Nem szívesen emlékezünk a Habsburg Monarchia negatívumaira

2008. június 29. 13:06

Európa történelmének mai alakulása azokban a jó és rossz döntésekben gyökerezik, amelyeket az egykori államhatalmak meghoztak - hangsúlyozta Pálinkás József.

Korábban

Ezerévnyi magyar történelem egy kötetben

Francia teoretikusok alapozták meg Trianon gondolatát

Békekötés az örökkévalóságnak

Rendbontástól tartottak az elfeledett nemzeti ünnepen

Mint Pálinkás József kifejtette, különböző csoportok, közösségek, az egyének gyakorta felteszik a kérdést, hogy kik is valójában. Ezt azonban csak akkor lehet megválaszolni, ha az érintettek `mélyen és őszintén ismerik a történelmüket, ismerik mindazokat az eseményeket, amelyek meghatározzák mai világunkat`. Egy ilyen végiggondolás, amelyre ez a konferencia is lehetőséget biztosít, hozzájárul `a mai döntésekhez, a mai életünkhöz`.

Glatz Ferenc akadémikus, a TTI igazgatója nyitóelőadásában arról beszélt, hogy 90 évnyi dezintegráció után miért kell a Monarchia története, felbomlása kapcsán az integrációról beszélni. `Vizsgálni kell, hogy mennyire volt adekvát a közép-európai térség viszonyai szempontjából a Monarchia, s mennyire a nemzetállami rendszer` - mondta.

Kontinensünk ugyanis az Egyesült Államok mögé szorult, s már-már utolérik a távol-keleti államok. E lemaradás okai egyrészt a nemzetállami partikularizmusban, másrészt a két világháborúban, a kitelepítésekben, a megsemmisítésben keresendő. "Hatmillió megsemmisítettről, 13 millió kitelepítettről, valamint húszmilliós háborús áldozatról beszélünk. Mindez elsősorban a férfilakosság kiesését okozta a mezőgazdasági és ipari termelésből" - hangsúlyozta az akadémikus.

Ismertetése szerint a Monarchia gyors fejlődését az 1860-as években bekövetkezett ipari forradalom korában az integráció tette lehetővé, amely biztosította a tőke és a munkaerő szabad áramlását, valamint a piacot. A termékek semmivel sem voltak rosszabbak, mint amelyeket az Egyesült Államokban gyártottak. 1918 után a külföldi tőkebefektetések a térségben a korábbinak a töredékére estek vissza, az infrastruktúrát pedig nemzetállami szempontok, s nem az ipari termelés igényei szerint fejlesztették, megszűnt a munkaerő szabad áramlása.

"A térség azért nem tudott 1918 után lépést tartani a világgal, mert hét nemzetállami gazdaságpolitika létezett" - mondta, hozzátéve, hogy a nemzetállamoknak előnye is volt, ez mindenekelőtt kulturális szempontokban nyilvánult meg, abban, hogy a régió fiataljai anyanyelvükön szocializálódtak. "Együtt kell vizsgálni az előnyöket és a hátrányokat" - hangsúlyozta Glatz Ferenc, hozzátéve, hogy a következő évtizedeket az integráció, az integrációs mozgás határozza meg. "Ez nemcsak politika, hanem társadalom, azaz migráció, amely kulturális változások sorozatát vonja maga után, de gazdaság, azaz tőkebefektetés is" - emelte ki.

Pók Attila, a TTI igazgatóhelyettese a konferencián szereplő témák között kiemelte az úgynevezett belső frontnak szentelt szekció ülését, amelyen azt vizsgálták, hogy a háború következtében a Monarchia különböző területein kialakuló a belső konfliktusok mennyire járultak hozzá a nemzetközi helyzet alakulásához, a birodalom felbomlásához, mennyire volt ez elkerülhetetlen, vagy mennyire lehetett volna bölcs politikai döntésekkel megelőzni. "Ez az egész monarchiakutatás egyik alapkérdése a Kárpát-medencei politikai határok átrendeződése szempontjából" - mondta Pók Attila.

Gerő András, a Habsburg Történeti Intézet igazgatója szerint, aki a birodalom kulturális örökségének szentelt szekcióban tartott előadást, a Monarchia "emlékezet-kulturális" megközelítése jelentősen módosult az elmúlt időszakban. Ez részben azért következett be, mert a térség országai nagyrészt az unió tagjai lettek. "Egy újabb birodalomba léptek be, amelyik ugyan más, mint a Habsburgoké, de mégis egy integrációra épülő birodalom. Ebből következően a Habsburg-múlt, a Monarchia értelmezésében előtérbe kerültek az integrációra utaló faktorok, tehát nemcsak az, ami miatt szétesett a Monarchia, hanem az is, ami összetartotta, a pozitívumai" - mondta.

A történész szerint azonban módosulásra szorul a Monarchiáról kialakított pozitív kulturális kép. A Monarchia ugyanis nemcsak a kulturális "nagyteljesítmények terepe", hanem "tömegkulturálisan az ausztrofasizmus, sőt a nácizmus szellemi melegágya volt". S itt nemcsak az osztrák születésű Adolf Hitlerre kell gondolni. A történész példaként az osztrák parlament döntését említette, amely az 1910-es években elsőként vetette fel, hogy a cigányokat tetoválással kellene megjelölni. "Rengeteg olyan elem van, amely újraértékelendő ebben a kulturális emlékezetben" - emelte ki Gerő András.

(Múlt-kor/MTI)