A sztálini diktatúra egy iskolás leány szemével

Nyina családja hamar az NKVD látókörébe került: a lány apja, Szergej Ribin korábban az eszerek aktivistája volt. Mégis, fontos hangsúlyozni, hogy Nyina és családja nem történelmi, hanem egyszerű embereket takart. A NEP idején az apa szövetkezeti pékséget hozott létre, de az üzlet "túl jól" ment: rendszeresen küldtek pénzt politikai elítélteknek. Ribint 1929-ben tartóztatták le először. 1935-ben Kazahsztánba száműzték, 1937-ben harmadszor is letartóztatták; tíz év kényszermunkára ítélték.

Ez az "élmény" meghatározónak bizonyult Nyina politikai irányultságát tekintve. Az anya falusi tanítóként nevelte három lányát, de 1937-ben őt is behívták az NKVD-be. Őt és lányait öt év munkatáborra (ezt a kolimai börtönlágerben kellett letölteniük), majd belső száműzetésre ítélték. Nyinát Sztálin elleni terrorista akció szándékával vádolták. A vádiratot a kínzások és a pszichológiai nyomás hatására maga is aláírta. A lányt 1963-ban rehabilitálták.

Nyina a naplót 13 éves korában, 1932-ben kezdte írni. Az utolsó bejegyzés 1937. január 2-án született, egy nappal azelőtt, hogy az NKVD házkutatást tartott a lakásukban, és két hónappal az ítélet előtt. A napló maga három füzetből áll, a bejegyzések rendszertelen időközönként követik egymást. A napló elkobzásakor és áttanulmányozásakor az NKVD-tisztek piros tintával húzták alá a terhelő bizonyítéknak tűnő részeket; ezeket az aláhúzásokat a könyv is megőrizte. Az aláhúzott részek nagyrészt Nyina politikai jellegű megfigyeléseit és kritikáit tartalmazzák: Sztálin és a bolsevikok bűnlajstroma, a kommunizmus átlátszó illúziói mellett többek között ír az ukrajnai éhínségről, Kirov haláláról, a Makszim Gorkij lezuhanásáról, a szovjet pilóták által megmentett sarkkutatók ünnepélyes fogadásáról.

A politikai légkör roppant feszültségét alsóbb szinten az NKVD-tisztek házkutatásainak és razziáinak leírásai közvetítik, de a jegyrendszer és az általános szegénység "hétköznapjai" is megelevenednek. Az ebből is eredeztethető bűnözés és egyéb társadalmi anomáliák már-már természetesnek tűnnek a kamaszlány számára is: futólag, szinte érzelemmentesen írja le például anyja egyik barátnőjének és családjának brutális meggyilkolását.

A politikum mellett az orosz társadalom és szűkebben, az individuum leírása ezáltal talán még fontosabb elemei a naplónak. Az aláhúzott részek másik csoportját ugyanis Nyina öngyilkos, kamaszos depresszióra hajlamos gondolatai képezik. Ezeknek eredője az iskolai, viszonzatlan szerelem, az emberi és társas kapcsolatok értelmetlennek tűnő rendszere. Nyina jellemzi kortársait, a felnőtteket, de a korabeli szovjet iskola működéséről és "lélektanáról" is részletesen beszámol: jellemzi tanárait, valamint az iskolában jelenlevő képmutatást is. Az elemzések egy másik nagyobb csoportját pedig a szűkebb családi élet hétköznapjai alkotják. Nyina írói stílusa is letisztult, s a napló így rendkívül fontos kordokumentum: az élet minden területére kiterjedő panaszos hangulatjelentés a 30-as évek sztálini diktatúrájának világáról.

Nyina Lugovszkaja: "Élni akarok". Egy szovjet iskolás lány naplója 1932-1937. Ford.: Sarnyai Csaba. Európa, Bp., 2008. 540 oldal