnek és bonyolultnak bizonyult.

A legtehetségesebb uszonyos "harcosokat" aknakeresőkké képezték ki, mivel ők természet adta lokátorukkal több százméteres távolságról is észlelik a tárgyakat, amelyeket ember nem találna meg. Az aknára kellett ejteniük egy kis szerkezetet, abból bója emelkedett a felszínre, s az aknát aztán emberek hozták fel. A kiképzett delfinek mindig visszatértek: vagy megszokták, hogy etetik őket, vagy az emberek közelsége tetszett nekik, vagy talán szerettek katonásdit játszani.

Andrej Kalganov, aki maga is búvárdiverzánsi kiképzést szerzett, 1988-ig dolgozott a katonai delfináriumban, s csak nehezen szabadult a szigorúan titkos intézményből. Évek óta egy jaltai delfináriumban idomít öt általa megmentett állatot, s ha sérült, vagy partra vetődött delfint látnak a tágabb környéken, őt hívják. A Szovjetunió széthullása után a 75-ös terület Ukrajnához került. Kalganov szerint ma már sehol nem alkalmaznak delfineket katonai célokra, mivel az állatok a mai haditechnikával nem tudnak versenyre kelni. Az egykori 75-ös terület honlapja szerint azonban ott ma "tengeri biotechnikai rendszerek kutatásával és bionikai alapon álló műszaki eszközök fejlesztésével" foglalkoznak.

Érdekesség, hogy Robert Merle Állati elmék című, katonai célokra kiképzett delfinekről szóló, 1967-ben megjelent regényét a szerző politikai fikciónak, sok kritikus tudományos fantasztikumnak tekintette.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2010

• Az aradi vértanúk özvegyei
• Jan van Eyck és a Rózsa-regény
• A végzetes vonzerejű asszony
• Rosszéletű nők kalandjai a szabadságharc idején
• Hová lettek a bűnösök?
• Erős, mint a Bors, avagy az első magyar munkásmozgalmi kalandfilm
• A mélység titka: magyar roncskutatók víz alatti kalandjai Fokvárostól a Balatonig
• Az eredeti Széchenyi az igazi
• Charles Lindbergh pálfordulása a technikai vívmányoktól a környezetvédelemig