Másfél hónapig kalandoztak a magyarok Hispániában

Ahol egykor magyarok is járhattak: Barbastro, utcarészlet

Liudprand cremonai püspök Antapodosis című munkája V. könyvének 19. fejezetében számol be, hogyan küldte Hugó itáliai király Hispániába a magyarokat. A magyarok először az itáliai uralkodó országára támadtak, Hugó azonban komoly hadisarc lefizetése ellenében békét tudott kötni velük. A megegyezés után a Hugótól kapott vezetővel együtt elhagyták Itáliát, és Hispánia felé vették az irányt. A célt, azaz Córdoba városát nem érték el, mert három napon át kietlen vidéken vonultak, és mivel azt hitték, hogy mindannyian el fognak pusztulni, dühüket a vezető ellen fordították. A püspök által rögzített szöveg kevés információt árult el a hadjáratról, ezért a kérdést más forrásokra támaszkodva érdemes megvizsgálni.

A magyarok hispániai hadjáratának időpontja hosszú ideig vitatott volt a szakirodalomban: egyes vélekedések szerint kalandozó eleink már 924-ben betörtek az Ibériai-félszigetre. Ezt támasztotta alá az ampuriasi Szent Márton-templom egyik latin felirata, mely szerint az egyházat 926-ban a győzedelmes Gazbertus építette újjá. Sajnos a szöveg alapján nem lehet meghatározni, hogy kik alkották a szenvedő felet.

Más támadások is köthetők a magyarokhoz: az arab Maszudi 943 után írt munkájában a magyarok 934. évi nagy bizánci expedíciójával kapcsolatban megjegyezte: azóta pedig "portyáik kiterjedtek a szlávok és Róma [Itália] földjére, majd támadásaik ebben az időben elérték Al-Andalus [arab Hispánia] határvidékét, Katalóniát és Galíciát". A kapott információk alapján Liudbrand joggal hangsúlyozta, hogy a magyarok nem jutottak el az arab Hispánia központi helyeire, a főváros, Córdoba vidékére sem.

Ibn Hajján (997/998-1026) a középkori Hispánia egyik legkiválóbb történetírója volt. Egyik művében a mohamedán Al-Andalus históriáját taglalta, ahol természetesen bőven szólt a legnagyobb córdobai mór uralkodó, III. Abd al-Rahman uralkodásának 23 évéről. Ibn Hajján felhasználta a korábbi és a kortárs írók munkáit, a kalifa udvarának hivatalos okmányait. A forrást Pedro Chalmeta professzor tette közzé, aki a magyar vonatkozású kódexrész másolatát a magyar kutatóknak is eljuttatta. Ennek nyomán a hazai szakemberek is véleményt tudtak alkotni a 10. századi magyar történelem eme becses kútfőjéről. Más információkkal összevetve pontosan meg lehet határozni a hadjárat idejét.

Ibn Hajján alapján egyértelmű, hogy a hispániai hadjárat 942 nyarán zajlódott le. A szerző a magyarokat mindvégig a türkök névvel illette. A hónapra vonatkozó meghatározás már nehezebb feladat, mivel a későbbi szövegmásolók torzítottak az eredetileg hiteles adatokon. Így fordulhatott elő, hogy az egyik helyen a magyar csapatok 942. július 7-én láttak hozzá Lérida ostromához, ami azután nyolc napon keresztül tartott; ugyanakkor egy másik közlés szerint a magyarok már július 11-én elmenekültek onnan. Makk Ferenc ezt az ostromot is felhasználja kronológiájában, és azt bizonyítja, hogy a magyarok 942. június 10. táján törtek be a Pireneusi-félszigetre.

A magyarok június 25-én ejtették foglyul Barbastro város urát, az eseményt egy 11. századi mór szerző, egy bizonyos Udzri jegyezte fel. Az előkelő 33 napig volt fogságban, július 27-én egy kereskedő váltotta ki. A számítások szerint július 15-től július 27-ig a magyarok 300 km-t tettek meg, valószínűleg pihenniük is kellett, ezért négy naponként egy-egy pihenőnapot iktattak be, így a menetnapi teljesítmény 30 km-re tehető. Az adatok alapján arra is következtetni lehet, hogy a kalandozók Lérida mellett más városok kifosztásával is próbálkoztak. Ezek a kísérletek azonban dugába dőltek, ami miatt harci lelkesedésük csökkent, sőt, elkeseredettségük akkora volt, hogy dühükben a Hugótól kapott vezetőjüket halálra korbácsolták.

Ha a városokban nem is tudtak zsákmányra szert tenni, a kisebb települések és kolostorok áldozatul estek a magyarok fosztogatásának. A megszerzett javak gyümölcsét azonban nem tudták sokáig élvezni, mivel a Pireneusoktól északra súlyos vereséget szenvedtek az egyesült katalán erőktől.