A Fekete-tenger rejtette Hitler elveszett flottáját

A tengeralattjárók közel 4000 kilométer utaztak Németországból, hogy a második világháborúban a Fekete-tengeren szovjet hajózási útvonalakat támadjanak meg. Most, közel 60 évvel később a kutatók Törökország partjaihoz közel bukkantak az elveszett flottilla maradványaira.



A hajókat a Selçuk Kolay török hajómérnök vezette kutatócsoport fedezte fel, az eredményeket a héten egy Plymouthban megrendezésre kerülő konferencián ismertetik majd. Kolay a hajók helyét a német levéltárakban végzett kutatások, a túlélőkkel készített interjúk és a tengerfenék hangradaros vizsgálata alapján azonosította. A hely meghatározásában a 85 éves Rudolf Arendt is segített, aki az U-23-as egykori parancsnokaként részletes térképet rajzolt arról a helyről, ahol a hajót elsüllyesztették.



A kutatók azóta sikeres merüléseket is végeztek az U-20-as roncsánál, amely a parttól közel 4 kilométerre, 25 méter mélyen található. Közel kétszeres mélységben megkerült az U-23-as is, amely Agva városától négy kilométerre van a víz alatt, ám a rossz időjárás miatt ott tavaszig elhalasztották a további merüléseket. A harmadik hajó, az U-19-es már kemény dió lesz: bár az Zogiuldak városához viszonylag közel található, a kutatást nehezíti, hogy nagyjából 300 méter mélyen lehet.



Kolay szerint ez a háború egyik legkevésbé ismert, ám egyben legérdekesebb története is. A hajók a háború kitörésekor még az északi-tengeri hajózási útvonalat támadták. Az U-23 például a Shetland szigeteknél közvetlen a háború kirobbanásakor süllyesztett el egy brit hajót. Később Otto Krestchmer, azaz Csendes Otto, az egyik leghíresebb tengeri farkas parancsnoksága alá került.

1941-ben a Szovjetunió elleni támadáskor a hajók áthelyezéséről döntöttek, és mivel a Boszporuszt a török semlegesség miatt nem használhatták, más megoldást kerestek a szállításra. A hajókat Kielbe vezényelték, majd Drezdába hajózták. Ott részben szétszerelték és a Dunához szállították azokat, ahol kompokon vitték az alkatrészeket és a hajótesteket a Fekete-tengerig. Az összeszerelésre Constanta hadikikötőjében került sor. A hat hajó közel két évig szolgált a tengeren, és több tucat ellenséges hajót süllyesztettek el, bár őket is komoly veszteségek érték: közülük három a tenger mélyére süllyedt.



1944 augusztusában, amikor Románia kiugrott a háborúból, és a szovjetek mellé állva hadat üzent a németeknek, a három megmaradt hajó magára maradt. Támaszpont és hazahajózási lehetőségek nélkül a kapitányok azt az utasítást kapták, hogy süllyesszék el hajóikat, majd próbáljanak valahogy visszajutni Németországba. A legénységnek azonban az utóbbi nem sikerült: a törökök elfogták majd internálták őket.

A kutatók reményei szerint a hajók teljesen érintetlenek lehetnek, ezért igazán egyedülálló bepillantást biztosíthatnak a második világháború ezen ismeretlen fejezetébe.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

6. A trianoni békediktátum és következményei
II. Népesség, település, életmód

• Amikor megkondultak a harangok: 101 éves a trianoni békeszerződés
• A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
• „Burgenlandért Sopron”– egy szavazás, amely megmásította a trianoni döntést
• Csak mélyítette a szakadékot győztesek és legyőzöttek között a kisantant létrejötte
• Hiábavaló volt a magyar delegáció minden érvelése a trianoni béke feltételeivel szemben
• Így került Erdély 100 éve a románokhoz
• Milyen szerepet játszott Tisza István az 1918-as „nagy összeomlásban”?
• Az orvos, a macskakő és az angol beteg – így írta át egy sikeres műtét a trianoni határokat
• Hat rövid életű állam Magyarországon, amelyet elsodortak a trianoni béke viharai