Szexuális szabadosság a megszállt Párizsban

A kérdés nem mentes a vitáktól: nemrég mi is beszámoltunk arról a fotókiállításról, amelynek során a párizsi német megszállással kapcsolatos sebek szakadtak fel újra. A könyv azonban még ennél is tovább megy: eszerint a város egy hatalmas, a kollektív emlékezet éhségtől és félelmektől terhelt közege helyett egy hatalmas gruppenparti lehetett.

Az "1940-1945 Années Erotiques" című könyv szerzője, Patrick Buisson szerint a téma eddig tabunak számított, amit senki nem akart hallani. "Lehet, hogy megsérti nemzeti büszkeségünket, de a valóságban az emberek alkalmazkodtak a megszálláshoz" - száll szembe a mítoszokkal a szerző.

Sokan feledni szerettek volna, mivel férjük börtönben vagy táborokban volt, ám ennek ellenére nem csak a - nagyon vonzónak tartott, szőke barbároknak is nevezett - német katonákkal feküdtek le, hanem viszonyt kezdtek mindenkivel, aki át tudta segíteni őket ezeken a nehezebb időszakokon. A szerző szerint a nők lefeküdtek főnökükkel, a zöldségessel, a postással, és még a szomszéddal is, ha tartoztak neki. "A fejadagok idején a test volt az egyetlen megújuló, kimeríthetetlen valuta".

Buisson szerint a hideg telek, amikor este 11 és hajnali 5 között kijárási tilalom volt érvényben, szintén bátorították a szexuális aktivitást. Mindez a születési rátákon is meglátszott: bár a férfiak nagy része táborokban raboskodott, 1942-ben a korábbinál jóval több gyerek született.